Ne hagyjuk figyelmen kívül! – Depresszió a munkahelyen, I. rész

Lusta, alulmotivált a kolléga.” „Nem akar megdolgozni a pénzéért.” Erős mondatok, ugye? Pláne, ha tudjuk a háttérinformációt: történetesen egy depresszióval küzdő munkatársról van szó. Márpedig jó eséllyel dolgozunk együtt olyan személlyel, akit érint ez a mentális zavar. Cikksorozatunkban szó lesz arról, hogy hogyan ismerjük fel a depresszió jeleit a kollégáinkon, és arról is, hogy mit tehetünk ellene. Kertész Tamara szervezetfejlesztési tanácsadó írása.

A depresszió bizony nem válogat, és gyakorisága ijesztő méreteket ölt. A WHO becslései szerint az egyik vezető népegészségügyi problémáról beszélünk. Bár az előfordulását tekintve nagy különbségek vannak a nemek és az egyes korcsoportok közt, vagy az iskolázottságot, társadalmi-gazdasági státuszt tekintve, általánosan elmondható, hogy

a magyar munkavállalók mintegy felét érinti a depresszió valamilyen formája.

Persze, azt is mondhatjuk, hogy legyen ez mindenkinek a magánügye, munkáltatóként pedig szemet hunyhatunk az efféle problémák fölött, amennyiben „megvan a darabszám”. Ám az adatok mást mutatnak: a munkahelyi stressz okozta GDP-kiesés hazánkban évente ezer milliárd forintra becsülhető az Országos Munkahelyi Stresszfelmérés alapján. Beck, aki a depresszió szakirodalmának fontos részét alkotta meg, leírja, hogy már az enyhébb tünetek is hatással vannak a teljesítményre. Szerencsére egyre inkább elterjednek a gyakorlatban azok a vezetési irányzatok, amelyekben a teljesítményen kívül fókuszba kerül a munkavállalók mentális jólléte is, s ha fejlesztésre kerül a sor, ebbe is szívesen invesztálnak.

Mitől alakul ki?

A depresszió kialakulása több forrásból eredeztethető. Komoly szerepe lehet a az örökletességnek, de megfelelő környezeti hatások mellett a genetikai hajlam nem jelent egyenes utat a kóros melankóliához. Fokozottan számítanak a korai életesemények, a családi háttér, és nem elhanyagolhatók az olyan biológiai hatások, mint az alkohol- vagy drogfogyasztás, valamint egyes gyógyszerek szedése sem. Ám lényeges és megkerülhetetlen a környezeti tényezők hatása: a családi körülmények, a különböző jelentős életesemények, és természetesen „második otthonunk”, a munkahely.

A munka és magánélet nehéz összeegyeztethetősége, a munkahelyi túlterheltség könnyen vezethet depresszióhoz.

Munkahelyünkön pedig számos olyan hatás ér minket, melyek fontosak a stressz-szintünk és a mentális jóllétünk szempontjából. Mivel életünk egy jelentős részét itt töltjük, nem mindegy, mekkora kockázatot jelent számunkra a légköre és az itt zajló események.

Kiemelt fontossággal bír a munkahelyi stressz, valamint a depresszió szempontjából a család és a munka összeegyeztethetősége, a bizonytalan munkahely, a tisztázatlan elvárások, vagy a munkahelyi „szekálás”.

Ha kiesik a kezünkből a kontroll, és azt érezzük, hogy nem mi irányítjuk a saját feladatainkat, könnyen találjuk magunkat olyan kényelmetlen szituációban, amelyben idegességet, reménytelenséget élünk át. Egyes esetekben pedig egy folyamatos feszült figyelemre van szükségünk ahhoz, hogy elkerüljünk valamilyen veszélyt. Ez az állandó figyelem egy állandó nyomást, állandó stresszt jelent.

Természetesen számos védőfaktor is megnevezhető, amelyek segítenek, hogy hatékonyabban, stresszmentesen végezzük a munkánkat. Azzal, hogy értelmesnek, hasznosnak éljük meg, amit csinálunk, komoly védelemre tehetünk szert. Ugyancsak kevesebb a stressz és kisebb a depresszió kialakulásának valószínűsége, ha van terünk és lehetőségünk a fejlődésre. Ha pedig elkötelezettek is vagyunk a munkahelyünk iránt, akkor nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban állunk a napi dolgainkhoz, nehezebben üti fel a fejét a búskomorság.

Hogyan ismerjük fel?

