Öt rajzfilm, ami önmagunkról és az életről mesél – nemcsak gyerekeknek

A mesék elvarázsolnak és elképzelt világokba repítenek minket, ugyanakkor segítségükkel olyan érzelmeket és lelki folyamatokat élhetünk meg, amik önmagunk és mások megértéséhez elengedhetetlenek a hétköznapi valóságban is. A főhősöket követve észrevétlenül tanulhatunk a kapcsolatokról, vágyakról, küzdelemről és az összefogás, együttműködés erejéről. Öt olyan rajzfilmet mutatunk be, amik pszichológiai szempontból is értékesek és korántsem kizárólag a gyerekek számára!  

A mesékben szimbolikus formában benne vannak a lelkünkben feszülő konfliktusok: életkori krízisek, szülőktől való leválás, a párkeresés és az ehhez kapcsolódó szerepek nehézségei valamint az önazonosság, önmagunk megtalálásának megpróbáltatásai.

Nemcsak nekünk szólnak, de egyben rólunk is.

Nem a problémamentes élet illúzióját tárják elénk. Sokkal inkább azt a lehetőséget, hogy még a legkisebbek is boldogulhatnak, ha adottságaikat és képességeiket kibontakoztatják és nem hátrálnak meg az akadályok elől. Igyekeztünk a klasszikus, alternatívabb, európai és tengerentúli animációs filmek széles skálájából olyanokat választani, amik kicsiknek és nagyoknak egyaránt izgalmasak és tanulságosak lehetnek!

Az oroszlánkirály

Az oroszlánkirály a kilencvenes évek úgy nevezett Disney-reneszánszának legmaradandóbb darabja, és egyben mindmáig a legsikeresebb hagyományos technológiával készített rajzfilm. A Büszke Birtok lakóinak története nemcsak korábban nem látott népszerűségre tett szert, de két Oscar-díjat is bezsebelt. Mi lehet a titka ennek a Shakespeare-drámába oltott állatszereplős mesemusicalnek? Természetesen nem lehet említés nélkül hagyni a csodálatos képeket (számtalan beállítás filmtörténeti klasszikussá valamint memek alapjává vált – bizonyítva időtlenségét), valamint a felejthetetlen zenét. Mindezek mellett azonban Az oroszlánkirály vitathatatlan érdeme, hogy egy komplex, traumákkal terhelt sztorit mesél el gyerekeknek.

Emlékezz rá, hogy ki vagy. (The Lion King, r: Roger Allers, Rob Minkoff, 1994)

Az oroszlánkirály törénete nem tündérmese, megjelenik benne az árulás, a felelősségvállalás, a bukás és a halál. Szimba nem tökéletes. Ereje éppen abban van, hogy képes beismerni tévedéseit. Otthona kényszerű elhagyása, majd visszatérése egyben önismereti utazás is. Megtanulja, hogy

a múlt elől való állandó menekülés nem vezethet boldogsághoz.

A legfájdalmasabb emlékek is formálnak bennünket, hozzánk tartoznak, ahogy a hibáink is. Nem elfelejteni kell őket, pusztán tanulni belőlük, hiszen a kudarcok ugyanúgy hozzátartoznak a fejlődéshez!

A vándorló palota

Bár a köztudatban sokan a Dragon Ball, Sailor Moon és hasonló sorozatokkal azonosítják az anime műfaját, Mijazaki Hajao munkássága egyértelműen rácáfol erre. Az Oscar-díjas japán filmrendező meggyőződése, hogy az animációnak nincsenek korlátai, általa beléphetünk egy olyan világba, ami csak az álmainkban létezhet. Főhősei általában a cselekményindító bonyodalom során találkoznak egy új, számukra ismeretlen világgal, s

amire visszatérnek a megszokotthoz, valami megváltozik bennük.

A kalandokból átalakulva, éretten kerülnek ki. Így van ezzel a A vándorló palota hősnője, Sophie is, aki egyszerű kalaposlányként dolgozik, amíg véletlenül bele nem keveredik Howl, a varázsló ügyeibe. A történet egy alternatív századfordulón játszódik, ahol a varázslat része a hétköznapoknak és kiegészíti a technológiai fejlődést.

studio ghibli GIF
– Mondd, hány álnevet használsz?  Amennyi csak kell a szabadsághoz. (Hauru no ugoku shiro, r: Hayao Miyazaki, 2004)

Sophie-t a Puszták Boszorkánya öregasszonnyá változtatja és ezzel elindítja azon az úton, ami Howl vándorló palotájához vezeti. A lány egy értelmetlen háború közepén egyszerre küzd saját átkának megtöréséért, valamint a titokzatos Howl szívének megtalálásért. A történet önfeláldozásról, szeretetről, valamint – konkrét és szimbolikus értelemben is – az emberek igazi alakjáról szól. Bár több szinten értelmezhető és számos asszociációs lehetőséget kínál, szerethető karakterei és lenyűgöző látványvilága miatt a gyerekeket is könnyen el tudja varázsolni!

