Karácsony a családban – az ünnep és ami mögötte van

A karácsony mindenkinek mást jelent: ajándékot, együttlétet, idegesítő rokonok hadát, finom ételeket. Bárhogy is tekintünk a szeretet ünnepére, azt kijelenthetjük, hogy az év kiemelt jelentőségű eseményéről van szó. Az ünnepek általánosan nagy szerepet játszanak a családok önmeghatározásában, azaz a családi identitás kialakításában és fenntartásában. Milyen kihívásokkal néznek szembe a családok karácsonykor? Mit ad az ünnep a család egységének? Cikkünkben az év legjelentősebb ünnepe és a családi identitás összefüggéseit mutatjuk be.

Az ünnep és a család fogalma szorosan összefonódik, hiszen közösség nélkül ünnep sem lenne. A kitüntetett pillanatok vagy jeles napok segítenek abban, hogy a közösségi tudat fennmaradjon. A karácsony egyszerre társadalmi és mélyen személyes, családi ügy, éppen ezért az egyéni, a családi és a kollektív identitásra is hatással van. Hogy mi is a családi identitás? Egy klasszikus meghatározás szerint a család szubjektív érzékelése saját időbeni folytonosságáról, a jelenlegi helyzetéről és karakteréről. Tehát mindaz, amit a családtagok saját múltjukról, jelenükről gondolnak, ahogyan el tudják helyezni magukat az időben. A családi identitást a családtagok alakítják ki, az egymás közti kommunikációból jön létre, és az által is marad fenn. Alapvető funkciója, hogy szabályozza a viselkedést, így befolyásolja a család működését. „A mi ezt így szoktuk csinálni” frázisok valójában előírják, hogy a jövőben mit is csinálhatnak a családtagok.

A karácsony mindenkinek mást jelent.

A karácsony jellegzetességei

A nagyobb ünnepeknek, amilyen a karácsony is, vannak olyan jellemzőik, amelyek a családdal, valamint a tágabb kultúrával való azonosulási folyamatokra irányítják a figyelmünket. A karácsony esetében négy ilyen jellegzetességről beszélhetünk. Az első, hogy az ünnep alapvető kulturális ideákat és értékeket hordoz a családi kapcsolatokra és a kulturális azonosságtudatra vonatkozóan. Viszont, mivel a karácsony jelképrendszere ellentmondásos (vallásos jelentések vs. világi tartalmak), a családtagoknak állást kell foglalniuk, hogy számukra mit is jelent a karácsony, hogy szükséges-e megvenni a harmadik túlárazott gyümölcscentrifugát a nagymamának, vagy utazzunk el együtt Kuala Lumpurba három nap két éjszakára, és össze legyünk zárva, hogy aztán fellélegzésként érjen minket a hétköznapok békéje.

A karácsony második jellemzője, hogy erős közösségi szabályozás alatt áll, tehát sok olyan normatív elemet tartalmaz, amely meghatározza, hogyan kell viselkedniük a családtagoknak az együtt töltött időben. Ilyen elemek például a „kötelező találkozások”, az „ajándékozási norma”, a „nézeteltérések felfüggesztésének” normája, vagy a „veszekedési tilalom”. Mindezek mellett az ünnep alapvető feszültsége abból származik, hogy ebben az időszakban

rövid idő alatt egy olyan valóságot kell megteremtenünk, amely túl nagy mértékben tér el az év többi részére jellemző valóságtól.

A harmadik sajátosság, hogy a karácsonyra magas fokú dekorativitás és szimbolikus telítettség jellemző. Ez az egyetlen olyan ünnep az évben, amikor hetekig ünnepi díszben és fényárban úsznak a terek, a középületek és az otthonok. Az emberekben tombol a versenyláz, ilyenkor a „kinek zöldebb a fűje” helyett a „kinek nagyobb a villanyszámlája” versenyszámban próbálják túllicitálni egymást.

Végül a negyedik jellegzetesség a karácsony sajátos helye az évkörben. Mivel a szeretet ünnepe közel van az év végéhez, különösen alkalmas arra, hogy tudatosítsa bennünk családi kapcsolataink idői aspektusát. Emlékeztet minket az idő múlására, amely év végi számvetésre ösztönözheti a családot, és együtt készülhetnek a jövőre, az új évre.

