„Jogerős” személyiség? – A jogi karrier pszichés nehézségeiről

A jogi pályát szinte mindenki a magas társadalmi presztízzsel és magas jövedelemmel járó hivatások között tartja számon. Ezek a szempontok a jogász hivatás választására motiváló tényezők között is egyértelműen jelen vannak. A jogi pályát kísérő nehézségekről azonban rendszerint kevesebb szó esik, hiszen azok kevésbé illeszkednek a magabiztos fellépést, a kellő határozottságot, a magas színvonalú szakértelmet megkövetelő elvárásokhoz. Valójában azonban a jogi hivatás gyakorlása, sőt, az oda vezető út sem mentes a stresszhatásoktól. Cikkünkben röviden áttekintjük, milyen pszichés nehézségekre lehet számítani a jogász hallgatóknak, és később, a jogi pályán elhelyezkedőknek. 

A bevezetőben említett motivációs tényezők mellett nem elhanyagolható szempont, hogy valaki nem a saját meggyőződése alapján, hanem a családi hagyományt követve, esetleg szülői elvárás vagy nyomás hatására indul el a jogi pályán. Korai zárásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén identitásának fejlődése során úgy köteleződik el valamely ideológia vagy hivatás mellett, hogy nem vizsgálja meg aktívan a jövőbeli lehetőségeit, nem keres elegendő alternatívát saját egyéni céljai, nézetei kialakításához, csupán átveszi a szülők által kínált identitásmintákat. A tapasztalatok szerint a jogi pálya mellett korai zárással történő elköteleződés az élet későbbi szakaszaiban számos problémát okozhat, például az önértékelés, az önmegvalósítás, az élettel való elégedettség terén.

A „hurrá, felvettek” után

A jogi egyemre bekerülve – a kezdeti öröm után – sokan érzik riasztónak a hirtelen megnövekedett tantárgyi követelményeket, a középiskolai számonkérésektől jelentősen különböző vizsgarendszert és vizsgáztatási stílust. A diákok egy részénél jelentős frusztrációval járhat az a felismerés, hogy az eddig megszokott tanulmányi eredményeik színvonalát most sokkal nagyobb erőfeszítés árán sem tudják fenntartani. Ugyanakkor már ebben az időszakban is érezhető számukra az a nyomás, hogy a majdani elhelyezkedési lehetőségeiket jelentősen meg fogja határozni, hogy milyen eredménnyel végeznek az egyetemen. További frusztrációt okozhat, hogy az óriási mennyiségű – gyakran szó szerinti formában – elsajátítandó tananyag valójában nem is illeszkedik teljes mértékben a fiatal joghallgatók aktuális érdeklődési köréhez. Mindezek bizonytalanságot kelthetnek a szakmai elköteleződésben, hiszen megkérdőjeleződhet az egyéni pályaalkalmasság érzete és jelentősen gyengülhet a motiváció.

A hagyományos értékrendek mellett történő elköteleződés terén is felerősödhet a bizonytalanság. Kutatási eredmények szerint ugyanis a joghallgatók körében megfigyelhető bizonyos mértékű attitűdváltás, amely arra enged következtetni, hogy a klasszikus értékrend és emberi tulajdonságok, mint például a becsület, humanitás, empátia követelménye kissé háttérbe szorult a gyakorlatias tudás, a pontosság, az alaposság és meggyőzőerő követelményeihez képest. Mintha kevésbé lenne fontos a társadalmi igazságosság érvényre jutása, a közös célokért való küzdelem, vagy általában az embertársak szolgálata. A jogászi hivatás inkább egy potenciálisan jól jövedelmező „üzleti vállalkozás” képét kezdi ölteni.

Család és/vagy karrier?

A fiatal felnőttkor a szakmai karrier megalapozásán túl, az intim kapcsolatok kialakításának és a családalapítás tervezésének az időszaka is egyben.

A jogi pálya különösen alkalmas arra, hogy felerősítse a karrier és a családi szerepek között húzódó konfliktust,

amely a nők körében kifejezetten megterhelő lehet. Az elhúzódó megbeszélések és tárgyalások, az ügyfelekkel és a különböző hatóságokkal történő kapcsolattartás érdekében szükségessé váló folyamatos rendelkezésre állás, a napi nyolc órát bőven meghaladó irodai munka nagyon hamar jelentős túlterheltséghez vezethet és kifejezetten megnehezíti a társas kapcsolatok ápolását, illetve a családi szerepeknek való megfelelést.

Gyakorló jogászként

sokszor súlyos és drámai élethelyzetekkel kell szembesülni

a büntetőjog, a polgári jog, de akár a pénzügyi jog vagy a közigazgatási jog terén egyaránt, hiszen a jogi eljárások tárgyát képezik – többek között – a különböző erőszakos cselekmények, az elhalálozás, a válás, a gyermekelhelyezés, a csődeljárások stb. Mindezek kapcsán mély konfliktusok, erős indulatok, nagyon nehéz emberi sorsok tárulhatnak fel az ügyben eljáró jogászok előtt, amelyek komoly erkölcsi, morális felelősséggel, valamint igen jelentős pszichés megterheléssel járnak.

Nagyon fontos tehát a jogi pályát választók számára is, hogy a szakmai előmenetelük mellett kellő figyelmet fordítsanak a lelki egészségük védelmére. Ha a tanulásból, illetve a munkából adódó stressz – az esetleges egyéni élethelyzeti nehézségekre rakódva – már túl nagy terhet jelentene, érdemes szakemberhez fordulni az egészség megőrzése, valamint a szakmai hatékonyság, illetve sikeresség fenntartása érdekében egyaránt.

A szerző pszichológus, jogász, a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központjának tanácsadó szakembere. Amennyiben szeretnél hozzá bejelentkezni egyéni pszichológiai tanácsadásra, itt megteheted. Jogászoknak, joghallgatóknak kifejezetten ajánljuk!

Szeriné dr. Ormándi Erzsébet

Felhasznált szakirodalom:

Feith Helga- Badó Attila: Magyar joghallgatók motivációs vizsgálata http://jesz.ajk.elte.hu/bado4.html

Glavanits Judit: Joghallgatói attitűd-kutatás a győri Széchenyi István Egyetemen http://real.mtak.hu/34528/1/JESZ_2014_Joghallgatoi_attiudkutatas_Gyorben_u.pdf

Michael Cole – Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan Osiris Kiadó Budapest, 2006.