Nem csak a pszichológus lát a másik fejébe

Már a pszichológus hallgatók gyakran tapasztalják, hogy nem beszélnek velük, nem mondanak nekik semmit, mert azt hiszik, belelátnak az emberek fejébe, és kitalálják a gondolataikat. Ilyenkor a hallgatók hevesen tiltakoznak, hogy á, nem is. Pedig valójában igenis képesek vagyunk az elmeolvasásra, a különbség csak annyi, hogy ehhez nem kell pszichológus diploma, hiszen mindenki képes rá.

Az elmeolvasás vagy elmeteória nem misztikum, mindannyian csináljuk, minden egyes nap a különböző társas interakciók során, csak éppen nem tudatosan. Ez történik akkor is, amikor a baba sírva fakad több órával az etetés után, és az édesanyja tudja, hogy éhes. Akkor is a másik elméjét fürkésszük, amikor azt próbáljuk kideríteni, vajon tényleg tetszik-e párunknak az új frizuránk, az új ruhánk vagy a körömlakkunk színe. De hogyan csináljuk és mire jó pontosan? A mindennapok során szüntelenül tulajdonítunk mentális állapotokat (vágyakat, vélekedéseket stb.) magunknak és másoknak. Az interakciók során különféle jelekből próbáljuk kitalálni, mit gondol, mit érez a másik, mi jár a fejében. Ilyen helyzetekben a megfigyeléseinkre, emlékeinkre támaszkodunk, figyelünk a testbeszédre és az érzelmekre, miközben a viselkedés hátterében okokat és célokat tételezünk fel. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a másik személy viselkedését értelmezhessük, magyarázzuk, bejósoljuk vagy befolyásoljuk. Abban is segítségünkre van, hogy észleljük, a másik személy éppen nem mond igazat nekünk. Továbbá olyankor is az elmeolvasásra támaszkodunk, amikor valaki viccel, ironizál vagy metaforát használ, azaz akkor, amikor a nem szó szerinti jelentést kell értelmeznünk. Az elmeolvasás tehát nem egyenlő a telepátiával, viszont egy kulcsfontosságú képesség, melynek segítségével tudunk tárgyalni, együttműködni másokkal, vagy képesek vagyunk megélni az érzelmi közelség élményét egy másik személlyel.

Az elmeolvasás képessége talán a társas intelligenciánk legfontosabb eleme.

Mi történik akkor, ha rosszul csináljuk?

Számos félreértéshez és konfliktushoz vezethet, ha valaki gyenge elmeolvasó. Könnyen egyedül érezhetjük magunkat egy kapcsolatban is, ha a párunk nem jól olvas jeleinkből, nem érti vágyainkat, elképzeléseinket. A korai kötődési kapcsolatban is meghatározó, hogy az édesanya mennyire jó elmeolvasó. Amennyiben az anya mentális ágensként tekint a babára, vagyis már születése óta vágyakat, vélekedéseket tulajdonít a babának, az elősegíti a biztonságos kötődést. A biztonságos kötődési kapcsolat pedig elősegíti majd, hogy a baba is jó elmeolvasó legyen. Nem kell aggódni, ez általában természetesen megjelenik a kisbabájukat dajkáló anyáknál. Gyakran a családon belüli erőszak is arra vezethető vissza, hogy az agresszor kevésbé jó elmeolvasó. Ha például egy feleség erőszak elszenvedője a férje által, az azért lehet, mert a férj félreértelmezi felesége jelzéseit, téves szándékokat tulajdonít neki, amely konfliktushoz, veszekedéshez, és súlyosabb esetben erőszakos cselekedethez vezet. Elmevaksággal, azaz az érzések és gondolatok szétválasztásának nehézségével jellemezhetőek például az autizmussal élők, akik szintén nehezen igazodnak el a társas interakciókban, mert nem tudják értelmezni az érzelmeket.

Mennyire vagyunk jó elmeolvasók?

Habár úgy tűnik, szinte erőlködés nélkül is „beleláthatunk” a másik fejébe, mégsem csináljuk annyira jól. Egy kutatásban idegeneket videóztak le, és egy másik, számukra szintén idegen személynek kellett olvasni a videón szereplőben, hogy vajon hogy érzi magát, mire gondol. Ebben az esetben mindössze 20%-os pontossággal tudtak olvasni a személyek a másik elméjében. A közeli barátok és házaspárok esetében ez körülbelül 35%, de 60%-os pontosság fölé még szinte senki sem jutott.

Az elmeolvasás fejlődése

Az újszülöttek már születéskor az emberi arcokat részesítik előnyben más formákhoz képest,

néhány hetesen pedig az arckifejezéseket is képesek utánozni. Két hónapos kortól a baba reagál a gondozó érzelmi állapotaira, 1 éves kortól pedig monitorozza a felnőtteket, a begyűjtött információt pedig támpontként használja saját viselkedéséhez. 2 éves korra képessé válik mások vágyainak kikövetkeztetésére a tekintetükből, 3 éves korban már az arckifejezéseket is megnevezik. 4-5 éves korra alakul ki az elmeolvasás képessége, amikor is képesek teljesíteni a gyerekek a hamis-vélekedés teszteket. Ebben a tesztben a gyermeknek képesnek kell lennie elvonatkoztatni a saját tudásától, és arról beszámolni, ami a másik fejében van, még akkor is, ha a gyermek már tudja, hogy az adott személy vélekedése téves.

A gyerekek sokat tanulnak a bonyolult és összetett társas szabályokról és interakciókról a felnőttek beszélgetéseiből. A társakkal való játék során gyakorolják is az elmeolvasást, amely felkészíti őket arra, hogyan kell majd később, a felnőtt világban eligazodniuk. Károsodás érheti a gyermek fejlődőképességét, ha elhanyagoló vagy bántalmazó környezetben nő fel. Azok a gyerekek, akik intézetekben nőnek fel, érzelmileg elhanyagoló környezetben, később nem fogják tudni felismerni az érzelmeket, mert nem tudták azokat megtanulni. A bántalmazó környezetben felnövő gyermek érzékenyebb az agresszióra, és előfordulhat, hogy olyan helyzetekbe is belelátja az agressziót vagy annak elemeit, ahol egyébként nem is jelenik meg. Szerencsére terápiában van arra lehetőség, hogy fejlesszék a hasonló sorsú gyermekek elmeolvasó képességét. Ilyenkor a terápiás kapcsolatban tanulja meg a gyermek, hogy hogyan igazodhat el az érzelmek világában, mire figyeljen, hogyan értelmezzen, és hogyan váljon ő maga is elmeolvasóvá.

 

Felhasznált irodalom:

Psychology Today – Mind reading