„A sportpszichológus nem csinál győztest, hanem kihozza azt a sportolóból” – beszámolónk az ENYSSP novemberi előadásáról

Novemberben az ENYSSP (European Network of Young Specialists in Sport Psychology) magyar delegációja tartott kerekasztal-beszélgetést a BEAC-on. A beszélgetésen Bóna Krisztina, Tolnai Nóra és Torma Noémi sportpszichológusok álláspontját és tapasztalatait ismerhettük meg különböző témákban. Mit gondol a sportpszichológiáról a sportélet többi tagja? Hogyan kezdődik egy sportpszichológus karrierje? Milyen módszereket érdemes alkalmazni a munkafolyamat során? Tudósításunk.

A BEAC sporttelep épületében megtartott előadáson az érdeklődők szinte teljesen megtöltötték a termet. Az előadók mindjárt az előadás elején ismertették a sportpszichológia helyzetét Magyarországon: a szakmai áttörést a 2012-es olimpia hozta el, amikor is Szilágyi Áron és Risztov Éva győzelmét nemcsak fizikai, taktikai és technikai felkészülésének köszönte, hanem külön kiemelték a velük dolgozó sportpszichológus munkáját. Ugyanakkor hozzátették, hogy míg egyes nemzeteket közel negyven pszichológus kísér el az olimpiákra, addig a magyar utazókeretben hivatalosan egyetlen egy szakember kapott helyet (bár arra is volt példa, hogy a sportoló vagy a pszichológus maga fizette az utat). Tolnai Nóra elmondta, hogy tapasztalata szerint ha a sportolóknál felismerik az igényt a sportpszichológusi munkára, akkor általában nem az egyesületen vagy a klubbon keresztül, hanem egyéni úton talál megoldást az atléta.

Mindhárom előadó azt érzi, hogy valóban egyre elfogadottabb a sportpszichológia, azonban

sokszor torzultak a piac elvárásai a szakemberekkel szemben.

Bóna említette, hogy egy alkalommal egy edző kérése az volt, hogy a játékosok intelligenciáját csapatként fejlesszék – amely több szakmai kérdést, kétséget is felvethet. A beszélgetések során Bóna tisztázta a kompetenciáinak a kereteit, illetve az edzővel való megbeszélés után az is kiderült, hogy valójában kommunikációs problémák vannak a csapaton belül – amivel már lehetett mit kezdeni. Nemcsak az edzők, de a stáb többi tagja sincs mindig tisztában a sportpszichológusi munka valódi menetével. Bóna említette, hogy sokszor a „Kalapáld ki!”, „Mondd meg neki, hogy…” vagy éppen „Verd bele a fejébe, hogy…” mondatok hangzanak el, ami azt mutatja, hogy sok magyarázatra lehet még szükség a sportpszichológusi munka természetével kapcsolatban. Ezt a szekciót végül Tolnai zárta, aki úgy tapasztalta, a sportpszichológussal való közös munkát valahol még stigmaként kezelik, azonban van, aki büszkén felvállalja – példaként említette Márton Annát. Az előadók szerint egyes sportolók és olykor a sportoló mögött álló szülő úgy gondolják, hogy sportpszichológushoz menni kisebb stigma, mint pszichológushoz. Pedig több esetben a sporttól független problémával küzd a sportoló. Ebben az esetben a szakembernek értékelnie kell saját kompetenciahatárait. Pszichoedukációs alkalmak, a terápiás újraszerződés vagy továbbirányítás lehet a megoldás ilyen esetekben

A sportolók sokszor a pályán kívüli problémákkal küzdenek.

Sportpszichológus a piacon

A sportpszichológusi karrier sikeres elindulását mindhárman különbözőképpen élték meg. Ugyanúgy van lehetőség Budapesten kívül, mint a fővárosban, s a személyes megkeresésnek és a levelezőlistán való kapcsolatteremtésnek is. Azonban mindannyian kiemelték, hogy „posztolni”, saját írásokat és kutatásokat érdemes megosztani. Mindezt megerősítette Varjasi Balázs kommunikációs/marketing szakember. Varjasi szerint is a tartalommegjelenés az egyik kulcs ahhoz, hogy meg is találják a pszichológust a leendő ügyfelek. Véleménye szerint a marketing célja elérni, hogy a fogyasztó önmaga akarja megvásárolni a terméket vagy szolgáltatást, s ezt a pszichológusok – természetesen az etikai kódex előírásaival megegyezve – a tartalommegjelenítéssel érhetik el. Bóna ennek kapcsán külön kiemelte a Mindset Sportpszichológia rovatát, mint követendő példát.

Módszerek – eszközök

Az előadok szerint nem feltétlenül a módszer számít, hanem az, hogy miként használja a szakember, mivel a módszer önmagában nem elég. Nemcsak a sportolónak, hanem a pszichológusnak is otthonosan kell éreznie magát benne. Ehhez pedig nagyon fontos az önismeret.

A módszerek alkalmazása kapcsán a jelenlévők megtudhattak néhány praktikát. A célállítás kapcsán szóba került, hogy eredmény- és teljesítménycélt is lehet állítani. Fontos, hogy a sportoló ne csak az eredmények mentén tudja értékelni magát, hanem önmagát egyre inkább felülmúlni tudó, teljesítménycélokban gondolkodó emberré váljon, de ehhez szükséges, hogy el tudja magát helyezni a mezőnyben, reálisan lássa énképét.

A célokat ellenőrizni és igazítani kell az addig elértek fényében.

A célállítást apró dologra is lehet használni, akár mindenre lehet célt állítani (például csapaton belüli kommunikációra, együttműködésre is). Az imaginációt fontos hogy kikérdezés előzze meg, melynek során a sportoló már magától rájöhet a kulcsmozdulatra. Hiszen élőben nincs ideje minden egyes mozdulatrészt végiggondolni, viszont fejben ezt megteheti.

A módszerek kapcsán megérthettük, hogy egyes módszerek másként működnek annak alkalmazóinál. A fogalmak értelmezése is – mint imagináció vagy mentális tréning – függ a szakember tapasztalataitól. Ezért van létjogosultsága az ENYSSP által rendezett éves nemzetközi konferenciáknak, ahol a sportolókkal dolgozó szakemberek be tudják mutatni, hogy ők miként értelmezik és használják az adott módszert.

Az előadók célja a tájékoztatáson kívül az érdeklődés és a témák feltérképezése volt. A hallgatók megírhatták, hogy mely témákkal szeretnének a jövő évi előadások során találkozni. A pályakezdő és már tapasztalt sportpszichológusok csatlakozhatnak az ENYSSP-hez, amelyről korábban már mi is írtunk. A sportpszichológia iránt érdeklődők igazán érdekes és értékes tudáshoz juthattak a szakemberektől. A résztvevők mind bíznak a folytatásban!