A család mint nyílt vagy zárt rendszer

Egy alkalommal már idéztük a családterápia egykori karizmatikus személyiségét, Virginia Satirt. Akkor az önértékeléssel kapcsolatos gondolatait osztottuk meg olvasóinkkal, ezúttal pedig azt szeretnénk bemutatni egyik könyve alapján, hogy mit értett Satir nyitott és zárt családi rendszerek alatt, és vajon miért gondolta úgy, hogy a nyitott családi rendszerek sokkal gazdagabb teret nyújtanak a családtagok fejlődéséhez, és hogy a zárt rendszerekben az ember fejlődni nem, legfeljebb csak létezni képes?  

Satir szerint ha három vagy több ember kapcsolatba kerül valamilyen formában egymással, és egy közös cél elérésére törekednek, akkor rendszert alkotnak. Ez történik a családdal is. Egy működő rendszer a következő részekből áll:

  • Cél, vagyis miért létezik elsősorban az adott rendszer? A család célja az, hogy új embereket neveljen fel, és támogassa a már benne jelenlévő tagok további fejlődését.
  • Alapvető részek. A családban ez a férfiakat és a nőket, felnőtteket és gyerekeket jelenti.
  • A részek működésmódja. A családban ezt a különböző családtagok önértékelése, kommunikációja és szabályrendszere határozza meg.
  • Az erő, ami fenntartja a rendszer energiáját, hogy a részek működhessenek. Ez alatt érthetjük az ételtől és a szoba melegétől kezdve egészen a család szociális és spirituális életének hiedelméből származó energiákat is.
  • A külvilággal való interakció módja. A családokban ez a változásokhoz, az újhoz és a mássághoz való viszonyulást jelenti.

Mindezeket azért lényeges felsorolni, mert Satir leírásában ezek mentén érthetők meg a nyitott és zárt rendszerek.

Nyitott és zárt rendszerek

A két rendszertípus közötti fő különbség a változásra adott reakciójukban rejlik. Egy zárt rendszerben a részek (jelen esetben a családtagok) rigid módon kapcsolódnak, vagy teljesen elkülönülnek. Az információ nem áramlik a részek között, vagy a rendszer és a külvilág között. Gyakran, amikor a részek nincsenek kapcsolatban egymással, látszólag működnek: az információ rendezetlenül szivárog ki és be, miközben nincsenek határok. A zárt családi rendszer Satir szerint egy sor jellegzetes hiedelemből fejlődik ki, úgy mint:

  • Az emberek alapvetően gonoszak, ezért folyamatos kontrollra van szükség, hogy jók legyenek.
  • A kapcsolatokat erőszakkal vagy a büntetéstől való félelemmel kell szabályozni.
  • Egyetlen helyes út létezik, a legnagyobb hatalommal rendelkező emberé.
  • Mindig van valaki, aki tudja, hogy mi a jó neked.

Ezek a hiedelmek a zárt családi rendszer valóságfelfogásáról adnak képet, és a család ezen hiedelmek mentén állít fel szabályokat, például:

  • Az önértékelés másodlagos a hatalomhoz és a teljesítményhez képest.
  • A cselekedetek a főnök szeszélyeinek vannak alávetve.
  • A változás rossz, ezért elutasítják.

Az ilyen családokban a tagok önértékelése általában alacsony, egymás közötti kommunikációjuk indirekt és nem világos.

A szabályok rejtettek, idejétmúltak, embertelenek és szigorúan rögzítettek lehetnek, és a családtagoknak meg kell változtatniuk a szükségleteiket, hogy alkalmazkodjanak a felállított regulákhoz, miközben a beleszólás joga erősen korlátozott.

Az egymás közötti interakciók kimenetele nem kiszámítható, sokkal inkább véletlenszerű és kaotikus, ami fokozza a bizonytalanságérzést. Az önértékelés megkérdőjeleződik, és a külvilág értékelésének függvényévé válik.

Ezzel szemben a nyitott családi rendszerben az önértékelés az elsődleges, a hatalom és a teljesítmény másodlagosak. A cselekedetek az emberek meggyőződését tükrözik, és a változást örömmel fogadják, mert normálisnak, kívánatosnak tartják. A kommunikáció, a rendszer és a szabályok összhangban vannak egymással. Ezen a ponton talán érdemes hozzátenni Satir gondolataihoz, hogy

nem arról van szó, hogy a nyitott család sosem állna ellen a változásnak.

Például a normatív családi életciklusváltások (mint példul a nagyszülők halála vagy a gyerekek kirepülése) és az ezekkel járó változások minden család számára megterhelők; a kérdés az, hogy a nehézségek ellenére képesek-e mégis változni?

A nyitott rendszer tagjainak önértékelése magas, a kommunikáció direkt, tiszta és hiteles, és a kommunikációs stílus egységes. A szabályok nyíltak és rugalmasak, lehet rajtuk változtatni, ha szükséges, az egymás közötti viszonyok pedig a valósággal összhangban lévő, kiszámítható és konstruktív kimenetellel tudnak végződni.

A fentiek figyelembe vételével összességében azt mondhatjuk, hogy a nyitott rendszerekben a fejlődés, a választás és az intimitás a működés alapja, ezáltal teszik lehetővé a családtagok érzelmi gazdagodását, míg a zárt rendszerekben félelem itatja át a levegőt, a család jó-rossz alapon működik, ami gátolja és torzítja a fejlődést.

A változás felé

Felmerülhet a kérdés, hogy mitévők legyünk akkor, ha úgy érezzük, hogy túlságosan zárt családban élünk, és ennek a különféle megterhelő következményeitől is szenvedünk? Satir amellett érvel, hogy ha a családtagok felismerik, hogy milyen rendszerben élnek, azzal sokszor megnyílik az út afelé, hogy elkezdjenek új lehetőségek után kutatni, és abbahagyják önmaguk vagy mások korholását, amikor nem mennek jól a dolgok. Erre a változtatásra alkalmas a „miért” kérdések helyett a „hogyan” kérdések használata, melyek információhoz és megértéshez juttatnak, míg a „miértek” a hibáztatás lehetőségét hordozzák magukban, és védekezést indukálnak.

Akadnak azonban olyan helyzetek is, amikor a család változtatási szándékai nem érnek célba, és azok a megoldási kísérletek, melyeket alkalmazva a javulásban bíznak, nem elegendők. Ilyenkor lehet érdemes családterapeuta segítségét kérni, akivel dolgozhatunk azon, hogy a zárt rendszerünket nyíltabbá, és a fejlődésünket jobban támogatóvá tegyük.

 

Felhasznált szakirodalom:

Satir, V. (2018). A család együttélésének művészete. Animula: Budapest.


Iratkozz fel hírlevelünkre!