A depresszió egy igen elterjedt betegség, ehhez képest még mindig kevés róla az általános tudás. Sőt, a depresszióval küzdő emberek jelentős része nem vesz igénybe semmilyen egészségügyi ellátást, pedig a kórkép az öngyilkosság egyik legnagyobb rizikófaktora. Ugyanakkor az érintettek közül sokan mégsem fordulnak segítségért, hiszen ez egyrészt megbélyegzéssel, másrészt az egyén számára is érezhető gazdasági kieséssel jár. Vagy idő- és pénzhiányra hivatkozva sokan igyekeznek ezzel a kereszttel a vállukon úgy dolgozni, mintha teljesen rendben lenne minden. Mivel a melankólia életünk minden területére hatással van, ezért a munkahelyen is megtalálhatjuk a csalhatatlan jeleket, amelyek munkatársunk depressziós tüneteire utalnak. Mint sok betegségre és mentális zavarra, a depresszióra is igaz, hogy

minél hamarabb felismerjük és foglalkozunk vele, annál enyhébbek a következmények, annál kevésbé hagy nyomot az egyén életében.

A depresszió legfőbb tünetei közé soroljuk elsősorban a tartós levertséget, szomorú hangulatot, valamint a érdeklődés és örömszerzés hiányát. Ehhez társulnak olyan, inkább testi tünetek, mint a jelentős étvágytalanság, súlynövekedés vagy -csökkenés, állandó fáradtság, illetve lelassult mozgás és gondolkodás. A depressziós egyén nem igazán képes empátiára, szociális kapcsolatai fokozatosan leépülnek. Az ezekhez társuló alvászavar is árulkodó lehet. Ha munkatársunk túl sok, ám mégsem pihentető, vagy túl kevés alvásról panaszkodik, az akár intő jel is lehet. Valamint a csökkent koncentráció miatt a munkavégzés is lelassul, eredménytelenné válik. Az emiatt – vagy önmagában is – fellépő bűntudat szintén a depresszió egyik fontos tünete.

Ne hagyjuk figyelmen kívül a leírt jeleket! Bár ez szinte magától értetődik, fontos megemlítenünk, hogy

amennyiben tudomásunkra jut, hogy kollégánk az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, azonnal segítséget kell kérnünk számára!

Fontos, hogy megtaláljuk az érintett számára a legmegfelelőbb ellátást és szakembert, hisz mint már említettük, a korai felismerés és kezelés jobb eredményeket mutat. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a depresszió bármely szakaszából van visszaút, sosem túl késő vagy túl korai szakemberhez fordulni! Számos eszköz van a kezünkben arra, hogy ne csak felismerjük a fenyegető jeleket, de tenni is tudjunk ellenük.

A depresszióval küzdő személy gyakran elszigeteli magát a társaságtól, szociális kapcsolatai lassan leépülhetnek.

Mit tehetünk, hogy saját életünkben minél kevesebb teret adjunk a stressz okozta mentális zavaroknak, köztük a depressziónak? Hogyan viszonyuljunk munkatársunkhoz, ha észleljük a fenti tüneteket? Miben tudunk neki segíteni, ha nem vagyunk szakemberek? Vezetőként, munkáltatóként mi a dolgunk, hogy olyan munkahelyi légkört teremtsünk, ahol kevesebb a stressz, kisebb a depresszió valószínűsége?

Mi a módja, hogy kikerüljük az effajta – akár gazdasági területen is érezhető – negatív hatásokat?

Cikkünk következő részében kiderül.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bender A, Farvolden P. (2008): Depression and the workplace: a progress report. Curr Psychiatry Rep;10:73-9.

S Ádám, A Nistor, K Nistor, Z Cserháti, V Mészáros (2015): A kiégés és a depresszió diagnosztizálásának elősegítése demográfiai és munkahelyi védő-és kockázati tényezőik feltárásával egészségügyi szakdolgozók körében Orvosi Hetilap 156 (32), 1288-1297

Nistor, K., Nistor, A., Ádám, Sz., Szabó, A., Konkolÿ Thege, B., Stauder, A. (2015): Munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezők kapcsolata a depressziós tünetegyüttessel a magyar munkavállalók körében. Orvosi Hetilap, 156(11), 439–448.

Molnár N., Orosz G. (2017): A munkahelyi destruktív és konstruktív versengés kapcsolata a munka-család konfliktussal. Alkalmazott Pszichológia 17(2):7–28.

További felhasznált szakirodalom itt, itt, itt és itt.


Iratkozz fel hírlevelünkre!