A generációs identitásról

Mivel a karácsony nemcsak vallási, hanem nagy, családi ünnep is, ilyenkor jobban előtérbe kerülnek a generációs kötelékek. A generációs orientáció magában foglalja a generációk közötti kapcsolatokat, a család időbeni folytonosságérzetét, valamint azt, hogy a családnak milyen közös elképzelései vannak a családi kapcsolatok jövőbeni alakulásairól. A család karácsonyi szokásai, hogy mi kerül az ünnepi asztalra, milyen az ünnepi öltözet, milyen énekeket énekelnek vagy milyen zenét hallgatnak, hogyan díszítik a fát stb., mind a család szokásrendszeréről árulkodnak. Szimbolikusan mesélnek a család eredetéről, örökségéről és életszemléletéről. A karácsonykor elmesélt régi történetekkel, fényképekkel megidézzük őseinket, ezzel is biztosítva a fiatal generációt arról, hogy

a család létezik a múltban, a jelenben, és a jövőben is.

Így egyszerre élhető át a mulandóság, a családi kapcsolatok változásának elkerülhetetlensége, miközben a sok változás ellenére biztosít a család stabilitásáról.

Karácsonykor erőteljes a nosztalgia, jobban előtérbe kerülnek a generációs kötelékek.

A család strukturális jellemzői

A családi identitás strukturális komponense a család pszichológiai határairól, a családon belüli hierarchikus viszonyokról és a családi szerepekről kialakított közös nézeteket tartalmazza. Amikor karácsonykor meghozzuk azokat a döntéseket, hogy kiket hívunk meg magunkhoz, hogy együtt ünnepeljünk, kit látogatunk meg személyesen, ki kap üdvözlőlapot, az elvált szülök melyikénél kezdjük a körtúrát, akkor tulajdonképpen a családtagság határait jelöljük ki, meghatározzuk, hogy ki tartozik bele a szűkebb, ki a tágabb családunkba, és a család erről alkotott nézeteit tesszük nyilvánossá. Mivel muszáj eldönteni, hogy ki tartozik a „belső körbe”, és ki az, aki ebből aktuálisan kimarad, a konfliktusok elkerülhetetlenek, és nagy részük ezekből a családi döntésekből származik. Az ünnepi kapcsolati tér kialakulása árulkodik a családi kötődések minőségéről. Megmutatkoznak a kimondatlan ellentétek, el nem rendezett konfliktusok, megszakított kapcsolatok, veszteségek. Betekintést nyerhetünk a kapcsolati működések sikerességeibe és kudarcaiba is (válás, különélés, újraházasodás stb.), ugyanakkor a család is kap arról visszajelzést, hogy ők mit jelentenek a többi rokon számára, részei-e az ő belső körüknek vagy sem.

A családon belüli együttműködés színvonalát a családi szerepek kidolgozottsága jelzi, melyhez az ünnepi előkészületek és az ünnepek alatti interakciók szolgálnak önreferenciaként.

Ilyenkor a nagymama sem csak nagymama, és a testvér sem csak testvér.

Fontos, hogy a karácsonyi együttlét jól sikerüljön, jó élmény legyen, hiszen ezek a történetek tovább élnek, a jövőben újra meg újra elmesélhetik, hogy mi történt azon a karácsonyon. A rosszul sikerült ünnepi együttlét megrendítheti a családtagokban élő képet a családról, arról, hogy ők együtt mennyire összetartóak, mit tudnak együtt véghezvinni, és mennyire tudnak érzelmileg egymásra hangolódni.

A családok újraegyesülésével nyíltan vagy rejtett formában felszínre törhetnek korábbi nézeteltérések, rivalizáció, irigység, féltékenység. A karácsony azonban a megbocsátás időszaka is, ilyenkor a családok a felfokozott várakozásnak köszönhetően reménykednek abban, hogy a család nagy ünnepi újraegyesítésével minden konfliktus rendezhető (legalább két napra).

 

Felhasznált irodalom:

Elblinger Cs., Alföldi L. (2012): Karácsony és családi identitás, avagy újrateremteni a családot. Pszichoterápia. 21. évf. 1. sz.


Iratkozz fel hírlevelünkre!