Tíz pszichológiai tény, az emberi természet sötét oldaláról, II. rész

Milyenek vagyunk? Eredendően jók vagy sokkal inkább „üres lapok”, amiket a társadalmi hatások és a körülöttünk élő emberek alakítanak? Ellene mondanak az emberség kritériumának a történelem legsötétebb időszakai, vagy pont, hogy ezekben nyilvánul meg valódi arcunk és a boldog békeidők lennének tűnő illúziók? Ezeknek a több száz éves kérdéseknek a megválaszolására irányuló vizsgálódást vette át a huszadik század elején a pszichológia a filozófiától. Összegyűjtöttünk tíz, kutatásokkal alátámasztott tényt az emberi természet kevésbé inspiráló, sötétebb oldaláról! Cikksorozatunk második része következik.

6. Túlzóan hiúak és önhittek vagyunk

Az úgy nevezett Wobegon-effektus azt takarja, hogy

hajlamosak vagyunk saját magunkat az átlagosnál jobbnak értékelni.

A nevét egy olyan elképzelt város után kapta, ahol „minden gyermek átlagon felüli volt”. A pszichológiai jelenség létezést a College Board hetvenes évekbeli kutatása támasztotta alá, amiben majdnem egymillió középiskolást kérdeztek meg, mennyire jönnek ki másokkal és nyolcvankilenc százalékuk úgy vélte, hogy az átlagnál jobban. Ráadásul – elég ironikus módon – mindez fokozódik, ha egy adott témában egyébként kevés a valódi tudásunk. Az első kutatói után Dunning-Kruger-hatásként ismert jelenség lényege, hogy

minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudása mértékét.

A tanulmány szerzői a legkülönfélébb területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sportokig azt találták, hogy az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél. Különösen igaz ez, ha erkölcsi kérdésekben kell megítéljük magunkat. Őszíntébbnek és megbízhatóbbnak gondoljuk magunkat az átlagnál, és ez a börtönviseltek esetében ugyanúgy működik.

7. Erkölcsi képmutatók vagyunk 

Nem elég, hogy túlbecsüljük saját erkölcsösségünket, ráadásul még képmutatásra is hajlamosak vagyunk a morális kérdésekkel kapcsolatban. A kutatások eredményei alapján

akik gyorsan és erélyesen ítélnek el másokat erkölcsi kudarc esetén, jó eséllyel hasonlóan vétkesek,

csak épp saját bűneikkel szemben sokkal elnézőbbek. Egy 2008-as tanulmányban kimutatták, hogy ugyanannak az „önző” viselkedésnek az értékelésénél az emberek sokkal méltányosabban ítélték meg a helyzetet, ha magukról és nem másokról volt szó. Két kísérleti feladat közül kellett választaniuk egyet önmaguk és egyet egy másik személy számára.

Hajlamosak vagyunk olyan témákban is túlbecsülni a tudásunkat, amikhez nem igazán értünk.

Míg saját maguk esetén nem láttak benne kivetnivalót, hogy a könnyebben és gyorsabban elvégezhető feladatot választották, addig más személyeknél ugyanezt a magatartást az önzőség jeleként értelmeztek. Összekapcsolva az előző pontunkkal, egy olyan kép rajzolódik ki, amiben nemcsak, hogy hajlamosak vagyunk önmagunkat felülértékelni, de ráadásul mindezt azon a torzított szemüvegen keresztül tesszük, amin át a többi embert leértékeljük.

8. Szinte bárkiből ki lehet hozni a trollt

Feltehetőleg mindenki találkozott már az interneten olyan trollal, aki provokatív, sértő, erőszakos üzenetekkel bombáz egy online közösséget vagy egy másik személyt. Legkésőbb a közösségi média eltejedése óta megfigyelhető, hogy

az anonimitás és a láthatatlan következmények az emberi természet legrosszabb aspektusát képesek felerősíteni.

Bár könnyen azt hihetnénk, hogy a mindennapi szadizmusra hajlamos emberek azok, akik különösen vonzódnak az online trollkodáshoz, egy nemrég publikált tanulmány ennél riasztóbb képet fest. A kutatás azt találta, hogy ha valaki rossz hangulatban van és közben trollkodásnak van kitéve, az kétszeresére növeli annak az esélyét, hogy ő maga is bántó és provokatív módon fog fellépni az onlnie térben. Sőt, ezek a helyzeti körülmények tulajdonképpen sokkal erősebben jósolták be a viselkedés megjelenését, mint bármiféle személyiségjellemzők. Ráadásul ezek az eredmények azt sugallják, hogy egy önmagát kitermelő jelenségről van szó, ami nem éppen kedvező kilátás a jövőre nézve!

