A cica mint antidepresszáns többé nem csak egy vicces pólóminta!

Mindenki tudja, akinek van valamilyen házi kedvence, hogy mennyire szoros érzelmi kötelék tud kialakulni ember és állat között. Hosszú éveket tölthetnek mellettünk, gyakorlatilag családtaggá válhatnak, és ha elveszítjük őket, hiány és gyász marad utánuk a lelkünkben. Portugál kutatók azt vizsgálták meg, hogy ez a szoros emocionális kötelék vajon segítséget nyújthat-e olyan depressziós embereknek, akiken addig a gyógyszerek és a pszichoterápia sem segített.

Nem számíthatnak túl jó prognózisra azok az emberek, akiket terápiarezisztens major depresszióval diagnosztizáltak, ugyanis a kórkép tünetei ezeknél a betegeknél sem a kombinált gyógyszeres kezelések, sem pedig pszichoterápia hatására nem mutatnak javulást. Egy portugál kutatócsoport azonban fölvillantotta a reményt: a Journal of Psychiatric Research folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, mely szerint egy kisállat örökbefogadása és a vele való együttlét a terápiarezisztens depresszióval kezelt betegek jelentős részénél javítani képes az antidepresszánsok hatékonyságát – számolt be a Research Digest.

A portugál kutatók nyolcvan olyan embert toboroztak össze a vizsgálatukhoz, akik megfeleltek a terápiarezisztens depresszió szigorú diagnosztikus kritériumainak, és arra kérték őket, hogy fogadjanak örökbe egy kisállatot a vizsgálat részeként. A nyolcvan emberből harminchárman egyeztek ebbe bele (húszan fogadtak örökbe kutyát vagy kutyákat és heten macskát), azok pedig, akik elzárkóztak, kontrollcsoportként funkcionáltak. Minden résztvevő általános állapotát és a depressziós tüneteik súlyosságát felmérték különféle becslőskálákkal még az örökbefogadás előtt, majd ugyanezt megtették négy, nyolc és tizenkét héttel ezután is.

Kimozdíthatnak a sötét veremből

Milyen hatással voltak az állatok? A vizsgálat fő tanulsága az volt, hogy a tizenkettedik hét végére az örökbefogadók egy jelentős részénél (több mint harmadánál) remisszió volt megfigyelhető (a betegség egy nyugalmi szakaszba került), és

a különböző becslőskálák értékei – melyek a tünetek súlyosságát voltak hivatottak mérni – jelentősen csökkentek.

Ezzel szemben a kontrollcsoport tagjainál nem volt megfigyelhető remisszió vagy bármiféle változás a tünetek súlyosságában.

Gyógyító barátság.

Megjegyzendő, hogy a javulás viszonylag hamar, már a negyedik heti utánkövetésnél kimutatható volt az örökbefogadók körében, tehát a kisállatok gyorsan kifejtették jótékony hatásukat – írja Jorge Mota Perreira és Daniele Fonte, akik a javuló tendencia mögött meghúzódó okokról gondolkodva egy kevéssé meglepő észrevételt tettek: a kisállatok és emberek között egy szoros barátság alakul ki, mely kapcsolat aktívan képes hozzájárulni a mentális jólléthez. Emellett szólhat az a korábbi kutatás is, ami az ember és kutya között kialakuló viszonyt kötődéselméleti keretben próbálta meg értelmezni, és bár arra jutott, hogy a szó szoros értelmében vett, anya-gyermek kötődéssel egyenértékű kapocsról nem beszélhetünk ebben az esetben, nagyon erős érzelmi kötelék alakulhat ki a kutyus és gazdája között.

Nem a szupergyógyszert találták fel!

Érdemes tehát megfontolni egy kisállat örökbefogadását azoknak a depressziós betegeknek, akiknek eddig semmilyen kezelés nem használt. Még akkor is, ha ennek a kutatásnak is megvannak a maga korlátai. Ilyen például az, hogy az örökbefogadás rá volt bízva a vizsgálati személyekre, ők dönthették el, hogy hajlandók-e maguk mellé venni egy kisállatot, ezáltal ők rendelkeztek arról, hogy melyik vizsgálati csoportba kerüljenek, ahelyett, hogy ezt a kutatók szabták volna meg, tehát random osztották volna ki, hogy kinek kell örökbe fogadni és kinek nem. Ez a felállás viszont fölveti azt a lehetőséget, hogy bár a depressziós tüneteik súlyosságában egyeztek a vizsgálati személyek, bizonyos személyiségjegyek mentén már eleve különbözhettek azok, akik hajlandók voltak örökbe fogadni és akik nem. Ha pedig ez így van, akkor nem jelenthető ki száz százalékos biztonsággal, hogy a kisállat társasága volt a fő magyarázó elv, ami a pozitív irányú változást indukálta – lehet, hogy az már csak egy meglévő személyiségbeli erőforrásnak szolgált kiegészítéseként.

Nem korlátként, de megjegyzendő felvetésként arról is meg kell emlékeznünk, hogy a portugál vizsgálatban

nem arról volt szó, hogy kutyákkal és macskákkal helyettesítették volna az előírt kezeléseket,

csupán azt nézték meg, hogy a kisállatok gyakorolnak-e bármiféle hatást ezekre.

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy talán ez az a vizsgálat, ahol nem hat meglepetésként az eredmények magyarázata (mert triviálisnak érezzük, hogy szoros kapcsolat alakul ki a házi kedvencek és gazdáik között), mégis egy olyan hatás létezését vetette fel, melyre eddig kevesen gondoltak. Akárhogy is, úgy tűnik, hogy a depresszió egyre több kiegészítő kezelési módja tűnik fel a színen: egy 34 ezer fős mintát vizsgáló tanulmány korábban kimutatta, hogy a depressziós betegek 12 százalékánál javulás mutatkozott heti egy óra mozgást követően, most pedig arra kaptunk bizonyítékot, hogy házi kedvenceink még olyankor is segítségünkre siethetnek, amikor a legnagyobbnak tűnik a sötétség.

 

A cikk itt érhető el: Research Digest

Kiemelt kép itt.