„A szolgálólány meséjében semmi olyan nincs, ami valaha, valamikor ne történt volna már meg a nőkkel”

Erős felütéssel kezdődött „A szolgálólány meséjének aktualitása napjainkban” című kerekasztal-beszélgetés. A Hulu saját gyártású produkcióját napjaink egyik legnépszerűbb sorozataként tartják számon, azonban a disztópikus jövőt bemutató alkotás történelmi gyökerekkel rendelkezik, miközben súlyos témákat boncolgat férfi-női szerepekről, és úgy általában a társadalom egészéről. Korábban már mi is írtunk elemzést a példaértékű sorozatról, azonban ezúttal a Funzine Talks kerekasztal-beszélgetésének főbb gondolatait mutatjuk be. Tudósításunk.

A sorozat népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy Szentesi Éva (író, újságíró, a WMN főmunkatársa, rákellenes aktivista, TEDx előadó), Dr. Skriba Eszter (szülész-nőgyógyász szakorvos, meddőségi specialista, ultrahang specialista) és Puzsér Róbert (műsorvezető, szerkesztő, kritikus) kerekasztal-beszélgetése teltházzal zajlott. „A szolgálólány meséje egy nagyon érdekes, izgalmas és eléggé visszarettentő, sötét disztópia, ami nagyon sok kérdést vet fel” – mondta Puzsér. Margaret Atwood, a sorozat alapjául szolgáló regény írója egyébként világosan kijelentette, hogy semmilyen cselekményt nem írt meg, ami valaha, valahol nem zajlott le a nőkkel.

„A nőkkel szemben gyakorolt elnyomásnak ez egy látlelete.

Ez egy olyan disztópia, ami arra figyelmeztet minket, nőket és férfiakat, hogy milyen könnyen le tud térdelni a civilizáció, és milyen sokat veszíthetünk” – tette hozzá Puzsér.

Mi lehet az oka annak, hogy a karakterek a sorozatban sokkal vonzóbbak és fiatalabbak, mint a könyvben leírt visszataszító szereplők?

Szentesi szerint pont ezáltal válik sokkal groteszkebbé a sorozat. „Erősen él a köztudatban az a feltételezés, hogy a szép emberek nem követnek el erőszakot. Az erőszak akkor is erőszak, ha az elkövető egy jó küllemű, helyes pasi” – emelte ki Szentesi. „A képernyők kijelzőjén felbukkanó karakterek mindig sokkal szebb formában köszönnek vissza, mint a könyvek lapjairól. Az álomgyár azért álomgyár, mert benne minden álomszerű. Minden megszépül” – tette hozzá Puzsér.

A feminizmus olyan politikai és emberjogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melyeknek közös célja a nemek közötti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. Vajon manapság is ezt jelenti?

Puzsér szerint a feminizmus már nem pusztán egyenjogúságról szól, hanem a kifejezett egyenlőségről. „Nem az egyenjogúságot akarja kivívni, hiszen a nyugati világban már rég kivívta, a harmadik világban pedig messzemenőleg nem sikerült még elérni.

Az egyenjogúságért még bőven van mit harcolni, azonban nem a Starbucks kávézók környékén, hanem a harmadik világban”

– emelte ki Puzsér, majd így folytatta: „A svéd kormány bár önmagát a nyugati civilizáció elsőszámú feminista kormányának nevezi, ennek a kormánynak a tagjai amikor Szaúd-Arábiába látogattak, felvették a hidzsábot. A nők megkülönböztetésének és elnyomásának a nemzetközileg hírhedt szimbólumát. Az a feminizmus, ami hidzsábot ölt Szaúd-Arábiában, annak semmi dolga nincs a harmadik világ nőivel, akik nem tanulhatnak, nem vezethetnek, nem dönthetnek a saját sorsukról. Azt érdemes megvizsgálni, hogy milyen módon és hol harcolunk a nőkért. Amikor megnézzük a sorozatot és elszörnyedünk a nők sorsán, majd elgondolkodunk, hogy valaha, valamikor ez már megtörtént nőkkel, akkor nemcsak az időben elmélkedve kell elszörnyedni, hanem a térben is. A világ háromnegyedében még mindig komoly problémát jelent a női elnyomás.

A szolgálólány meséjének víziója a harmadik világ országaiban ma is realitás.”

