A filmek, amik rólunk szólnak – tudósítás a 6 és 1/2. Pszichoanalitikus Filmkonferenciáról

November 17-én, Stark András pszichoterapeuta, filmklubvezető emlékére került megrendezésre Pécsett a rendhagyó 6 és 1/2. Pszichoanalitikus Filmkonferencia. Stark András volt e rendezvény megálmodója, melynek 2006 óta minden második évben az Apolló Mozi ad otthont. Milyen művészi elemek teszik lehetővé, hogy magával ragadjon minket egy film? Egyáltalán mitől szép egy film? Hogyan lehetséges, hogy egyes alkotások az emberek számára más-más jelentéssel bírnak? Tudósításunk.

A konferencia előestéjén a Szilágyi Zsófia rendezte Egy nap (2018) című magyar film került levetítésre, mely az idei cannes-i filmfesztiválon is debütált. A film egy családi élet nyers valóságát pillanatról pillanatra megelevenítő története, és hangulatvilága érzelmileg előhangolta a közönséget a következő napra.

A konferencia napján a Samuel Maoz rendezésében készült izraeli alkotást, a Foxtrottot (2017) tekinthette meg a közönség elsőként. A film első kockái a jómódú házaspár, Mikhael és Dafna fiuk, a fiatal katona, Jonatan halálhírére adott reakcióit mutatja be. A rendező rendkívül jól ábrázolja a halálhír húsba vágóan fájdalmas pillanatait, melyet párhuzamba lehet vonni a háborús hadiállapot feszült, összeroppantó hatásaival. A filmről nem lehet többet elárulni, hiszen számos fordulatban gazdag a történet. Ezt mind műfajban – dráma és vígjáték váltakozása –, mind cselekményben és az idősíkok váltakozásában is jól érzékelteti Maoz.

A vetítést követően Besenyő János, a Magyar Honvédség egykori tagja, Frigyes Júlia pszichiáter, Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközösség elnöke és Zana Ágnes pszichológus beszélgettek Szabó Dóra, a PTE Elméleti Pszichoanalízis Doktori Program PhD hallgatója moderálásában. Az elemzése során szóba került a film címválasztása. A Foxtrott egyfelől utal a táncstílusra és Jonatan állomáshelyének nevére is, ahol a szolgálatát végzi. A tánc lépéseinek fő elve, hogy „ugyanoda térünk vissza, ahonnan elindultunk.” Ez az alkotás keretes szerkezetével is összhangban van, illetve jól összecseng a család életében mélyen rejtőző titkokkal, traumákkal, amik körbejárnak a filmben, akárcsak a tánclépések – fejtette ki Zana Ágnes.

A délután folyamán elsőként Révész Bálint magyar-angol dokumentumfilmje, a Nagyi Projekt (2017) került bemutatásra. Az alkotás egy hét éves utazást ölel fel három fiatal fiú nagymamáinak múltidézésében.

A vetítés után a rendező és Koltai Mária pszichiáter, Mácsai Bálint pszichológus, Erős Ferenc szociálpszichológus és Szél Dávid pszichológus beszélgettek Csányi Gergely szociológus vezetésével. Koltai Mária szerint a családi életciklus-váltások szempontjából fontos ez a film, hiszen három fiatal férfi nagymamájukkal folytatott szellemes, ugyanakkor komoly, és a következő generációk számára értékes beszélgetéseit mutatja be. A Foxtrotthoz hasonlóan itt is megjelenik a családi titok mint téma, azok az átélt életek, melyek mindeddig rejtve voltak. Révész Bálint a humort használta fel, de nem filmes, hanem személyes eszközként, ami lehetővé tette, hogy egyes témákat ki tudjanak bontani az élettörténeti emlékek felidézése során. Számára a film elkészítése „abszolút terapeutikus élmény volt”, hiszen

a fiatalok kíváncsiak a múltjukra, és a nagyszülőkkel való beszélgetés hozzájárul identitásuk formálásához, önmaguk megismeréséhez is.

A konferencia zárásaként Pedro Almodóvar Beszélj hozzá! című alkotásának filmesszéjét tekintette meg a közönség.

Ezt követően a kerekasztal- beszélgetést Papp-Zipernovszky Orsolya pszichológus moderálta, tagjai Árkovits Amaryl pszichiáter, Szemelyácz János addiktológus és Varga Júlia pszichiáter voltak.

Marcos szerelme Lydia, a torreádor, egy bikaviadalban megsérül és kómába esik. A férfi a kórházban megismerkedik Benignoval, aki egy szintén kómában fekvő balett-táncosnőt, Aliciát ápolja már hosszú évek óta, akibe titokban szerelmes. Marcos és Benigno között barátság szövődik, ahogy a nőkkel való élményeiket, érzéseiket megosztják egymással. Aliciáról azonban időközben kiderül, hogy valaki megerőszakolta a kórházban.

Almodóvar egy korábbi, Mindent anyámról című filmjével ellentétben – melyben a női lélek útvesztőibe kalauzol bennünket – itt a férfi pszichét tárja fel előttünk. A kerekasztaltagok egyetértettek abban, hogy zsigeri dolgokat hív elő ez a film, hiszen az érintés, a testtel való viszony, az intimitás és a tekinteten keresztüli kapcsolódás állnak az alkotás középpontjában. Szemelyácz János még az intimitásban való elcsúszásokat, a határátlépéseket és az áttételi szerelmek kulcsszerepét emelte ki, amik szintén jellemzők Almodóvar filmjeire.

A konferencia szintéziseként kerültek megemlítésre az elmúlás, a veszteség- és gyászfeldolgozás témái, melyek végigkísérték a napot.

Úgy tartják, hogy a tavaszi hónapok a megújulás, a kifelé fordulás időszaka, míg ősszel az ember inkább befelé fordítja figyelmét, megnyugvást keres. Éppen ezért Árkovits Amaryl szavaival élve, „ez a konferencia nagyszerű alkalom arra, hogy találkozzunk önmagunkkal és másokkal”.