Hogyan lépj ki a megfelelési kényszerből az ünnepek alatt?

A karácsonyi időszakban gyakran erőnkön felül, megfeszülve igyekszünk, hogy mindenkinek megfeleljünk – csak még egy program, még egy ajándék, még egy fogás… De miről is szól valójában az ünnep, mennyi az elég, és hogy maradhatunk hűek a saját határainkhoz?

Minden kapcsolatban – legyen szó családi, munkahelyi, baráti vagy párkapcsolatról – szükségünk van az egyéni határaink meghúzására ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan tudjunk működni. Különösen az ünnepek alatt azonban nagyon könnyen fellazulnak ezek a határok, amikor mások elvárásai átveszik fölöttünk az uralmat, és ilyenkor van az, hogy muszáj még egyet megenni a mama bejglijéből akkor is, ha már rosszul vagyunk, vagy még eggyel több ajándék után rohangálni akkor is, ha semmi szükség rá, mindent túlzásba vinni és alárendelni annak, hogy örömet okozzunk másoknak – hiszen erről szól a karácsony, nem?

Az egészséges én-határok megőrzése azonban ilyenkor is fontos, hiszen nem azon fog múlni akár a párunk, a gyerekeink vagy a nagyszüleink boldogsága, hogy széthajtjuk és a rosszullétig tömjük magunkat, hogy mindenben a kedvükre tegyünk, hanem hogy mennyire tudunk meghitten, békében és jó hangulatban együtt lenni az ünnepek alatt – amihez pedig az kell, hogy mi is rendben legyünk saját magunkkal.

Ilyenkor is oké nemet mondani arra, ami túl sok, ami nekünk nem esik jól, amitől rosszul érezzük magunkat – és ugyanúgy másoktól is el kell fogadnunk ezt.

A szeretetünket nemcsak azzal tudjuk kifejezni, ha mindent megteszünk, amit mások kérnek tőlük, hanem azzal is, ha kölcsönösen őszinte kapcsolatot próbálunk meg kialakítani, ahol arra törekszünk, hogy a saját határaink megtartása mellett tudjunk örömet szerezni másoknak. Rengeteg szorongástól és idegeskedéstől kímélhetjük meg magunkat ezzel, és mindjárt más értelmet nyer a karácsony is, ami nem a folyamatos másoknak való megfelelés ünnepe, amibe gyakran torkollik – hanem a szereteté.

Íme néhány példa az egészséges én-határok megőrzésére az ünnepek alatt:

  • Nem kell többet enni, mint ami jól esik, csak azért, mert kínálnak.
  • Nem kell többet költeni az ajándékokra, mint ami belefér.
  • Nem kell részt venni az összes karácsonyi ünnepségen, ha túl soknak érezzük.
  • Nem kell minden erőnket felőrölve, az egész napot a konyhában töltenünk az ünnepi fogások készítésével, ha ez nem okoz nekünk örömet.
  • Nem kell mindenkit szórakoztatnunk.
  • Nem kell olyanban alkalmazkodnunk vagy részt vennünk, ami rossz érzést okoz.
  • Nem kell mindenkinek ajándékot adnunk – az ajándékozás egy kedves gesztus, de nem lehet elvárás.

Minden állításra igaz a fentiek közül, hogy cserébe másoktól sem várhatjuk el ezeket a dolgokat: az én-határok fenntartása azt is jelenti, hogy tiszteletben tartjuk másokét is.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy jó, de mégis hogyan valósítható ez meg? Hogyan ne vegyem meg a gyereknek a drága játékot, amire annyira vágyik, vagy hogyan utasítsam vissza a nagyi sütijét anélkül, hogy megbántanám? Ezekben az esetekben az egyszerű, személyeskedéstől mentes, saját érzéseinket kifejező őszinteség a nyerő. A gyerekeinknek például megmondhatjuk, hogy nagyon szeretjük őket, és sajnáljuk, hogy nem kaphatják meg azt az ajándékot, amire vágynak, de azt is meg kell tanulniuk, hogy a szüleik szeretetét ne ahhoz kapcsolják, hogy azok erejükön felül kielégítik minden vágyukat. Teljesen egészséges ebben határokat szabni, és felvállalni a gyerekek előtt, hogy nem engedhet meg magának mindent a család, és ennek semmi köze a szeretethez. Elhihetjük, hogy valójában

egy gyereknek nem a legújabb iPad vagy egy luxusutazás számít, hanem az, hogy jó élményeket élhessen meg otthon, érezze, hogy fontos, elfogadják és szeretik a családban.

A jól ismert ünnepi étel-tukmálással ugyanez a helyzet: megköszönhetjük a gondoskodást a vendéglátónknak, kifejezhetjük, hogy hálásak vagyunk, megdicsérhetjük a sok finomságot, és azt is elmondhatjuk, ha már az előző fogások teljesen eltelítettek, és most nem esne jól többet enni. Ha pedig épp mi vagyunk a házigazda szerepében, ne görcsöljünk annyit azon, hogy mindenkinek tökéletesen elkészítsük a kedvenc fogását, és ne vegyük magunkra, ki miből, mennyit eszik. Döntsük el, hogy erről szól az ünnep, vagy arról, hogy együtt vagyunk, mindenki felszabadult lehet, jól érezheti magát a szerettei körében, és önmagát adhatja?


Iratkozz fel hírlevelünkre!