9. Vonzódunk a sötét személyiségekhez

A Sötét Triádként is ismert személyiségjellemzők – nárcizmus, pszichopátia és machiavellizmus – elméletileg önző, manipulatív és érzések nélküli emberek sajátjai. Ami így első hallásra nem tűnik ideális tartalomnak egy társkereső hirdetéshez. Ennek ellenére a kutatási eredmények szerint – még ha alapvetően inkább a rövid távú kapcsolatok esetében is – de férfiak és nők egyaránt vonzónak találják ezeket a sötét tulajdonságokat. A vizsgálatban a résztvevőknek három perces villámrandik után kellett értékelni a másik felet az alapján, hogy milyen kapcsolatot tudnának vele elképzelni a jövőben.

A magasabb sötét triád pontszámokat elért kísérleti személyek átlagosan jobb benyomást keltettek a randikon.

Bár barátkozni kevésbé szívesen barátkoztak volna velük, de egy éjszakás kaland, rövidtávú viszony, sőt még hosszú távú kapcsolat szempontjából is vonzónak találták őket.

10. Alábecsüljük a helyzet hatalmát – ha nem rólunk van szó

Számtalan döntési helyzetben kell bizonytalan lehetőségek közül választanunk. Az emberi feldolgozó kapacitás véges,

sem időnk, sem képességünk nincs rá, hogy minden helyzetben racionális megoldást találjunk.

Éppen ezért támaszkodunk heurisztikákra, azaz olyan felszínes gondolkodási stratégiákra, amik korábbi tapasztalataink alapján gyors megoldást biztosítanak. Ugyanakkor megemelik a hibázási lehetőséget és sok esetben félrevezetőek lehetnek. Ilyen gondolkodási torzítás például az alapvető attribúciós hiba.

Magunkkal szemben elfogadóbbak és megengedőbbek vagyunk, mint mások irányába.

Személyközi helyezetekben egyszerűen nagyobb hangsúlyt kapnak a belső, személyiségen alapuló magyarázatok, mint a külső, szituációs körülmények. Legalábbis ha nem rólunk, hanem a többiekről van szó. Aminek eredménye nagyjából azzal a közmondással írható, le, hogy „más szemében a szálkát, magunkéban a gerendát sem vesszük észre.” Ha valaki rosszul eső megjegyzést tesz ránk, akkor hajlamosak vagyunk rögtön kellemetlen, rosszindulató emberként elkönyvelni. Ezzel szemben ha mi magunk bántunk meg valakit, az általában csak egy rossz nap vagy hangulat következménye lehet és semmit nem árul el egyébként kedves és megértő karakterünkről.

Mielőtt azonban valaki teljesen lemondana az emberiségbe vetett hitéről, érdemes megjegyezni, hogy pont

ezek a kicsinyességek és gondolkodási torzítások azok, amik még jobban emelik a hétköznapi hősök és jócselekedetek értékét.

Természetesen nem csak negatív jellemzőket tárt fel rólunk a pszichológia tudománya, éppen ezért nemsokára jelentkezünk egy újabb áttekintéssel, ami az emberi természet felemelőbb, pozitívabb oldalával foglalkozik!

 

A cikk a Research Digest What Are We Like? 10 Psychology Finding That Reveal The Worst Of Human Nature című összefoglalója alapján készült.

 

Felhasznált szakirodalom

Cheng, J., Bernstein, M., Danescu-Niculescu-Mizil, C., & Leskovec, J. (2017, February). Anyone can become a troll: Causes of trolling behavior in online discussions. In CSCW: proceedings of the Conference on Computer-Supported Cooperative Work. Conference on Computer-Supported Cooperative Work (Vol. 2017, p. 1217). NIH Public Access.

Jauk, E., Neubauer, A. C., Mairunteregger, T., Pemp, S., Sieber, K. P., & Rauthmann, J. F. (2016). How alluring are dark personalities? The Dark Triad and attractiveness in speed dating. European Journal of Personality30(2), 125-138.

Kruger, J., & Dunning, D. (1999). Unskilled and unaware of it: how difficulties in recognizing one’s own incompetence lead to inflated self-assessments. Journal of personality and social psychology, 77(6), 1121.

Sedikides, C., Meek, R., Alicke, M. D., & Taylor, S. (2014). Behind bars but above the bar: Prisoners consider themselves more prosocial than non‐prisoners. British Journal of Social Psychology53(2), 396-403.

Smith, E. R, Mackie, D. M. és Claypool, H. (2016) Szociálpszichológia. Eötvös Kiadó, Budapest

Tappin, B. M., & McKay, R. T. (2017). The illusion of moral superiority. Social psychological and personality science8(6), 623-631.

Valdesolo, P., & DeSteno, D. (2008). The duality of virtue: Deconstructing the moral hypocrite. Journal of Experimental Social Psychology44(5), 1334-1338.


Iratkozz fel hírlevelünkre!