Csokit vagy csalok? – Halloweeni szokások pszichológiája

A Halloween egyre elterjedtebb világszerte. Szokásai népszerűek a fiatalabbak és felnőttek körében egyaránt. De vajon mi állhat a rémisztgetés, a horrorfilmek nézésének hátterében? Milyen jelenségeket idéz elő egy halloweeni jelmez? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Október 31-én, Mindenszentek napját megelőzően ünneplik most már világszerte a Halloweent. Az ünnep az angolszász hagyományból nőtte ki magát. Úgy tartották, hogy ezen a napon a halottak az élők között járnak. Éppen ezért a helyiek ijesztő jelmezeket viseltek, hogy megvédjék magukat a szellemektől. Az álruhán kívül édességgel próbálták lefizetni a gonosz szellemeket. A Halloween jelképe a töklámpás, ami a történetek szerint a purgatóriumban rekedt lelkeket jelképezte, míg más történetek szerint arra szolgált, hogy elijessze a szellemeket. Ezek a hagyományok a mai napig tovább élnek és a ponyvakultúrának köszönhetően egyre több országban ünneplik ezt a napot. Habár maga az ünnep a pogány kultúrából származik, a keresztények között is egyre inkább elterjedt szokássá válik. A Halloweent leegyszerűsítve manapság a horrorfilmek, ijesztő jelmezek, töklámpások és gyerekek által játszott „csokit vagy csalok?” játék jellemzi. A szokás főként az USA-ban és Angliában van jelen.

Mégis miért nézünk horrorfilmeket, ha utána félünk?

Egy kutatás arra kereste a választ, hogy mi befolyásolja a szórakozási preferenciánkat. A vizsgálat során az úgynevezett sötét faktor jellemezte azokat a személyeket, akik szívesen néznek hátborzongató filmeket. Ezek az emberek inkább szeretik a metál és punk zenét, valamit gyakrabban néznek erotikus tartalmú filmeket.

A „Csokit vagy csalok?” játék az egész családot összehozza Halloween estéjén.

Milyen vonások jellemzik a sötét faktorral rendelkező személyeket?

Ezek a személyek extravertáltak, intenzív szociális életet élnek, szeretik mások társaságát és impulzívabbak. A sötét faktoron magas pontszámot elért személyek a szenzoros élménykeresés skálán is magas pontszámot értek el. Mindezt az impulzivitás, új, kihívást jelentő helyzetek keresése, valamint az extrém helyzetek és sportok, mint például az ejtőernyőzés kipróbálása jellemzi. Viszont kevésbé lelkiismeretesek és megértők. Egy másik kutatás kimutatta, hogy akik élménykeresők és vágynak az új helyzetekre, azoknál horrorfilm nézése közben az ijesztő jeleneteknél fokozott agyi aktivitás jelentkezett. A semleges jeleneteknél viszont nem mutatkozott agyi aktivitás náluk. Ezzel szemben a kevésbé élménykereső személyek mind a két típusú filmjelenetnél agyi aktivitást mutattak. Összefoglalva nagyobb ingerlésre, ijesztőbb jelenetekre van szüksége egy élménykereső személynek.

Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy az empatikus emberek kevésbé élvezik az ijesztő filmeket. Míg azok, akik alacsonyabb empátiás készséggel rendelkeznek, nem mutatnak különösebb reakciót az ijesztő jeleneteknél. „Csak egy film”-ként fogják fel.

Csokit vagy csalok?

Elterjedt szokás Halloweenkor, hogy a gyerekek különféle jelmezekbe öltözve házról-házra járnak és a „csokit vagy csalok?” nevű játékot játsszák. A fiatalok általában a kezükbe kapnak egy adag édességet. De mi a helyzet akkor, amikor magukra hagyjuk őket? Akkor is a megengedett mennyiséget veszik el?

A jelmez viselete a Halloween elengedhetetlen kelléke.

Egy vizsgálat során Washingtonban élő gyerekeket figyeltek meg. A kutatás során megmondták a gyerekeknek, hogy mennyi cukrot vehetnek el, majd magukra hagyták őket. Azok a gyerekek, akik jobban el voltak maszkírozva, több cukrot vettek el, mint azok, akik felismerhetők voltak. Az eredmény hátterében Festinger deindividualizációs elmélete áll. Eszerint ha felismerhetetlenek vagyunk vagy egy csoport tagjaként vállalunk felelősséget, több antiszociális cselekedetet követünk el. Ebben az esetben az álarcot viselő gyerekek több cukrot vettek el, mint amennyit mondtak nekik. Hiszen ha valaki nem felismerhető, kevésbé fenyegeti a felelősségvállalás terhe és a büntetés. Legalábbis ezt gondoljuk.

Szintén ez az elmélet befolyásolja a Halloween estéjén való balesetek számát is.

Azok a személyek, akik jelmezt viselnek, nagyobb eséllyel ülnek autóba ittasan vagy vezetnek gyorsan. Ez a jelenség tehát nemcsak a gyerekek csínytevését, hanem a felnőttek felelősségvállalását is befolyásolja. Összességében a Halloween egyre elterjedtebb világszerte. Érdekes megfigyelni, hogy a szokások mögött milyen pszichológiai folyamatok állnak. Ezzel együtt pedig feltenni a kérdést, hogy vajon hozzájárultak-e ezek a folyamatok és jelenségek a hagyományok fenntartásához?

 

Felhasznált szakirodalom:

Diener, E., Fraser, S. C., Beaman, A. L., & Kelem, R. T. (1976). Effects of deindividuation variables on stealing among Halloween trick-or-treaters. Journal of personality and social psychology33(2), 178.

Clark, C. D. (2005). Tricks of festival: children, enculturation, and American Halloween. Ethos33(2), 180-205.

Tamborini, R., Stiff, J., & Heidel, C. (1990). Reacting to graphic horror: A model of empathy and emotional behavior. Communication Research17(5), 616-640.

Rentfrow, P. J., Goldberg, L. R., & Zilca, R. (2011). Listening, watching, and reading: The structure and correlates of entertainment preferences. Journal of personality79(2), 223-258.

További források itt és itt.