Bronzba öntve – lehet-e függőség a szoláriumhasználat?

Az ultraviola sugárzás kártékony egészségünkre nézve. Mégis sokak életében napi vagy heti rutinná válik a szoláriumlátogatás. A bronz bőr egyfajta mániává alakul. A kóros napozás és szoláriumhasználat számos közös jegyet mutat a szerhasználat mechanizmusával. Mit jelent ma barnának lenni? Hogyan tudnak rabul ejteni a csokicsövek? S milyen kihívásokkal nézünk ma szembe a megelőzést és beavatkozást illetően? Cikkünkben a viselkedés kóros megnyilvánulásai mögött álló lehetséges magyarázatokkal foglalkozunk.

Nyár, vízpart, hűsítő limonádé, kellemes napfény és ha sikerült megfelelő faktorú naptejet használnunk bőrtípusunktól függően mind e mellé még bronzosodó szín is járhat. Sokan szeretjük ezt az állapotot. A kellemes színváltozást a bőrünkön, amely az ősz beköszöntével lassan halványodni kezd és visszatérte várat magára a következő szezonig.

A barna bőr ma a szépségideál része.

Hosszú éveken át éppen ellenkezőleg, a sápadt bőrszín volt a szépség egy fokmérője. A barna bőr a huszadik század elejétől kezdett vágyottá válni, melyet mára a média jócskán megerősített. Noha a tudomány egyértelműen összefüggésbe hozza a barnulást segítő ultraviola sugárzást a bőrrákkal. Nem meglepő ez az ambivalencia. A média ugyanis számos olyan tulajdonságot, viselkedést emel a vágy tárgyává napjainkban, amelyek a való életben nem szolgálják az egyén hosszú távú testi-lelki egészségét. A túlkapások gátjai pedig könnyen felszabadulnak ilyen körülmények között. Mi történik vajon azokkal, akiknek szinte mániájukká válik a napozás, szoláriumok látogatása évszaktól függetlenül, akik nem tudnak lemondani bőrük barnításáról?

„Amikor a narancs az új bronz.”

– adta címül kóros napozásról szóló tanulmányuknak Levounis, Mohamed és Heckman.

Az elmúlt években egyre több figyelmet kapott a túlzásba vitt napozási viselkedés tudományos vizsgálata. Bőrgyógyászok gyakran tapasztalták, hogy a rosszindulatú melanoma diagnózis sem riasztotta el pácienseiket a szoláriumhasználattól. A szakemberek egyetértenek abban, hogy bizonyos szint felett kórosnak mondható a viselkedés. Továbbra sincs azonban egységes definíció és diagnosztikus kategória a viselkedés számára a pszichés zavarokat osztályozó DSM (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) rendszerében, sem pedig bevált terápiás gyakorlat. Nézzük meg, mégis milyen magyarázatok állnak rendelkezésünkre a túlzásba vitt napozást illetően jelenleg?

Viselkedéses addikciók különleges darabja

Szakértők szerint a kóros napozás elhelyezhető az addiktív viselkedés spektrumán. Számos kutatás keresett hasonlóságot a szerfüggőség és a túlzott szoláriumhasználat jegyei között. Ezek alapján viselkedéses addikciónak tekinthető jelenségről beszélünk. Mit is értünk pontosan ezalatt?

Az addiktív zavarok két csoportjába a szerrel kapcsolatos és a nem szerrel kapcsolatos addikciók tartoznak. Utóbbiak közé sorolható a patológiás szerencsejáték, a kleptománia, a pirománia, a kényszeres vásárlás, a szexuális kompulzió, testedzés-, munka- és internetfüggőség is. Ezeknél a viselkedéses addikcióknál kevésbé egyértelmű, hogy vannak-e olyan kémiai jellemzői, melyek befolyásolják az egyén szabad akaratát. Milyen közös jegyeket mutat a két jelenség?

  • a viselkedés megkezdésére irányuló sóvárgás
  • pszichés feszültség a viselkedés kivitelezése előtt, megkönnyebbülés azt követően
  • az egyén jelentős időt szán szokása gyakorlására
  • a kontrollvesztettség érzése
  • az egyén annak ellenére folytatja a viselkedést, hogy tudatában van annak káros következményeivel
  • visszatérő kudarc a viselkedés felhagyására
  • tartós viselkedés alakul ki
  • tapasztalható a tolerancia, azaz növelni kell a viselkedés gyakoriságát vagy intenzitását annak érdekében, hogy ugyanazt a pozitív hangulati hatást nyújtsa, mint korábban
  • a megvonást követő, fiziológiásan szembetűnő vagy orvosilag súlyos állapotról nincsenek beszámolók, a pszichésen megjelenő frusztráció azonban jellemző lehet
A kóros szoláriumhasználat kifejezetten érintett populációja a tinédzser és fiatal felnőtt korosztály. Kulturális különbségeket is fontos lenne kutatni, továbbá a természetes bőrszín diverzitását is figyelembe venni.

