„Nem vagy enyém, míg magadé vagy” – hogyan ismerjük fel a kapcsolatfüggőséget?

Sokszor összetévesztjük a függést és a függőséget. A kettő között azonban hatalmas különbség van! Bármilyen furcsán hangzik, a legtöbb meghitt kapcsolat alapvető sajátossága a kölcsönös, önként vállalt függés egymástól. Amit megőrzünk, az a szabadságunk. Amikor azonban valaki társfüggő, hiányzik a kapcsolatból a szabadság és a kölcsönösség! Mi választja el az intimitás iránti vágyat a kapcsolatfüggőségtől? Hol a határ függés és függőség között?

Egy valódi, mély kapcsolatban nem őrizzük meg a függetlenségünket abban az értelemben, hogy

önként vállaljuk az összetartozás kockázatait és felelősségét.

Pál Ferenc mentálhigiénés szakember és katolikus pap – közismertebb nevén Pálferi –  A függőségtől az intimitásig című könyvében a kettő közötti különbséget a szabadsághoz való viszonyra vezeti vissza. Természetesen – mint a legtöbb dolog az életben – ez sem fekete-fehér. Egy kapcsolatfüggő is megél igazán intim pillanatokat a párjával, és egy meghitt kapcsolatban is adódnak olyan helyzetek, amik a függőség jeleit hordozzák. Arra azonban érdemes odafigyelni egy hosszú távú kapcsolatban, hogy melyik irányba tolódunk el! Milyen jellemzők alapján ismerhetünk rá valakinél a kapcsolatfüggőségre?

Önmagát a kapcsolaton keresztül definiálja

A társfüggő személy számára a kapcsolat egy menekülési út. A saját életében nem tudja megélni a teljességet, ezért felhasználja a másikat. Önértékelését, tetteit, véleményét gyakran a másik féllel összefüggésben értékelni.

A partner nem mint személy fontos, hanem mint tükör, amiben meghatározhatja önmagát.

Számára a „mi”-ben feloldódik az „én” és a „te”. Teljesen a kapcsolat köré szervezi az életét, minden onnan indul és oda tér vissza. A problémák ott kezdődnek, amikor a kapcsolat érdekében bármit hajlandó elviselni és feláldozni. Hosszú éveket lehet eltölteni ennek következtében bántalmazó kapcsolatban, vagy olyan partner mellett, akinek morális értékrendjével nem értünk egyet.

Szüksége van a másikra, hogy megélje önmagát, nélküle elveszett.

A függő személy viselkedése mögött általában sérült önértékelés húzódik. Párját imádatának tárgyává teszi, párhuzamosan pedig tőle várja saját önbizalmának megerősítését. Ha azonban valakit félisten szerepbe helyezünk, azzal rá és magunkra is terhet rakunk. Egyfelől nem lehet az elvárásoknak megfelelni, hiszen senki sem tökéletes. Másfelől pedig ha teljes világunkat, biztonságérzetünket és önértékelésünket egy személyre építjük, elveszítése elviselhetetlennek tűnik.

Egyszerre alárendelődő és manipulatív

Tulajdonképpen könnyedén helyezkedik bele mások világába, tehát jó empátiás készségekkel rendelkezik, hiszen lételeme az alkalmazkodás. Ennek az együttérzésnek az „ára” azonban, hogy saját érzéseitől távolságot tart. Sok esetben ennek hátterében gyermekkori érzelmi sérülések, megtört kapcsolati és kötődési minták húzódnak.

Szereti magát áldozatként látni, ám sokszor ezzel birtoklásra irányuló vágyait leplezi.

Minden józan határon túlmegy, hogy benne maradjon a kapcsolatban és minden eszközzel igyekszik a másikat is maga mellett tartani. Ennek érdekében szinte bármit megtesz a másikért, azonosul vele. Saját magának és érzelmeinek a hosszú távú háttérbe szorítása azonban gyakran intenzív és hirtelen vádaskodásban, valamint féltékenykedésben tör a felszínre. Éppen ezért a függő személyek családi életét sok esetben feszültség és indulat jellemzi.

A kapcsolat utáni vágya intenzívebb, mint a másik fél iránti érzelmei.

Az intimitást fontosabbnak tartja a másik félnél

A függő számára fontosabb az összetartozás élménye vagy lelkiállapota, mint a másik személye, aki így egyszerűen az általa elképzelt meghittség illúziójának eszközévé válik. A függőséget a társfüggő személy intimitásnak szereti hívni. Valójában azonban nem képes lemondani a meghittség élményéről egy meghitt kapcsolat kedvéért sem. Hajlamos azt gondolni, hogy akkor szereti a partnerét, ha megfelel az elvárásainak.

Összetéveszti a szeretetet a megfeleléssel.

A kapcsolat érdekében képes elfojtani a saját érzéseit is. Mivel retteg a másik elvesztésétől, inkább nem éli meg és fejezi ki érzelmeit, nehogy az ne feleljen meg a partnernek. Ez azonban egy feloldhatatlan konfliktust eredményez. A társfüggő személy a partner vélt vagy valós elvárásaihoz tartja magát, mert a kapcsolatra épül saját identitása, így a szakítás kvázi saját maga elvesztését is jelentené. Ugyanakkor éppen az érzelmei elrejtése akadályozza a kapcsolat intimitásának mélyülését!

Párterápiás alkalmainkon hatékonyan tárjuk fel a párkapcsolati konfliktusok mozgatórugóit!

 

Felhasznált szakirodalom

Pál, F. (2010) A függőségtől az intimitásig – Vágy, élmény, kapcsolat. Budapest, Kulcslyuk Kiadó