Az ördög a részletekben rejlik, és nem engedi, hogy másra figyelj – a kényszerről

Pontos, megbízható, ügyel a részletekre, betartja a szabályokat, tökéletességre törekszik és mindig lehet rá számítani. Így írhatnánk le egy ideális munkavállalót, minden cégvezető álmát. Ezek mind értékes tulajdonságok, hozzásegíthetnek minket céljaink eléréséhez, karrierünk építéséhez. De mi történik akkor, ha precizitásunk, lelkiismeretességünk és produktivitás iránti motivációnk olyan méreteket kezd ölteni, amely szinte börtönbe zár minket? Nem létezik többé szabadidő, kötelességeink veszik át életünk irányítását. A gyeplőt pedig mi magunk adtuk át.

A lelkiismeretesség, a tények és a részletek alapos ismeretére való törekvés és a rendszerezettség számos helyzetben adaptív jellemvonásai a személyiségnek. Egy ponton azonban átfordulhat a folyamat, és az addig minket támogató szokásaink elkezdhetnek ártalmassá válni. Ez történik például akkor, ha a perfekcionizmus már a feladataink elvégzését hátráltatja. Nem tudjuk kiadni a kezünkből a munkát, mert sosem vagyunk elégedettek vele. Azt érezhetjük, hogy önmagunkkal szemben támasztott

túlzottan szigorú elvárásainknak nem tudunk megfelelni.

Máskor azon kaphatjuk magunkat, hogy egyszerűen elveszünk a részletekben. Listákat írunk, rendszerezzük a teendőket, napirendet és munkabeosztást készítünk, mindeközben viszont elvész a tevékenységeink lényege és értelme. Szintén intő jel lehet, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy a munkánk, egyéni törekvéseink minden mást kiszorítanak az életünkből. Egyre gyarapodnak a lemondott baráti találkozók és az elhalasztott családi ebédek. A munkára fordított emberfeletti erőfeszítéseinket pedig nem feltétlenül indokolja anyagi helyzetünk. Egy idő után az sem segíti karrierünk építését, ha precizitásunk abba csap át, hogy rugalmatlanul ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez, elzárkózunk mások javaslataitól. Azt is érezhetjük, hogy nem szívesen adjuk ki a kezünkből a munkát, nem szívesen delegálunk feladatokat, mert nem bízunk abban, hogy más is olyan minőségben hajtja majd végre, amely az elvárásainkhoz igazodik. Ezekhez a gondolatokhoz egy baljós érzés is hozzákapcsolódhat, elkezdhetünk tartani egy jövőbeli katasztrófától, ami miatt még megszállottabban kezdjük tartalékolni és gyűjteni anyagi erőforrásainkat.

Kényszerbetegség vs. kényszeres személyiség

Ha a felsorolt tényezők közül legalább négyet jellemzőnek találunk önmagunkra vagy másra, és ez a mintázat tartósan átszövi életünk számos fontos területét, a munkát, a magánéletet, az egész személyiséget, akkor fennállhat a gyanú, hogy a rigid viselkedés hátterében kényszeres személyiségzavar áll. A kényszeres személyiségzavar többeket érint, mint először gondolnánk, nemzetközi felmérések szerint a leggyakoribb személyiségzavar az átlagpopulációban. Tüneteiben különböznek, mégis

gyakran tévesztik össze az obszesszív-kompulzív zavarral (OCD) vagy kényszerbetegséggel.

A két probléma azonban tüneteiben és a szubjektív megélések szintjén is eltéréseket mutat. Az OCD-s személyt visszatérő kellemetlen gondolatok gyötrik, és rituális cselekedetek kényszerét éli át. Ezek a tünetek általában kellemetlenek az érintettek számára, szenvednek miattuk, énidegennek élik meg őket és szeretnének megszabadulni tőlük. Gyakori kényszergondolatok például a bacilusoktól és fertőzésektől való félelem, vagy az idegenkedés bizonyos szavaktól, számoktól, esetleg színektől. Sokaknál előforduló kényszercselekvések pedig a repetitív mozdulatok, a kényszeres kézmosás vagy bizonyos tárgyak megérintésére való leküzdhetetlen késztetés.

Kényszerítő kötelességek

A kényszerbetegséggel szemben a kényszeres személyiségre olyan élethosszig tartó viselkedésminták jellemzőek, amelyeket sajátjuknak éreznek, azonosulnak velük. Ezek a vonások általában nem keltenek bennük rossz érzéseket, kezdetben pedig tényleg adaptívnak is tűnhetnek az egyén számára. A kényszeres személyre jellemző kiapadhatatlan munkakedv sokszor garantálja a kiemelkedő teljesítményt az iskolapadban és később a munka világában is minden olyan szakmában ahol fokozottan kell figyelni a részletekre.

Szakmai sikereiért azonban nagy árat kell fizetnie.

Ez az ár emberi kapcsolatain hatványozottan megérződik. A kényszeres személy számára komoly kihívást jelent az intim kapcsolatok kialakítása és fenntartása. A szoros kapcsolatokkal járó érzelmek sokszor félelmetesek számára, mert a kontrollvesztés lehetőségét hordozzák magukban. A kapcsolatok kiszámíthatatlanok, nehéz bejósolni, hogyan fognak alakulni és nem csak egy emberen múlik, milyen irányt vesznek.

Mi állhat a háttérben?

A pszichodinamikus megközelítés szerint valahol mélyen minden kényszeres személyben ott lakozik egy gyermek, aki érzi, nem szeretik. Ehhez az érzéshez gyakran alacsony önértékelés is társul, emiatt úgy érezheti, a környezete nem fogadja el őt. Tudattalanul azt az elképzelést dédelgethetik, hogy akkor nyerhetik el a vágyott elismerést, ha kitűnnek teljesítményükkel, tökéletessé válnak. A tökéletesség azonban nem reális célkitűzés, emiatt állandóan úgy érezhetik, „nem tesznek eleget”. Ez a hozzáállás azonban rendkívül fárasztó, akár taszító lehet a környezet számára. Sokszor épp a kifacsart próbálkozások miatt nem sikerül a vágyott szeretetet, elfogadást elérniük. A hozzájuk közel állóknak gyakran nehezükre esik együtt élni velük, gyakran az ő indíttatásukra fordulnak szakmai segítségért. Számos kényszeres személy pedig inkább tüntető módon független életet él, csak hogy elkerülje a kapcsolati kudarcokat.

A kényszeresség spektrumán mindannyiunknak megvan a saját helye, kit jobban, kit kevésbé jellemeznek az említett szigorú belső szabályok. Ha pedig úgy érezzük, hogy ez a sajátos működésmód állhat annak a hátterében, hogy életünk nem abba az irányba tart, mint amelyre vágyunk, akkor érdemes lehet segítséget kérni a változáshoz vezető úton.

•••

Ha magadra ismertél és úgy érzed, segíthetne, ha meg tudnád beszélni a Benned zajló történéseket egy szakemberrel, ezt akár a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban is megteheted.

Felhasznált szakirodalom:

BNO-10 zsebkönyv (2004), Animula Kiadó, Budapest

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei – pszichopatológia, Osiris Kiadó, Budapest

DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz (2013), Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft., Budapest

Gabbard, G. O. A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és társai, Budapest, 2016.

MacKinnon, R. A., Michels, R., Buckley, P. J. Pszichiátriai interjú a klinikai gyakorlatban. Oriold és társai, Budapest, 2010.