Kellemes beszélgetéssel a jobb memóriáért!

Vajon segíthetünk a gyermekünknek a tananyag megtanulásában azzal, ha minél tartalmasabb módon beszélgetünk vele arról? Egy kutatás szerint igen!

Nemrégiben írtunk a szülő-gyermek beszélgetésekben rejlő lehetőségekről, arról, hogy ezek a dialógusok miképp járulhatnak hozzá a gyermek különböző fejlődési folyamataihoz. Az ott is említett elaboratív (nyitott kérdéseket alkalmazó, a gyermek szempontjait követő és azt jobban kibontó, hosszabban zajló) elbeszélő stílust tette vizsgálat tárgyává egy 2017-es tanulmány, mely azt vizsgálta, hogy vajon ezeknek a beszélgetéseknek van-e hatása a gyermek órai tananyagra való emlékezőképességére is? Azzal a jó hírrel szolgálgatunk, hogy igen, van: az elaboratív beszélgetés nemcsak a gyermek megfelelő érzelemszabályozásához járul hozzá, de a suliban is jobban teljesíthet általa a gyerkőc.

A New Hampshire-i Egyetem kutatói 40, 4-6 éves kor közötti gyermek szüleit vonták be a vizsgálatba, két különböző iskolából (számunkra furcsának tűnhet, hogy már ebben az életkorban is iskolásokról beszélnek a kutatásban). A procedúra a következő volt: a kutatók kimentek az iskolákba és egy megnyerő, kellékekkel is illusztrált órát tartottak a gyerekeknek a fény mibenlétéről. Megkérték a szülőket, hogy aznap este, tehát az előadás napján beszélgessenek a gyerekeikkel a hallottakról, olyan stílusban, ahogyan ők jónak látják, és a hanganyagot rögzítsék is valamilyen készülékkel.

Hat nappal később következtek a gyerekek, amikor a kutatók meginterjúvolták őket az általuk tartott tanóráról. Azt találták, hogy közvetett kapcsolat állt fenn a szülők elaboratív elbeszélői stílusa és aközött, hogy mennyi mindenre emlékeznek a gyerekek az órán elhangzottakból.

Azok a gyerekek, akikkel a szüleik elaboratív módon beszélgettek, már aznap este is több mindent fel tudtak idézni, és (vélhetően ebből fakadóan) ez a hatás kitartott hat nappal későbbig is, hiszen a kutatók „számonkérésekor” is jobban teljesítettek.

Mindez pedig független volt az iskolájuk típusától, illetve a szüleik iskolai végzettségétől is!

Ezzel együtt ez egy kezdeti eredmény, és a kutatás mindenképpen megismétlésre szorul. Már csak azért is, mert például nem világos a változók egymásra hatásának a természete: biztos, hogy a szülők elbeszélési stílusa hatott a gyerekekre, vagy épp fordítva, a gyerekek személyisége befolyásolta a szülők kérdezési módját, esetleg mindkét hatás egyszerre érvényesült? Azt mindenesetre feltételezhetjük a korábbi vizsgálatok tanulságaira hagyatkozva, hogy a szülők elaboratív stílusa hasznosnak bizonyult. A kutatók több útját is felvázolták annak, ahogyan az ilyen dialógus áldásos hatást fejthetett ki az emlékező teljesítményre. A nyitott kérdéseket tartalmazó elaboratív stílus tágítja a beszélgetés terét, ezáltal bővebb felidézésre bátorít, segít összekapcsolni a különböző információkat, ezáltal előmozdítja a megértést, valamint felhívja a gyermek figyelmét arra, hogy a részletekre igenis érdemes odafigyelni.

Ha tehát azon kapjuk magunkat, hogy a gyermekünk az iskolai órákról kezd beszélni (vagy ne adj Isten a „Mi volt a suliban?” kérdésre nem azt válaszolja, hogy „Semmi”, hanem élménybeszámolót tart), akkor érdemes lehet tudatosan figyelnünk arra, hogy milyen kérdéseket teszünk fel és hogyan – még az is lehetséges, hogy többet tanítunk ilyenkor önkéntelenül is a gyereknek, mintha este 8 órakor ülünk le vele, kikérdezni tőle a leckét, mindkettőnknek fájdalmas estét okozva ezzel.

 

Forrás: Research Digest


Iratkozz fel hírlevelünkre!