Merj a jelenben élni – a jövőorientált személyiség árnyoldalai

Az ember egyik legfejlettebb kognitív képessége cselekedeteink megtervezésére mind rövid, mind pedig hosszú távon. Hosszú távú céljaink elérése érdekében képesek vagyunk lemondani rövid távú örömökről, terveink megvalósulásának érdekében áldozatokat vállalunk. A jövőorientáció annak a mértéke, hogy milyen terveket kovácsolunk a jövőnkre nézve, és milyen erőfeszítéseket teszünk meg ezek elérésére. Habár az erős jövőorientáció sokáig egyértelműen pozitív tulajdonságnak számított, cikkünkben szeretnénk felhívni a figyelmet a jelenség árnyoldalaira is, melyek az utóbbi évtizedekben kerültek az érdeklődés középpontjába.

A jövőorientáció jelensége évtizedek óta foglalkoztatja a pszichológusokat. A súlyos pszichés zavarokkal küzdő személyeken kívül mindenki rendelkezik tervekkel, vagy legalábbis elképzelésekkel arról, hogy merre szeretné, ha alakulna az élete, vagy az adott kilátások alapján várhatóan merre fog. A jövőorientáció nem csak az egyének szintén működik: a közoktatási rendszer például az állam jövőorientációjának megvalósulása. Az állam azzal tervez, hogy a képzett fiatalok pótolják a nyugdíjba menőket, valamint saját innovációikkal tovább fejlesztik a gazdaságot, így az ország gazdaságának jövője biztosítva van.

Az erőteljes jövőorientáció főleg a kapitalista gazdasági berendezkedésű, erősen individualisztikus, elsősorban euroamerikai kultúrkörbe tartozó társadalmakban jellemző. Ezen társadalmakban elsősorban az számít sikeres, elismert embernek, aki vagy jelentős anyagi javakkal, vagy pedig jelentős tudással rendelkezik. Ezen anyagi és szellemi erőforrások megszerzése azonban rengeteg munkával jár, és évekig vagy évtizedekig tart, a kiesések és hibás döntések pedig akár visszafordíthatatlanul lelassíthatják vagy megállíthatják a folyamatot. Így aki szeretne sikeres lenni ezen társadalmakban, az vagy a szerencséjére bízza, vagy pedig megtervezi, hogy milyen célokat szeretne elérni, és azokhoz milyen állomásokon keresztül vezet az út. A jövőorientációt jelentősen befolyásolják családi mintáink: a szülők erős jövőorientációját vagy pedig biztatását internalizálhatja a gyerek, aki így maga is erősen jövőorientált lesz. Szintén fontos tényező, hogy a kisgyerek még nem képes a jövőjéről megfelelő felelősséggel dönteni, érdekes azonban, hogy a jövőorientáció már a kisgyermekeknél is megjelenik, hiszen ha gyerekeket kérdezünk meg, mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek, már van rá egy naiv tervük és válaszuk, gyakoriak a „rendőr” vagy a „tűzoltó”.) A tinédzserkorig bezárólag, amikorra elkezd megszilárdulni az identitás és elkezdenek kibontakozni az életcélok, az erősen jövőorientált szülők gyakran igyekeznek gyereküket is magukhoz hasonlóvá formálni: jó nevű iskolákba íratják, különórákra, fejlesztésekre küldik őket és magántanárokat fogadnak melléjük, hogy gyerekeik minél felkészültebben tudjanak belevágni terveik megvalósításába, és elsajátítsák az önfejlesztésre való hajlamot.

Az időperspektívák

A jövőorientációt a pszichológusok sokáig mint külön személyiségvonást kezelték. Philip Zimbardo illesztette be a jövőorientációt elméletébe, az időperspektívák rendszerébe, amely az emberek időészlelésének és az időről való gondolkodásának összefoglaló rendszere. Elmélete alapján az öt fő időperspektíva a múltnegatív, múltpozitív, jelenhedonista, jelenfatalista, és a jövőorientált. A múltnegatívak életét jelentősen befolyásolják rossz emlékeik és kudarcaik élménye. A múltpozitív személyek kellemes emlékekkel gondolnak vissza a „régi szép időkre”. A jelenhedonista személyek habzsolják az élet örömeit, a jelenfatalisták pedig sodródnak az árral, úgy érzik, életüket a sors irányítja. A jövőorientált személyek előre tekintenek és alakítani kívánják sorsukat, a transzcendentális jövőorientáltakat (ez a hatodik, külön általában nem említett időperspektíva) pedig a földi lét befejeződése utáni kérdések foglalkoztatják. Zimbardo részletesen foglalkozott a különféle időperspektívák előnyös és hátrányos oldalával, és ő mutatott rá többek közt a túlzott jövőorientáció káros hatásaira.

