Stresszelni jó, stresszelj te is!

Gyakran kapjuk meg jó tanácsként, amikor a problémáinkról mesélünk valakinek, hogy „hát, akkor ne stresszelj”. „Könnyű azt mondani” – gondoljuk ilyenkor. Abba viszont ritkán gondolunk bele, hogy mi lenne akkor, ha valóban így tennénk. Ha varázsütésre nem rágódnánk azon, hogy mi történt a munkahelyünkön, nem aggódnánk a családunk miatt és nem foglalkoztatnának bennünket az önmagunkkal kapcsolatos elvárásaink. Mi történik akkor, ha kikapcsoljuk a stresszt? Lehet egyáltalán nem stresszelni a mai világban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Ha a stressz szó eszünkbe jut, automatikusan rossz dolgokra gondolunk: fejfájás, izzadás, leblokkolás, depresszió, keringési megbetegedések. Valóban, a krónikus stressz számos negatív hatással bír ránk nézve mind biológiailag, mind pszichológiailag. Azt is leszögezhetjük azonban, hogy

szerves része a mindennapjainak,

így meg kell próbálnunk nemcsak együtt élni vele, hanem a legtöbbet kihozni belőle. Sokunk számára meglehet, hogy furcsán hangozhat, de a stressznek igenis számos jótékony hatása van.

Stressz, ami lesz

Gondoljunk csak bele, mi történne, ha nem stresszelnénk. Senki nem akarna versenyezni, nem lennének sportesemények, senki sem mászná meg a Mount Everestet és senki sem nyerné meg az olimpiát. Senki nem menne fel a főnökéhez, hogy szeretne fizetésemelést kérni, vagy hogy megmondja, hogy igazságtalanul bánt vele a megbeszélésen.

Ha érezzük a pillangókat a gyomrunkban egy-egy vizsga előtt, gondoljunk arra, hogy ez egy hasznos érzés, és segíthet bennünket abban, hogy olyan dolgokat is előhozzon belőlünk, amelyekről azt sem tudtuk, hogy képesek vagyunk rá.

Nem szólnánk az étteremben, ha valami oda nem illő van az ételünkben, vagy ha a fodrász nem úgy vágta le a hajukat, ahogy szerettük volna. Egy egészséges mértékű stressz-szint ugyanis szükséges ahhoz, hogy valami újat vagy merészet csináljunk, vagy hogy felvállaljuk magunkat.

A cél tehát nem az, hogy ne stresszeljünk, hanem az, hogy megfelelő mennyiségű stresszt éljünk át.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a képletet: létezik jó stressz és rossz stressz. A utóbbi demobilizál, míg az előbbi energiát ad. Mi a különbség a kettő között? Az, hogy milyen mértékű a stressz, és hogy a kontroll a mi kezünkben van-e. Ha tudom, hogy bármikor meg tudom szüntetni a kritikus állapotot, akkor sokkal higgadtabban tudom azt kezelni. A plusz energiát pedig, ami a stressz hatására keletkezik, a helyzet megoldására tudom fordítani. Nem mindegy tehát, hogy a szituációt fenyegetésként értelmezzük vagy kihívásként.

Méregtelenítő kúra

A megfelelő stressz-szint azonban nem határozható meg tudományosan (legalábbis a tudomány eddigi állása szerint), ugyanis mindenki számára más szinten helyezkedik el a tűréshatár.

Az emberek többsége két csoportba sorolható egy megmérettetés előtt: akit megbénít a stressz és aki előnyt kovácsol belőle magának.

Ez függ a génjeinktől, a neveltetésünktől, az élettörténetünktől és az élethez való hozzáállásunktól. Van, aki már egy rárepülő légytől is kijön a sodrából, míg más a legijesztőbb helyzetekben is dermesztő nyugalommal képes viselkedni. Többnyire az, aki már átesett embert próbálóbb nehézségeken, jobban tűri a kemény helyzeteket. A kortizolszintnek is megvan az optimális szintje. Nem jó ha túl alacsony, és az sem, ha túl magas, így arra kell törekednünk, hogy a számunkra megfelelő tartományban tartsuk.

A lényeg tehát az, hogy megtanuljunk önuralmat gyakorolni a stresszes szituációkban is. Ha nem engedjük, hogy megbéklyózzon minket és beférkőzzön a gondolataink közé, hanem pozitív módon használjuk fel, akkor növelheti a teljesítményünket. A stressz esetében is érvényes tehát a mondás, hogy „fogyassza mértékkel és felelősséggel!”

 

Felhasznált szakirodalom:

Aschbacher, K., O’Donovan, A., Wolkowitz, O. M., Dhabhar, F. S., Su, Y., & Epel, E. (2013). Good stress, bad stress and oxidative stress: insights from anticipatory cortisol reactivity. Psychoneuroendocrinology, 38(9), 1698-1708.

Dhabhar, F. S. (2014). Effects of stress on immune function: the good, the bad, and the beautiful. Immunologic research, 58(2-3), 193-210.

Sapolsky, R. M. (2000). Stress hormones: good and bad. Neurobiology of disease, 7(5), 540-542.