„Elfuthatsz, de el nem bújhatsz” – a bűnügyi profilalkotásról

Egy rendőrségi helyszínelés alkalmával az elkövetők sok nyomot hagynak maguk után, még ha ez nem is látszik. Ekkor egy igazán izgalmas játszma kezdődik a nyomozókkal együtt dolgozó pszichológusok számára. Megpróbálnak egyfajta képet adni az elkövetőről. Ebben a szakmában elengedhetetlen az, hogy a dolgok mögé kell nézni. Mi is az a profilalkotás és hogyan hasznosítható a hivatásos szervek mindennapjaiban? Egyáltalán mi a haszna? Cikkünkből kiderül.

A bűnügyi profilalkotás a kriminálpszichológia egyik legígéretesebb alkalmazott területe. Az ismeretlen tettesek felderítésére több tudományt is segítségül hív, úgy mint a pszichológiát, a pszichiátriát, a pszichopatológiát és a szociológiát.

A módszer gyökerei egészen a XIX. század végéig nyúlnak vissza. A modern profilalkotás megteremtője, a kriminalisztika alapítójának is tekintett Hans Gross volt. Ezzel párhuzamosan Cesare Lombroso a bűnözők személyiségét kutatta. Úgy gondolta, hogy az emberek külső és belső tulajdonságai összefüggnek, mert az emberek külső megjelenéséből lehet következtetni a belső lelkületére. Lombroso szerint, vannak olyan bűnözök, akik már bűnözőnek születnek, ám ezt a mai modern tudomány nem fogadja el.

Az első általánosan ismert profilkészítő dr. James Brussel pszichiáter volt,

aki 1956-ban készített egy majdnem tökéletes profilt az akkoriban „őrült bombázó”-ként emlegetett George Meteskyről. Brussel pszichoanalitikus módszerrel tanulmányozta a bűntettek helyszíneit, a tettes leveleit, és ezek alapján jól körülírta az elkövetőt.

Ma már szerte a világon több „iskola” is létezik párhuzamosan, amelyek eredményesek a területen. Az egyik, ha nem a legismertebb, az FBI magatartás-tudományi osztálya, amely a lehető legkorszerűbb technikákat alkalmazza, valamint egyedülállóan nagy adatbázissal rendelkezik.

A profilalkotás történelme során sokszor „külsős” személyek adtak tanácsokat a nyomozóknak. Ennek egyik híres esete Hasfelmetsző Jacké, akiről egy egészségügyi asszisztens készített profilt.

Elveszni a rengetegben

Többféle definíció és elnevezés használatos a témában, de mindegyik lényegében ugyanazt jelenti. A profilalkotás az elkövető legfőbb személyiség- és viselkedésbeli jellemzőinek rekonstrukciója, cselekményének pszichológiai szempontú elemzése alapján. Két nagy, alapvető módszerét különböztethetjük meg: a deduktív és az induktív módszert. Az induktív technika legfőbb előnye, hogy gyors és egyszerű. A hasonló bűncselekmények elkövetőiről rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján alkotják meg az elkövető személyiségprofilját. Ebben az esetben az eljárás alapját a már elkészült tanulmányok, statisztikai adatok, elemzések, bűnügyi nyilvántartások adatai képezik. Itt a sikeresség nagymértékben függ az adatgyűjtést végző személyek szakképzettségétől.

Ezzel szemben a deduktív eljárás eredménye az elkövető tulajdonságainak a gyűjteménye. Ezekre a rendelkezésre álló bizonyítékokból következtethetünk, ami magába foglalja a tetthelyet, a boncolási jegyzőkönyvet, az áldozatról készült aprólékos és részletes tanulmányt, a helyszín pontos rekonstruálását, a tanukkal készült interjúkat, az áldozat mozgását a tett helyszínéig és az elkövető viselkedésének elemzését. Ezekből az adatokból a szakértők le tudják vezetni az elkövetőnek az érzelmeit és motivációját.

A hazai módszert szociológiai típusú profilalkotásként emlegetik, lévén, hogy alapjait Fülöp Gyula szociológus és Pálvölgyi Miklós programozó matematikus fektette le.

Táguló világ

Profilelemzést olyan bűncselekményeknél lehet készíteni, ahol az elkövető által fizikai erőszak nyomai fedezhetők fel a helyszínen, vagyis az elkövető és az áldozata között kialakult valamiféle kapcsolat. Ez általában emberölés, rablás, szexuális jellegű erőszakos bűncselekmény esetén jellemző.