A jövőorientáció sötét oldala

Az eddig ismertetett jellemzői alapján a jövőorientáció pozitív jelenség: sikeresebb karrierre, önfejlesztésre, élethosszig tartó tanulásra ösztönöz. Az erős jövőorientáció azonban káros hatásokkal is járhat. A túlzott jövőorientáció egyik legfontosabb jellemzője, hogy az érintettek annyira az eljövendőkre koncentrálnak, hogy elfelejtik megélni a jelent. Nem szórakoznak, nem utaznak, nem kapcsolódnak ki, kapcsolataikat elhanyagolják, mert mindig lesz egy elvégzendő feladat vagy egy megszerezni kívánt eredmény. Miközben dolgoznak, terveznek, fejlesztik magukat, nem tudnak megállni és élvezni a pillanatot. Az eltúlzott jövőorientáció munkafüggőséghez, kiégéshez, majd ezek következményeként testi kimerültséghez és negatív fizikai tünetekhez vezethet. Habár az életközépi válság létezését viták övezik, akinél jelentkezik hasonló jelenség, az összefügghet a személy jövőorientációjával: miután 35-50 évesen elérték karrierjük csúcsát, a jövőorientáltak egy pillanatra magukba néznek, és rájönnek, hogy a folyamatos munka és karrierépítés közben mennyi pótolhatatlan élményt és fontos eseményt szalasztottak el a folyamatosan felhalmozódó feladatok miatt. A túlzottan jövőorientáltak hajlamosak a terveiket keresztülhúzó legkisebb probléma (például késésben lévő busz, forgalmi dugó, a vártnál hosszabb sor a postán) miatt is aránytalanul feldühödni, és aránytalanul nagy stresszt érezni, amikor csak pár percre is, de elvesztik az események kontrollját. Mivel ezek az események naponta többször is előfordulnak, a stressz konstansan fennáll, és jelentősen növekedik a stresszel kapcsolatos egészségügyi problémák bekövetkezésének esélye. Ilyen problémák a nyugati társadalmakat egyre nagyobb mértékben érintő irritábilis bél szindróma, a teherbeesés nehézségei, valamint a magas vérnyomás.

A túlzott jövőorientáció káros hatása megfigyelhető a japán társadalomban. Japánban a gyermekkor szinte elveszik a teljesítmény oltárán, mivel azoknak a fiataloknak, akik a későbbiekben szeretnének jobb karriert, rendkívüli iskolai teljesítményt kell felmutatni. A japán általános iskola, a gimnázium, valamint az egyetem tekintélyelvű, ahol szigorú követelményekre, rendszeres tesztelésre épített tanterveket követnek, amelyeket csak azok bírnak teljesíteni, akik erős jövőorientációval rendelkeznek. Miután az erős jövőorientáció az iskolai évek alatt kifizetődő módszer, ez a hozzáállás a felnőtt életben is erősen fennmarad: a japán társadalom munkamorálja és munkaóráinak száma világhírű. Azonban szintén világhírű az öngyilkosságok magas száma és a rendkívül gyorsan elöregedő társadalmuk, hiszen a túlhajszolt, stressztől és időhiánytól szenvedő fiatalok nem vállalnak családot.

A túlzott jövőorientáció ellensúlyozásában elsősorban az „itt és most” érzésére koncentráló módszerek segíthetnek, amelyek ráirányítják a személy figyelmét a jelen megélésére. Ilyen módszerek a mindfulness, valamint a Gestalt-terápia perls-i változata. A túlzott jövőorientáció veszélyeire a jövőorientáltak által inkább kedvelt racionális indokokkal is fel lehet hívni az érintett figyelmét: szembesíteni lehet a személyt azzal, hogy a túlzott munkaterhelés milyen egészségügyi veszélyekkel jár, és ha időnként beiktatna pihenőket és kreatív szüneteket, akkor utána újult erővel, hatékonyabban és kipihentebben dolgozhatna tovább tervein. Ahogyan azt már a népi bölcsesség is összefoglalta: „Lassan járj, tovább érsz.”

 

Felhasznált irodalom:

KSH Mikrocenzus 2016: A foglalkozások presztízse. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_13.pdf

Seginer R. (2008) Future orientation in times of threat and challenge: How resilient adolescents construct their future. International Journal of Behavioral Development 2008 32: 272.

Zimbardo P., Boyd J. (2010) Időparadoxon. HVG Kiadó, Budapest.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!