Ha felborul a négylábú asztal – instabilitás a kapcsolatokban

Boldogan éltek, amíg… meg nem ismerték jobban egymást – hangozhatna a mese vége. A mesékben a házasság vagy kapcsolat kezdete a lezárás, holott valójában ez még csak az eleje mindennek. Lehetséges-e boldogan együtt élni, ha nem is örökké, de nagyon nagyon sokáig? Kiknek sikerül és kiknek nem? Mindenhol halljuk a szlogeneket: milyen sok a válás és milyen sok az egyedülálló. Úgy tűnik, a hosszú távú együttélés sosem volt még ennyire nehéz, mint napjainkban.

A válások száma valóban megemelkedett az elmúlt két-három évtizedben, legalábbis az amerikai és az európai társadalmakat vizsgálva. Érdemes azonban fontolóra venni a partnerkapcsolatokat és a házasságokat manapság szociológiai és kulturális szempontokból is. Mi történhet itt?

Többek között kitolódott az átlagéletkor. A hajdanán fiatalon kötött házasságok 20-30 éven át kitartottak, de az átlagéletkor nem sokkal haladta meg az 50 évet. Érdekes összefüggés, hogy a legtöbb válás a középkorúak körében jelenik meg, akárcsak az életközépi válság. Ez a név nagyon beszédes. A 45-50 közötti életkort manapság életközépnek tekintjük, még van elég idő és elég energia, hogy valami újba kezdjünk, ha úgy érezzük, ez pedig magával hozza az élettel, partnerkapcsolattal való számvetést. Erre azonban

a korábbi generációknak nem volt ideje és lehetősége. 

A másik érdekes kulturális tényező a szerelmi házasságok/kapcsolatok létrejötte. Manapság keressük „szívünk választottját”, és sokan a szerelem csúcsán kötnek házasságot. Ez azonban nagyban befolyásolja a későbbi partnerrel és kapcsolattal összefüggő elvárásokat. A csúcsról ugyanis bizonyos értelemben lefelé vezet az út, a szerelem érzése egy más minőségű kapcsolattá alakul át, előtérbe kerül a másik személyisége. A kapcsolat minőségi átalakulása csalódottságot okozhat, megjelenhet a pár tagjai között az összeférhetetlenség. Felmerülhet a kérdés: vajon mi köt össze két embert a szerelmen, szereteten túl?

A négylábú asztal

Füst Milán író a kapcsolatokat egy négylábú asztalhoz hasonlította. Ha az asztal négy lába közül bármelyikkel baj van, mert az hiányos vagy törött, az asztal már nem lesz stabil. Ha kettőnél több lába problémás, a kapcsolat nem tud „megállni”, fennmaradni – legalábbis hosszú távon semmiképp.

A négy láb:

  1. A hasonló, de legalábbis egymáshoz közel álló életstílus

A különbségek szükségesek, sőt fontosak, hiszen többek között ez az, ami izgalmassá teszi számunkra a másik személyt. A teljesen eltérő életstílus azonban jelzésértékű, az ebből fakadó különbözőségek előbb-utóbb valószínűleg ütközni fognak egymással. Például ha valaki nagyon szociális, párja viszont kerüli az embereket, az hosszú távon sok súrlódással jár.

  1. A szeretet

A mély szeretetkapcsolatok egyik közös vonása a felek közötti intimitás. Az intimitás egyszerre kommunikáció, elköteleződés, barátság, és párkapcsolatokban az úgynevezett diádikus kiegyenlítődést is jelenti. A diádikus kiegyenlítődés magában foglalja a kapcsolattal való kiegyenlítődés mértékét a felek számára, a kapcsolatot összetartó erőt, az érzelmi kifejezés szabadságát és a pár közötti konszenzust. Számos kutatás alátámasztotta, hogy a magas fokú intimitás magas fokú diádikus kiegyenlítődéssel jár a partnerek számára a kapcsolati elégedettség terén (Moore, McCabe & Brink, 2001). Az intimitás azonban nem feltétlenül egyszerű dolog, megélését több dolog is nehezítheti.

  1. A szex

A kiegyensúlyozott, jó szexuális élet számos tudományos munkában bizonyította fontosságát a kapcsolatok minőségét vizsgálva. A szexuális elégedettség nagyban összefügg a kapcsolattal való általános elégedettséggel (Spercher, 2002). Azonban a nemek között eltérések jelennek meg az elégedettség mikéntjét vizsgálva: a férfiak számára a gyakoriság, míg a nők számára inkább az érzelmi töltet határozta meg a magasabb szexuális elégedettséget. Montesi és munkatársai (2010) úgy találták, hogy nemcsak maga a szexualitás, de az erről való kommunikáció általánosságban befolyásolja a kapcsolat minőségének érzését. Az ilyen jellegű kommunikáció magas fokú intimitást is feltételez, hiszen önfeltárás és bátorság kell hozzá.

  1. A pénzhez való viszony/az anyagi javakhoz való hozzáállás

A házasság gazdasági kapcsolat is mind a mai napig, habár ez az oldala a régi időkben volt inkább mérvadó. Manapság „szerelemből házasodunk”, azonban a hosszú távú együttélés minden esetben magával hozza a közös javak problémakörét. A vagyonról, pénzről való általános elképzelések terén megjelenő szélsőségek is nehezítik az együttműködést. A közös kassza, a közös finanszírozás mellett az egyéni életvitelből közössé váló, anyagias és kevéssé anyagias nézőpontok is kompromisszumokat kívánhatnak.

Azonban ne feledjük: a négylábú asztaltól is föl lehet állni, sőt magától is felborulhat. Mindazonáltal saját magunk és mások igényeit felismerve tisztábban megláthatjuk, mit is keresünk a másikban, és ő mit kereshet bennünk. A saját inditattatások felismerése és akár ütköztetése az egyik lépés lehet a közös út együttes kialakításához. Az úthoz azonban – legalábbis mindezek alapján úgy tűnik – talán szeretni még nem elég, de elindulni rajta nem lehetne máshogy.

 

Felhasznált szakirodalom:

Montesi, J. L., Fauber, R. L., Gordon, E. A. & Heimberg, R. G. (2010). The specific importance of communicating about sex to couples’ sexual and overall relationship satisfaction. Journal of Social and Personal Relationships, 28(5), 591-609.

Moore, K. N, McCabe, M. P & Brink, R. B. (2001).Are married couples happier in their relationship than cohabiting couples? Intimacy and relationship factors. Sexual and Relationship Therapy, 16(1), 35-46.

Sprecher, S. (2002). Sexual Satisfaction in Premarital Relationships: Associations with Satisfaction, Love, Commitment, and Stability. The Journal of Sex Research, 39(3), 190-196.
valamint:
Popper Péter Boldogtalan kapcsolatok című előadása. Az előadás megtekinthető ezen a linken:
https://www.youtube.com/watch?v=fkAKIOk0y5Y