Hogyan gondolkozunk a konfliktusainkról?

Amikor azt a szót halljuk, „konfliktus”, mi az, ami először eszünkbe jut? Ha megkérdezünk néhány embert, elég széles repertoárját kapjuk a válaszoknak. Néhány ember pozitívan tekint a konfliktusokra, de többnyire nem ez a jellemző. A kliensek nagy része a konfliktusoknak a sebeket okozó formáival találkozik inkább: a passzív-agresszív viselkedéssel, a kellemetlen feszültséggel, s az általuk tapasztalt konfliktusok gyakran erőszakba fordulnak, tönkremenő kapcsolatokat eredményeznek.

Egy munkahelyi konfliktusokkal foglalkozó tanulmány szerint a dolgozó emberek átlagosan 2.1 órát foglalkoznak hetente munkahelyi konfliktusokkal. Az USA-ban ez a szám jóval magasabb, 2.8 órát tesz ki a hétből, mely a vállalatok életéből is komoly bevételkiesést, többletköltséget jelent. A legtöbb konfliktus a nonprofit szektorban tapasztalható, a kutatás szerint a dolgozók közel 48%-a jelzett valamilyen típusú munkahelyi konfliktust. A dolgozók közötti feszültségek gyakran eredményeznek személyes támadásokat, sértegetéseket, sokszor a munkahelyről való hiányzás egyik okaként is szerepelnek. A dolgozók így motiválatlanná, dühössé, frusztrálttá és stresszessé válnak.

Ezen adatok fényében nem csoda, hogy ha beírjuk a Google keresőjébe a „konfliktus” szót, akkor gyakran kapjuk a „megoldás”, „menedzselés”, „csökkentés”, „mediáció” kifejezéseket eredményül. Ez egyben azt az üzenetet közvetíti számunkra, hogy ha konfliktusban vagyunk, akkor azt feltétlenül meg kell oldani, menedzselni, csökkenteni kell. Mindegy hogyan, csak szabaduljunk tőle.

A konfliktusmenedzsmenttel, konfliktuscsökkentéssel és a többi megoldásra irányuló kifejezéssel mind az a probléma, hogy a konfliktusokat állítják be ellenségként.

Ezek a megközelítések azt az elképzelést erősítik meg bennünk, hogy ha meg tudunk szabadulni egy-egy konfliktustól, onnantól kezdve minden rendben lesz. Holott a konfliktus csupán az a rés, mely az általunk vágyott és a jelenleg általunk tapasztalt dolgok között található. Se nem jó, se nem rossz, azonban mindenképpen energiát, erőt képvisel.

Ha azzal a szemlélettel közelítünk egy konfliktushoz, hogy csökkenteni, megoldani szeretnénk, az egyúttal a benne rejlő energiát is elemészti, holott felhasználható lenne egy produktív megoldás kitalálásához és kivitelezéséhez. Ha el tudjuk bírni, tisztelni tudjuk a konfliktusokban rejlő energiát, azok konstruktív, új szintet képviselő előrelépéseket is eredményezhetnek.

Gondoljuk át, hogyan vélekedünk a konfliktusokról!

  • Milyen korábbi asszociációink kapcsolódnak a konfliktus kifejezéshez? A mi szemünkben rosszat, negatívumot képviselnek a konfliktusok? Miért, vagy miért nem?
  • Hol érezzük magunkban ennek a résnek, különbségnek az energiáját? Szívdobogásban, izomfeszültségben?
  • Hogyan hasznosítjuk, hogyan vezetjük el ezt az energiát?
  • Mi lenne másként, ha a konfliktusokról a fenti szemléletben, tehát a vágyott és jelenlegi dolgok különbségeként gondolkoznánk?

A konfliktus feszültsége tehát nem csak a hátráltatónk lehet, de a magunk oldalára is fordíthatjuk megjelenésüket, ha képesek vagyunk a szemléletváltásra, akár a kreativitásunkat is fokozhatja egy-egy ilyen szituáció. Minden konfliktus lehetőség a pozitív változásra.

 

Felhasznált irodalom:

Hayes, J. (2008) Workplace conflicts and how businesses can harness it to thrive.