Szolgálnak és védenek! – A rendőri hivatás pszichés nehézségeiről

Magyarország Alaptörvénye szerint: „A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.” Ebből az átfogó rendelkezésből is egyértelműen levezethető, hogy a rendőrség kötelékébe tartozó személyekre komoly szakmai felelősség nehezedik. Munkájukat – sőt, a szolgálati időn kívül tanúsítandó magatartásukat is – számtalan jogszabály és utasítás szabályozza, amelyeknek csak komoly elhivatottsággal, magas szintű szakmai tudással és kellő rátermettséggel lehet maradéktalanul megfelelni. A szolgálati feladatok ellátása nagy fokú teherbírást és tűrőképességet igényel a rendőröktől, amely pszichológiai szempontból is komoly kihívást jelent. Cikkünkben e kihívást jelentő pszichés tényezőket foglaljuk össze röviden.

A rendőrökre vonatkozó főbb kötelmeket a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény szabályozza. E törvényben számos korlát, kötelezettség és jog is rögzítésre került, amely nagyon speciálissá teszi a rendőri hivatást más civil foglalkozásokhoz viszonyítva. Például egy egész fejezet (IV. fejezet) rendelkezik a rendőrök egyes alapvető jogaira vonatkozó korlátozásokról, mint például a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásával kapcsolatos kötelmek, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátai vagy a tulajdonjog gyakorlására vonatkozó korlátok. A X. fejezetben pedig – többek között – az is rögzítésre került, hogy a hivatásos állomány tagjának meg kell felelnie

a szolgálati beosztásának és életkorának megfelelő egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek.

Természetesen ez utóbbi rendelkezés a rendőrök személyes érdekét is szolgálja, hiszen munkájukat nagyon szélsőséges és változatos körülmények között végzik, ahol a nagy fokú monotonitás tűrésére (például az őrszolgálatok ellátása során) vagy a rendkívül ingergazdag környezet elviselésére (például a tömegoszlatás során) egyaránt szükség lehet.

A pszichés terhek jelentős része összefüggésbe hozható az erős munkaköri leterheltséggel, hiszen a rendőrök többségének szoros határidőkkel, viszont kevés pihenőidővel kell hosszú távon megküzdenie. Számos beosztásban, munkakörben ugyanis csak jelentős túlóra elrendelésével tudják a napi szolgálati feladatokat ellátni. Gyakori jelenség, hogy több napon, illetve akár több héten keresztül is a lakóhelyüktől, családjuktól távol eső szolgálati helyeken kell a feladataikat teljesíteniük. Komoly stresszforrást jelent, hogy a rendőröknek saját életük és testi épségük kockáztatása mellett is felelősséget kell vállalniuk más emberek éltéért, testi épségéért. Sokan olyan beosztásban teljesítenek szolgálatot, amelyben

napi szinten találkoznak durva családi tragédiákkal, erőszakos bűncselekményekkel, tragikus balesetekkel,

és ezek mindegyikében határozott fellépéssel, gyorsan reagálva, a szakmai szabályok maradéktalan betartásával kell eljárniuk – akkor is, ha éppen a saját magánéletükben is komoly nehézségekkel küzdenek. A napi feladatok ellátásán túl gyakran okoz problémát, frusztrációt a szervezeten belüli információáramlás zavara, valamint a megbecsülés, az elismertség csekély foka, a társadalmi presztízs hiánya.

További pszichés terhet jelent a rendőrök számára, hogy – a speciális szolgálati viszonyukra tekintettel – a rájuk vonatkozó szabályok megszegése miatt

sokrétű felelősség terheli őket,

hiszen a normaszegés súlyosságától és jellegétől függően sor kerülhet méltatlansági, kártérítési, fegyelmi vagy akár büntetőjogi felelősségre vonásra egyaránt. Az ilyen eljárásokban való részvétel már önmagában is jelentős szorongást, frusztrációt okozhat, hiszen az eljárás alá vont rendőr szembekerülhet az elöljáróival, a beosztottjaival, a közvetlen munkatársaival, meginoghat az anyagi és egzisztenciális biztonsága. Elmarasztalása esetén pedig akár jelentős pénzbüntetéssel vagy munkahelyének elvesztésével, illetve súlyosabb esetben szabadságvesztés büntetés kiszabásával is számolnia kell.

A szolgálati feladatokkal járó frusztrációk hosszabb távon a magánélet szférájába is begyűrűzhetnek,

hiszen a túlórák, a készenléti szolgálatok, az előre nehezen tervezhető beosztás, a folyamatos rendelkezésre állás megnehezíti a családi és egyéb társas kapcsolatokban való helytállást. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: a magánéleti válság szintén jelentős zavart okozhat a szolgálati feladatok ellátása terén. A pszichés leterheltség növekedésével romlik a konfliktustűrő képesség, a koncentráció, az éberség, a reakció idő, amelyek következtében jelentősen megemelkedhet a hibázás kockázata.

Összességében elmondható, hogy a rendőri hivatással járó pszichés terhek számos más foglalkozáshoz viszonyítva is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A rendőrség különböző szakterületein különböző stresszforrások dominálnak, illetve az egyéni pszichés státuszban is jelentős különbségek mutatkozhatnak, ezért nagyon hasznos lenne, ha minél többen vennének igénybe pszichológiai tanácsadást az egyéni életvezetésük és munkavégzésük hatékonyabbá tétele, valamint a pszichés egészségük hosszú távú megőrzése érdekében.

A rendőröknek is jogukban áll elgyengülni, nem kötelesek vallomást tenni, de minden, amit elmondanak, felhasználható a segítségnyújtás során.

•••

A szerző 19 évig dolgozott a rendőrségen bűnügyi területen vizsgálóként, majd jogászként. Jelenleg Terápiás & Tanácsadó Központunk pszichológusa. Ha úgy érzed, hogy egyéni tanácsadás keretében a segítségedre lehetne, foglalj hozzá időpontot bizommal a Mindset Pszichológia Terápiás & Tanácsadó Központban!

Felhasznált irodalom:

Dr. Révai Róbert: Az egészségi alkalmassági vizsgálatok és a prevenció szerepe a megváltozott életkörülmények és veszélyhelyzetek tükrében a rendészeti szerveknél. Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Katonai Műszaki Kar Katonai Műszaki Doktori Iskola, Budapest, 2010.