Az érzelmek kezelése – érzelemszabályozás

Az érzelmek egyik alapvető funkciója az emberi viszonyok kialakítása, összetartása és szabályozása. Tágabb, evolúciós értelemben pedig az egyed, illetve a faj alkalmazkodását és túlélését segítő komponensként is tekinthetünk rá. Milyen tényezők játszanak szerepet az érzelmek alakulásában, és milyen lehetőségeink vannak a kezelésére, illetve a szabályozására? Cikkünkben az érzelem pszichológiájával foglalkozó szakirodalmi adatokból merítve ezekre a kérdésekre kerestünk válaszokat.

Az érzelmi fejlődésünk kiindulópontját azok az érzelmi jellemzők képezik, amelyeket főként örökletes tényezők határoznak meg, és korán megjelennek a viselkedésünkben. Ezeket a jellemzőket átfogóan temperamentumnak nevezzük. A temperamentumunk határozza meg például, hogy csecsemőként mennyire vagyunk ijedősek, milyen könnyen leszünk dühösek, illetve hogy mennyire könnyű vagy nehéz minket megnyugtatni. Az érzelmi fejlődés másik fontos meghatározója a kontrolláltság mértéke. A kontroll az érzelmek területén abban nyilvánul meg, hogy a belső állapotunkat vagy érzelmeinket mennyire fejezzük ki, vagy mennyiben hagyjuk, hogy érzelmeink irányítsák a viselkedésünket. Eisenberg és munkatársai az érzelem és a viselkedésszabályozás különböző mértéke szerint a gyermekek körében három csoportot különítettek el:

  • Az alulkontrollált gyermekek hajlamosabbak az irritábilitásra és az impulzív viselkedésre. A magatartás és a figyelem kontrollja alacsony szintű az esetükben.
  • A túlkontrollált gyermekekre a gátoltság, a félénkség, az agresszió kerülése jellemző, ők hajlamosak visszavonulásra, elkerülésre.
  • Az optimális szinten kontrollált gyermekek magabiztosabbak, nem jellemző rájuk az érzelmi labilitás. Magatartásukat, figyelmüket megfelelően képesek szabályozni.

Az empirikus eredmények szerint a kontroll optimális szintje jelentős mértékben segíti a sikeres szociális alkalmazkodást. Az érzelmek szabályozása ugyanakkor rugalmasabb mechanizmus az érzelmek kontrolljánál, mivel az érzelmi események konkrét helyzethez történő illesztését hivatott betölteni. Az érzelmek szabályozása a mentális egészség, valamint az érzelmi kompetencia lényeges meghatározója, amely a temperamentum, a családi környezeti tényezők és a szülői nevelői stílus kölcsönhatásában fejlődik ki.

Az érzelemszabályozás egyik kritikus pontja az érzelmi megértés, ami több szempontot is magába foglal, nevezetesen:

  • az érzelmi kifejezések felismerését,
  • az érzelmek okainak és hatásainak megértését,
  • az érzelmek kulcsingereinek azonosítását magunkban és másokban,
  • az összetett érzelmek megjelenésének belátását,
  • az érzelmi szabályozás megértését (Southam-Gerow és Kendall, 2002).

Thompson 1994-ben közzétett tanulmányában az érzelemszabályozás alábbi definícióját adja: „Az érzelemszabályozás olyan extrinzik és intrinzik folyamatokból áll, amelyek az érzelmi reakciók monitorozásáért, értékeléséért és módosításáért felelősek, különös tekintettel az érzelmi reakciók intenzitására, idői jellemzőire, annak érdekében, hogy a célok elérése lehetővé váljon.” Az érzelemszabályozás tehát céljaink elérését szolgálja, ugyanakkor nemcsak tudatos folyamatokból áll, hanem igen jelentős részben tudattalan, automatikus folyamatokat is magában foglal. Az adaptív és maladaptív érzelemszabályozás különbségeivel foglalkozó szemléletek szerint

az érzelmi élmények átélésének, kifejezésének és elfogadásának képessége

egyaránt hozzájárul a megfelelő érzelmi működéshez. E folyamatok során fellépő deficit viszont az érzelemszabályozás zavarára utalhat (Kökönyei, 2008).

Az érzelemszabályozás hatékonyságát segíti, ha az egyén többféle érzelemszabályzó stratégiát ismer és azokat képes kellő rugalmassággal az egyéni érdekeinek, illetve az aktuális helyzetnek megfelelően alkalmazni. Gross és munkatársai (1998) különbséget tesznek

az előzményközpontú és a válaszközpontú érzelemszabályozási stratégiák

között. Az előzményközpontú stratégiák az érzelemgenerálódás folyamatára hatnak. Ennek keretében a szituációk szelektálásával, azaz érzelmeink szabályozása érdekében bizonyos helyzetek elkerülésével, illetve más helyzetekhez történő közelítéssel, továbbá a konkrét helyzetek aktív alakításával, a figyelmünk irányításával és kognitív értékelésünk változtatásával befolyásolhatjuk az érzelmeink alakulását. A válaszközpontú stratégiák egyik meghatározó eleme pedig az érzelemkifejezés gátlása.

A negatív érzelmek, mint például a harag, indulat, féltékenység, irigység természetes emberi reakciók, amelyek bizonyos helyzetekben és mértékig teljesen érthetőek, időnként minden ember érzi, átéli ezeket. Abban az esetben viszont, ha túlságosan dominánssá, a viselkedés meghatározójává válik egyik vagy másik negatív érzelem, számos probléma forrása lehet. A tartós és erős negatív érzelmek nagyfokú belső feszültséggel, frusztrációval, boldogtalanság érzettel járnak. Súlyosabb esetben testi tüneteket okozhatnak és betegségek kialakulásához is vezethetnek. Fontos ezért tudni, hogy a rumináció (túlzott fontolgatás, rágódás), a katasztrofizálás, az önvád vagy mások hibáztatása a negatív érzelmek fenntartásához járulnak hozzá, míg a negatív érzelmeket kiváltó események elfogadása, újraértékelése csökkenti azokat (Kökönyei, 2008).

•••

Ha úgy gondolod, hogy nehézségeid vannak az érzelmeid kezelésében, bizalommal fordulhatsz a Mindset Pszichológia Terápiás & Tanácsadó Központ munkatársaihoz, ahol egyéni tanácsadás keretében segíthetünk neked.

 

Felhasznált irodalom:

Gratz, K.L., Roemer, L. (2004). Multidimensional assessment of emotion regulation and dysregulation: development, factor struture, and initial validation of the difficultis in emotion regulation scale. Journal of Psychopathology and Behavioral Assessment, 26, 41-54.

Gross, J. J. (1998). The energing field of emotion regulation an integrative review. Review of General Psyshology, 2, 271-299.

Kökönyei, Gy. (2008). Érzelemszabályozás krónikus fájdalomban. Doktori disszertáció Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar.

Southam-Gerow,  M.A.,  Kendall,  P.C.  (2002).  Emotion  regulation  and  understanding.

Implication for child psychopathology and therapy. Clinical Psychology Review, 22, 189-222.

Thompson, R.A. (1994). Emotion regulation: A theme in search of definition. In N. A. Fox (Ed.), The development of emotion regulation and dysregulation: Biological and behavioral aspects. Monographs of the Society for Research in Child Development, 59 (2-3), 25-52 (Serial no.240).


Iratkozz fel hírlevelünkre!