Amikor mindenki győztes – a futóversenyek áldásos hatásai

Szeretsz futni, azonban többnyire egyedül? Egy kutatópáros amellett érvelt, hogy érdemes lehet megfontolnod a futóversenyeken való részvételt, mert számos pozitív hozadékkal szolgál.

A futásról mint rekreációs tevékenységről, a mentális egészségünket is szolgáló sportról mi is számos alkalommal írtunk már. Rengetegen húznak futócipőt manapság, és jutnak el egy kezdeti, döcögősebb szakaszból egészen odáig, hogy lételemükké válik a futás, és komoly hiányt élnek át, ha valami miatt éppen nem tudják űzni kedvenc sportjukat. Sokak igényét azonban nem elégíti ki teljesen az egyedül végzett futótevékenység, ezért nyilvános futóversenyekre is beneveznek. Vajon milyen hatással vannak ezek a versenyeken a hangulati állapotra?

Egy most született tanulmányban Marzena Cypryanska és John Nezlek szerint

a rekreációs (nem élsportoló) futók boldogabbak és elégedettebbek voltak az életükkel azokban a hetekben, amikor futóversenyen vettek részt.

A kutatópáros úgy gondolja, ennek hátterében az állhat, hogy a versenyzők fő célkitűzése ezekben a hetekben az, hogy teljesítsék az általuk választott távot, és ezt sikerül is elérniük, hiszen a nyilvános versenyeken nincsenek vesztesek, és valójában az sem fő szempont, hogy ki mennyi idő alatt futja le a maga távját. A lényeg az, hogy elérjék azt, amit kitűztek maguk elé, és amikor ez sikerül, az büszkeséggel tölti el őket, ráadásul a nyilvános versenyek a bajtársiasság érzését is erősítik.

Cypryanska és Nezlek több száz hobbifutót toborzott össze különféle futással foglalkozó weboldalakról és magazinokból, és arra kérték őket, hogy vezessenek heti naplót három hónapon keresztül. Minden héten rögzíteniük kellett, hogy részt vettek-e az adott héten valamilyen futóversenyen (ami az 5 kilométeres távtól egészen a maratonig terjedhetett), illetve ezzel párhuzamosan számos, a pszichés jóllétükre vonatkozó kérdésre is válaszolniuk kellett.

Több mint 400 futó szolgáltatott elegendő adatot (legalább 4 hetes időszakról), és közülük 340-en vettek részt legalább egyszer valamilyen futóversenyen a vizsgálat ideje alatt. Az eredmények elég egyértelműnek látszottak: azokban a hetekben, amikor versenyeztek, a futók magasabb élettel való elégedettségről és önértékelésről, valamint több pozitív érzelemről számoltak be, ráadásul az életüket is értelemtelibbnek találták – összességében jobban álltak a pszichés jóllét terén.

Egy nyilvános futóversenyen nincsenek vesztesek.

Érdekesség, hogy ez kevésbé volt jellemző azokra a futókra, akik már régebb óta űzik a sportot. Vélhetően a tapasztaltabb futóknál kialakul egyfajta megszokás, ezáltal a teljesítmény értéke némileg visszaesik, és nincs akkora hatása a mentális jóllétükre, ugyanakkor nem igaz, hogy semmilyen érezhető hatás ne lenne még ezeknél a futóknál is.

Szintén kevéssé meglepő eredmény, hogy a futóteljesítménnyel való elégedettség is befolyásolta a futók jóllétét: magasabb pontszámokat adtak olyankor, amikor úgy érezték, hogy jobban teljesítettek.

A kutatók összegző megállapítása az volt, hogy ezek a nyilvános versenyek egy kudarcoktól mentes, biztonságos módját nyújtják annak, hogy az ember elérje a kitűzött célját, és ezáltal olyan pozitív emóciókat tapasztalhasson meg, mint a kompetencia és autonómia. Ennek az interpretációnak azonban egy valid kritikája lehet az az általános igazság, hogy az együttjárás nem egyenlő az okozatisággal. Vagyis,

nem állítható száz százalékos biztonsággal, hogy maga a verseny indukálta a jóllét magasabb szintjét.

Hiszen elképzelhető, hogy fordított a helyzet: lehet, hogy a futók akkor jelentkeztek versenyre, amikor már eleve jobb állapotban érezték magukat. A kutatópáros, bár nem zárja ki teljesen ezt a forgatókönyvet, nem tartják valószínűnek, mondván az ilyen versenyekre hónapokkal előtte kell jelentkezni.

A következő lépés az ilyesfajta kutatások terén az lehet, ha egy finomabb, részletesebb mérőeszközökkel vizsgálják meg a pszichés jóllétet és a hangulati állapotot a versenyeket megelőzően és követően egyaránt, illetve folytassák a méréseket a versenyek után is. További kérdésként merülhet fel például, hogy vajon meddig tart a versenyek áldásos hatása? Még évekkel később is lehet hatása a jóllétre egy táv sikeres teljesítésének? A kutatók azt mondják, hogy jelen tanulmány nem alkalmas arra, hogy ilyen kérdésre válaszoljon, de arra igen, hogy azt mondhassuk, az ilyen kérdések abszolút jogosak.

Akárhogy is, az eredményeket látva érdemes lehet megfontolni az eddig egyedül futó hobbifutóknak, hogy egy versenyre is benevezzenek, ha elérkezettnek látják az időt.

 

Forrás: Research Digestest


Iratkozz fel hírlevelünkre!