Szentesi ehhez kapcsolódva hozzátette, hogy ő nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy Magyarországon már a nyugati feminizmus lenne az uralkodó. „Az egy dolog, hogy Budapesten mi a helyzet, de vidékre még nem jutottak el ezek az eszmék” – mondta Szentesi. „A céges kultúrában még mindig főként férfiak vannak vezető pozícióban, és nőként sokkal nehezebb érvényesülni.”

Az egyenjogúság mint középút meg fog-e valósulni, esetleg át fog-e billenni a feminizmus abba a radikális irányba, amit például a Védett férfiakban olvastunk vagy a tekintélyelvű patriarchális rendszerek erősödnek meg, mint például a Szolgálólányban?

„Ezek a rendszerek egymás mellett élnek és a szélsőségek egymást erősítik. Két kihívás előtt állnak a szabadságjogok: az egyik veszélyt az szélsőséges feminizmus képezi, a másikat pedig az illiberalizmus, ami a patriarchális és tekintélyelvű mozgalom és ideológia jelenti. De mindkettő rossz válasz” – emelte ki Puszér. „Olyan biztosan nem lesz, hogy arany középút.

A nagyon szélsőséges feminizmus be fogja kebelezni önmagát.

A szolgálólány meséjének végén abban bíztam, hogy egy nagyon erős női összefogás fog megvalósulni, de kezdek ráébredni, hogy ez nem lehetséges, ahogyan a világban sem, mivel a radikális mozgalmak belülről falják fel önmagukat” – tette hozzá Szentesi. Ez azonban nem a nők személyiségének sajátossága, hiszen „minden forradalom felfalja a saját gyermekeit, elsőként pedig mindig a saját mérsékeltjeire támad” – emelte ki Puzsér.

Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a sorozatban nemcsak a férfiak az elnyomók, hanem olyan női karakterek is megjelennek, akikkel nehéz azonosulni. „Ebben a disztópiában férfiak és nők nyomnak el férfiakat és nőket. Úgy, ahogyan ez a való életben is megvalósul” – mondta Puzsér.

Ezeken túl, mire hívja fel leginkább a figyelmet a sorozat?

A kerekasztal-tagok egyetértettek abban, hogy a férfi meddőségre. Bár napjainkban és nőket és férfiakat ugyanúgy érint a gyermektelenség, a férfiak később jelentkeznek szakvizsgálatra. Dr. Skriba Eszter kifejtette, hogy ahhoz, hogy megállapítható legyen a meddőség, meg kell vizsgálni a spermiumok koncentrációját, számát és alakját. „Meddőségről egy évnyi sikertelen próbálkozás után beszélhetünk, de ehhez az azt megelőző évben valóban gyermekvállalásra irányuló magatartást kell, hogy tanúsítson a pár. Ezt követően végzünk meddőségre irányuló vizsgálatokat, de ezeket a pár életkorának figyelembevételével határozzuk meg. Fiatalabb nőknél elsősorban az endokrinháztartást érdemes megvizsgálni” – mondta a szakember.

Milyen tendenciák figyelhető meg az infertilitásban?

„Húsz százalékkal nőtt a meddő párok száma az elmúlt húsz évben. Nőknél az életkor a döntő, mivel a petesejtek rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra. Negyvenéves korra már csak tíz százalékos a teherbeesés valószínűsége, még lombikkal is. Korábban azt gondoltuk, hogy a férfiaknál nem érvényesül ez az életkori korlát, de mára már világossá vált, hogy rájuk is hatással van. Populációs szinten is jelentős változások mutatkoznak. 1999-ben a WHO az egészséges spermiumkoncentrációt húszmillió/milliliterben állapította meg, és száz százalék spermiumból mindössze tizennégy százaléknak kellett megfelelő alakúnak lennie. 2010-re – mivel a legtöbb férfi nem tudta megütni a normál tartományt – módosították tizenötmillió/milliliterre és négy százaléknyi alaki megfelelésre. Ezek mind a környezeti hatásoknak köszönhető, az egészséges életmód hiányának” – tette hozzá Dr. Skriba.

A kerekasztal résztvevői mind társadalmi, mind egyéni szinten érzékeny és sokszor tabunak számító témákat boncolgattak. A szolgálólány meséjéhez hasonlóan a tabudöntögető alkotások és beszélgetések pedig felnyithatják a szemünket olyan fontos és súlyos eseményekkel kapcsolatban, amik körülöttünk zajlanak, nem a disztópiák sajátjai, mégsem kapják meg a nekik járó figyelmet.

(Kiemelt kép: imdb.com)