Korábban elterjedt volt, hogy a módszer leginkább csak sorozatgyilkosságok esetében használható.

Ezt megcáfolandó, az utóbbi 10-15 évben megnőtt az érdeklődés az egyszeri cselekmények felderítésénél való alkalmazhatóság terén is. A mai nézet szerint tehát minden olyan „helyszínes” ügy esetében használható, ahol az elkövető által alkalmazott erőszaknak nyomai vannak, és ahol az erőszakos cselekmény „szokatlan”, az elkövető pszichopatológiájának egyéni jegyét is magán hordozza.

Egy fegyver a rendőrök tarsolyában

A rendőrség és a különböző bűnüldözéssel foglalkozó szervek leginkább az elkövetői kör szűkítésére használják a profilozást. Ezzel az erőforrások a megfelelő irányba terelhetők, ami fokozza a hatékonyságot és a gazdaságosságot. Ezen kívül az elkészült profil megmutatja, hogy milyen a személyisége annak, aki elkövette az adott bűncselekményt. A megadott jellemzők egy része a feltételezett elkövetőre, másik része a feltételezett körülményekre, illetve indítékra vonatkozik. Tehát,

leszűkíti a lehetséges elkövetők körét, segítséget nyújt a bűncselekmények felderítéséhez.

A profilozás segítséget nyújthat abban is, hogy az egyes cselekmények sorozatba, tehát egy elkövetőhöz tartoznak, vagy egymástól elszigetelt esetek. Az eljárást gyakran párhuzamba állítják a fantomkép készítésével, hiszen a grafika készítője jól ismeri az egyes arctípusokat, a profilalkotó pedig a bűnözői viselkedésmintákat.

Fontos, hogy bármely profil esetén a kulcsszó a valószínűség, illetve a „találati pontosság”. A profilelemzés segítségével olyan információk derülnek ki az ismeretlen elkövetőről és a cselekményről, ami alapján már megindítható a nyomozás, de nem konkrét személyt jelöl meg. Nem arra keresi a választ, hogy ki követte el a bűncselekményt, hanem hogy milyen ember követte el.

Magyarországon 1996-ban kísérleti jelleggel hozták lére az ORFK Kriminalisztikai Azonosító Szolgálatát, ami ma is működik. Az erőszakos bűncselekménynek és gyanús eltűnési ügyek felderítésében nyújtanak segítséget.

A profilalkotás nemcsak az ismeretlen elkövető felkutatásában vállalhat szerepet, hanem az elfogást követő szakaszban is nagyban segítheti a bizonyítási folyamatot, a már elfogott bűnelkövetőtől való információnyerést. Az elkövető általános és specifikus érzelmi, kognitív, viselkedéses reakcióinak minél pontosabb ismerete által kialakíthatók a leghatékonyabb kihallgatási stratégiák. A megfelelő kihallgatási technika megválasztása egészen odáig vezethet, hogy akár beismerő vallomás is szerezhető a gyanúsítottól.

Végezetül, a téma iránt érdeklőknek bátran ajánljuk figyelmébe a Mentalista, a Mindhunters és a Gyilkos elmék című sorozatokat!

 

A cikk kiemelt képet a film.animare.hu oldal töltöttük le!

Felhasznált szakirodalom:

Boros, J. (2003). A bűnözői profilalkotástól a tanúkihallgatásig: törekvések a mai kriminálpszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle, 58(2), 272-292.

Kemény, G. (1999). A profilalkotás adaptálásáról, Belügyi Szemle, 47(3), 3-20.

M. Tóth, B. (2011). Az etnikai profilalkotás a bűnmegelőzésben és a bűnüldözésben. Doktori értekezlet. Miskolci Egyetem: Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.

Nagy, E., Elekesné, L. Zs. (2004). A specifikus elkövetői profilalkotás elmélete és gyakorlata, Belügyi Szemle, 52(6), 51-65.

Popper, P. (2015). A kriminalitásig súlyosbodó személyiségzavarok pszichikai tényezőinek vizsgálata. Saxum Kiadó.

Lehoczki, Á. (2016). Nehézségek és próbálkozások a profilalkotás hazai kutatásában. Pécsi Tudományegyetem: Pszichológia Doktori Iskola.

Tatár, L. (2004). Profilalkotás a bűnüldözésben In: Korinek, L., Kőhalmi, L. és Herke, Cs. (szerk.) Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. Évfordulójára. 177-181. PTE ÁJK, Pécs.