Egy egyetemistákat vizsgáló kutatásban 229 résztvevő vallotta magáról, hogy napozott már szoláriumgép alatt élete során. 39,3 százalékuk mutatta addiktív viselkedés jelét a napozást illetően. Ezentúl ezeknél az egyéneknél magasabb szorongás, jelentősebb alkohol, marihuána és egyéb szerhasználat mutatkozott. Depresszív tünetek tekintetében nem volt szignifikáns különbség az addiktív jegyeket mutatók és nem mutatók között. A kutatók az eredmények alapján azt gondolják, hogy nagyobb valószínűséggel alakul ki a kóros napozási szokás azoknál, akik egyéb szert is fogyasztanak a jelenségek mögött meghúzódó hasonló addiktív folyamatok miatt. Mindkét szokást megerősítheti a kortárs nyomás. A kóros napozásról való leszokás nehézsége – a szerhasználathoz hasonlóan – kapcsolatot mutatott az életkorral, amikor az egyén felveszi a szokást és annak gyakoriságával.

Miről lehet szó még?

Az addikciós megközelítésen túl számos pszichopatológiai modellel összefüggésbe hozható a túlzásba vitt napozás.

A kontrollálatlan szoláriumozás magában foglal visszatérő gondolatokat, megállhatatlan késztetést, impulzust a szoláriumhasználatra, mely kifejezetten hasonlít a kényszerbetegségre. A betörő gondolatok és a fokozott késztetés cselekvésbe fordítása, mellyel a szorongásos állapot vagy kellemetlen érzések időlegesen megszüntethetőek az egyén számára. Egy kutatásban a szoláriumozók kétharmada számolt be ilyen élményekről. A viselkedést az impulzuskontroll zavarral is összefüggésbe hozták, ahol az egyén képtelen visszafogni olyan cselekedetét, mely ártalmas önmagára vagy másokra nézve. A hangulatzavarok pozitív kapcsolatot mutatnak a fokozott szoláriumhasználattal. Ezek az egyének hangulatjavítóként, a depresszív érzésektől való menekülés eszközeként is alkalmazhatják a viselkedést.

Az UV-sugrázás hosszú távú hatásai közé tartozik a bőr korai öregedése, pigmentfoltok képződése, daganatos elváltozások kialakulása, egyéb bőrbetegségekre tett negatív hatások.

A testképzavar szintén logikusan merül fel, amikor a jelenség hátterét próbáljuk megérteni. A testképzavar a DSM definíciója szerint egyfajta megszállottság a testén észlelt rendellenességgel (saját megítélés szerint rendellenes) kapcsolatban, mely jelentős stresszt okoz a számára. Ezek az egyének motiváltak lehetnek a barnulásra. Gyakran ugyanis bőrük bizonyos jellemzője (folt, akné, sebhely, cellulitisz stb.) a problémájuk tárgya, s ezeket szeretnék elfedni vagy elterelni róluk mások figyelmét a barnulással. Egy kutatásban testképzavarral küzdőket vizsgáltak. 25 százalékuk szoláriumozott és ezen belül 85 százalékuk esetében aggodalmaik központja a bőr volt.

Milyen beavatkozó és megelőző lehetőségeink vannak?

Jelenleg nem rendelkezünk jól bejáratott és kutatott javaslattal sem a beavatkozást, sem a megelőzést illetően.

Gyógyszeres kezelés tekintetében az opioid antagonista naltrexone alkalmazása merült fel, mely azonban további kutatásokat igényel. Egy tanulmány szerint elképzelhető, hogy a kóros napozás kioltható lenne rendszeres naltrexone szedésssel. Ha egy gyógyuló a gyógyszer alkalmazása alatt megbotlana, nem tapasztalná a napozás szokásos megerősítő hatásait (ellazító, hangulatfokozó hatás).

A kezelés szempontjából fontos megtalálni a fokozott napozás egyéni motivációját és arra fókuszálni az együttműködésben (szorongásoldás, megjelenéssel kapcsolatos negatív gondolatok stb.). A lehetőséges bőrbetegségekkel kapcsolatos edukáció eddig kevésbé hatott a magatartásra. Gyakran az érintettek a leginformáltabbak ezeken a területeken, ennek ellenére gyakorolják a fokozott napozási szokásukat. Egy kutatásban számoltok be sikerről edukációhoz kötődően egyetemista lányok esetében. Az eredmények szerint az edukáció hatásosabb lehet a UV-védő magatartás fokozását illetően, ha

kevésbé a bőrrákra, mintsem a bőrt érintő egyéb kellemetlen változásokra helyezik a hangsúlyt.

A kutatók továbbá a szülőket tartják fontos célcsoportnak a prevenciót illetően modellszerepüknél fogva.

Az egészség egyre inkább központi kérdés a társadalomban. Ebben a kontextusban a bronz bőr, melyhez sokan napozás által juthatunk, az egészséges test szimbóluma. Míg a sápadt színhez könnyen kötődik a lehangoltság, betegség fantáziája. A napbarnítottság által érezhetjük magunkat szebbnek és vonzóbbnak, ahogy azt a média is sugallja. Egyes szerzők szerint a rendszeresen napozók célja vonzó és egészséges benyomást kelteni, még ha életmódjuk nem is hiteles ezzel. Ezek az egyének gyakran kapnak pozitív visszacsatolást bőrszínükre, s ez az elismerés ismét megerősítően hat a viselkedés gyakorlására. Akiknél ez a mechanizmus eléri azt a pontot, ahol megjelenik az egyénben a félelem, hogy mi történik, ha nem képes fenntartani ezt a képet önmagáról, ha elveszíti a figyelmet és vonzalmat, a viselkedés átfordulhat egy patológiás működésbe. Ebben a kontextusban tehát a kóros napozás énkép és önértékelési nehézségek kifejeződése.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!