Szeretni sokféleképpen lehet – a Babies című filmet ajánljuk

Nem olyan nagyon régen, 2010-ben került bemutatásra egy francia dokumentumfilm, mely négy újszülött csecsemő életét követi végig, egészen az első év végéig. Habár az efféle fejlődésfókuszú filmek önmagukban is érdekesek lehetnek a pszichológusoknak és a laikusoknak egyaránt, a Babies címet viselő alkotás attól válik különlegessé, hogy a fejlődéspszichológusok által oly sokszor emlegetett kulturális különbségek bemutatására teszi a hangsúlyt. A négy kisbaba ugyanis a Föld négy, egymástól távoli helyén látja meg a napvilágot: Mongóliában, Japánban, Namíbiában és az USA-ban.

A film azt a kérdést feszegeti, hogy létezik-e egy, mindenki számára javasolt nevelési stílus, ami boldog és elégedett gyermeket eredményez, vagy a világ sokszínű, és lehet másképp szeretetteljes és meleg szülői környezetet teremteni a világ különböző pontjain. Talán érződik, hogy a kérdés némiképp költői, hiszen sejthető: a Babies mondanivalója sokkal inkább az utóbbi állítás mellett érvel.

Különbség, amiben csak lehet

Gyerekekkel foglalkozó pszichológusként lehet, hogy kiesnék a székemből, ha egy édesanya az első interjún vagy a fejlődési anamnézis megbeszélésekor arról mesélne, hogy gyermeke arcáról a koszt úgy szokta eltávolítani, hogy alaposan lenyalogatja, majd a felgyűlt nyálát egy éles köpéssel útjára engedi. Na jó, a székemből talán nem esnék ki, de egy tisztázó kérdést biztosan feltennék arról, hogy jól értettem-e az elhangzottakat – és talán reménykednék abban, hogy nem. Pedig a namíbiai Opuwo városához közeli sztyeppén született gyermek sok más mellett erre is számíthat.

Ez egy szemléletes példa arra vonatkozóan, hogy a film mennyire

éles kulturális különbségekre hívja fel a néző figyelmét,

gyakorlatilag már az első percektől kezdve. A különböző kontinenseken élő édesanyák máshogy készülnek a szülésre, ami aztán más körülmények között is zajlik le, és különbözőféleképpen élik meg az első napok szimbiotikus viszonyát is. Egészen más lehet az apák szerepe is: az afrikai csecsemő életében például az édesapa fel sem tűnik a film alatt, míg a japán és amerikai gyermeket kezdetektől fogva egy szülőpáros gondozza, melyben az elsődleges gondozó szerepét bár az anya tölti be, ugyanakkor az apának is fontos szerep jut.

Az európai kultúra számára teljesen idegen dolgok láthatók az afrikai kisfiú nevelése kapcsán. Forrás: https://www.charlestoncitypaper.com/charleston/babies-observes-cultural-differences-and-overly-precious-cuteness/Content?oid=1946321

Szobatisztaság, mozgás- és beszédfejlődés, testvérkapcsolatok, játéktevékenység, szülői felügyelet és a környezet megismerése: további olyan területek a gyermekek életében, amikhez nagyon eltérően állhatnak hozzá a gondozók. Kiderül, hogy nem mindenhol költenek pénzt pelenkára, és van, ahol a szülői felügyeletet úgy könnyítik meg, hogy a gyereket egyszerűen hozzákötözik egy asztalhoz. Európaiként talán azt gondolnánk, hogy ez utóbbi például súlyos károkat okozhat, mégis azt látjuk, hogy a mongol kisfiú elégedetten játszik.

A San Franciscoban élő kislány az állatokat leginkább képeskönyvekből, és az alkalmi állatkerti kirándulásokból ismerheti meg, ezzel szemben a mongol kisfiú érdeklődve figyeli a fürdővizébe beleivó kecskét, illetve az ágyára felugró kakast. Európai szülőként valószínűleg fejvesztve rohannánk megmenteni az utódunkat, ha azt látnánk, hogy egy tehéncsorda közelít felé, de megtudjuk, hogy ez sincs mindenhol így, ahogyan a baba-mama jóga sem egy magától értetődő dolog a világ különböző tájain.

A lényeg mégis ugyanaz

Az éles különbségek ellenére mind a négy történettel kapcsolatban az az érzésünk, hogy

a gyermek szükségleteire érzékeny és ahhoz igazodó, az érzelmeit tartalmazni és tükrözni képes, szeretetteljes szülői közeg van jelen,

melynek eredménye, hogy mind a négy baba alapvetően jól érzi magát ebben a világban, még akkor is, ha az érzelemszabályozási éretlenségük miatt – természetesen módon – olykor elárasztják őket a negatív impulzusaik, amitől keserves sírásban törnek ki. A Babies fő üzenet emiatt – legalábbis a mi megélésünkben – az, hogy szeretni sokféleképpen lehet.

Kiemelt kép forrása itt.