Zootropolis

Temérdek állatos mese van, hiszen ebben a formában, viszonylag egyszerűen lehet szemléltetni a gyerekek számára az általános emberi tulajdonsákogat: félős nyuszi, ravasz róka, lusta lajhár vagy bátor oroszlán. Ugyanakkor ezek egyben olyan sztereotípiákat szimbolizálnak, amikkel a való életben szintén fontos foglalkozni. A Zootropolis egyik legnagyobb ereje, hogy számos aktuális témát érint, mint például az előítéletek, iskolai zaklatás vagy a személyiséget fomáló traumák. A címadó város egy állatok által benépesített mozgalmas metropolisz, ahol az állatok közösen élik hétköznapjaikat egy ideális társadalomban. A tolerancia és elfogadás virágzik, a „Valósítsd meg önmagad!” elv szellemében elméletileg bárkiből lehet bármi.

judy hopps GIF
Mindannyiunknak vannak korlátai és mindannyian hibázunk. Így még több közös van bennünk. (Zootopia, r: Byron Howard, Rich Moore, 2016)

Ugyanakkor egy rejtélyes eltűnéssorozat felszínre hozza a húsevők és növényevők közötti feszültségeket. A bűneset felgöngyölítésére Judy Hopps, a történelem első rendőr nyuszija vállalkozik, segítőtársként pedig a piti bűnöző róka, Nick Wild szegődik mellé. A nyüzsgő város különböző bugyrain keresztül vezető nyomozás során megismerik egymás értékeit valamint hibáit és rájönnek, hogy

senki sem annyi, mint amennyit a sztereotípiák mondanak róla.

Zootropolis világa lenyűgöző kreativitással tárul a szeménk elé, minden apró részlet vagy mellékszereplő kidolgozott és szerethető, témája pedig napjainkban különösen aktuális.

Szaffi

Dargay Attila a Lúdas Matyi és a Vuk sikerei után készítette el Jókai Mór A cigánybáró című művéből a Szaffit. A mese egyébként mind történetében, mind zenéjében merített a szintén a kisregényen alapuló, azonos című, Johan Strauss operettből. A történet a tizennyolcadik századi Magyarországon játszódik, a török kiűzését követően. Az utolsó török kézen maradt vár pasája csecsemőkorú kislányával együtt menekülőben van az ostrom elől. Kincseit jó barátja, Botsinkay Gáspár birtokán ássa el, akinek a török barátság miatt szintén el kell hagynia az országot. Menekülés közben azonban a megáradt Dunába zuhan Ahmed Pasa kislánya a kincs helyét megjelölő levéllel együtt. Isztambulban kivégzik a pasát, Botsinkay pedig magával viszi a sírba a kincs helyének titkát. Fiát, Jónást vándolró cigányok nevelik fel. Amikor Károly császár amnesztiát hirdet, elhatározza, hogy visszatér és megkeresi a pasa kincsét, visszaszerzi a birtokát.

Animated GIF
Nincs varázslat. (Szaffi, d: Dargay Attila, 1985)

Bár a történet alapvetően egy hagyományos romantikus sztori, cselszövésekkel, fordulatokkal és természetesen szerelemmel, nem véletlen, hogy több generáció nevelkedett fel rajta és még mindig élvezhető. Jónás és Szaffi egymásratalálásában sokkal több van, mint pusztán a véletlenek és sorszerűségek láncolatának komikuma. Jónás hosszú útat jár be a film elejétől a végéig, míg megérti, hogy

az életben a legnagyobb kincs nem feltétlenül képvisel anyagi értéket.

A klasszikus történet remek példája annak a küzdelemnek, amikor a megpróbáltatásokon keresztül való változás és fejlődés közepette meg kell találjuk magunkban azt, ami mégis állandó.

A tenger dala

A tenger dala kapcsán nem lehet nem megemlíteni a szemet gyönyörködtető kivitelezést. A rajzfilm hagyomásos eszközökkel készült, tehát kézzel rajzolták, és az egyéni látásmód minden egyes szereplőn, tengeralatti jeleneten és varázslaton érződik. Ha magyar szemmel ismerősnek hat néhány motívum, az nem a véletlen műve, hiszen a rendező, Tomm Moore a Magyar Népmesék hatására ezt megelőző filmjét a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban készítette. Ez a törénet is a néphagyományból merít, egészen pontosan az ír mondák alakváltó teremtményei világába kalauz. Főhőseink, Ben és Saoirse édasanyja ugyanis egy fókatündér (selkie) volt, aki hiába öltött a szárazföldön emberi alakot és esett szerelembe, éjszakánként a tengerben fókaként élt.

De fogd a tündér kezét, mert több a világban a jaj, mintsem értenéd. (Song of the Sea, r: Tomm Moore, 2014)

A testvérpár anyjuk halála után egy világítótoronyban él a tengerparton az apjukkal, aki a gyásztól magába roskadt. Kiderül, hogy Saoirse nem véletlenül nem beszél hat éves kora ellenére és szökik ki a tengerhez éjszakánként. A kislány is fókatündér, akitől kővé vált meselények sokasága várja a szabadulást. A kissé féltékeny, duzzogó Ben a kaland során húga és a varázslatos lények megmentése érdekében valódi, felelős nagytestvérré válik. A tenger dala egyszerre mesél arról, hogy

az érzelmeket nem elfojtani, hanem megélni kell,

valamint a hagyomány szerepéről. A gyerekek örökségükkel kapcsolatban rájönnek, hogy a mesék és dalok segíthetnek a bonyolult élethelyzetek, traumák feldolgozásában.

(Képek: imdb.com, giphy.com)

Felhasznált szakirodalom

Kádár, A.(2013) Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyernekkorban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó Kft.