„Nem érzek bűntudatot semmiért sem. Sajnálom azokat, akik ezt érzik.” – Lehet-e vonzó egy pszichopata sorozatgyilkos? I. rész

Harminc éve ültették villamosszékbe Ted Bundyt, Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosát. Nevéhez öt államban több mint harminc nő megerőszakolása és meggyilkolás köthető, mégis évekig tartott, mire elkapták, kétszer szökött, tévényilvánosságban zajló tárgyalásán – ahol saját magát védte és megkérte barátnője kezét – mégis rajongott érte a közönség. Az évforduló apropóján újra felkorbácsolta az indulatokat ellentmondásos személyisége. Létezhet magyarázat a gonoszságra? Nevezhető-e szexinek egy többszörös gyilkos? Megnéztük a róla szóló dokumentumfilmet, cikksorozatunk első része következik!

Ha egyelőre nem cseng ismerősen a név, valószínűleg nem fog sokáig így maradni, hiszen nemcsak dokumentumfilm, hanem Zac Efron főszereplésével játékfilm is készül Ted Bundy életéből, valamint úgy néz ki, hogy a Mindhunter című sorozatban is kap saját epizódot.

1974 és 1978 között volt „aktív”, egy olyan korszakban, amikor a sorozatgyilkos kifejezés még nem létezett.

Ebből kifolyólag, és mivel több államban követte el a bűncselekményeket, sokáig nem kötötték őket egy elkövetőhöz. Áldozatait általában agyonverte vagy megfojtotta, mindemellett nekrofiliával is gyanúsították. Brutalitása ellenére általában vonzó, művelt férfiként írták le. Pszichológiát, majd később jogot tanult, önkénteskedett lelkisegély-szolgálatnál, és a politikai pályába is belekóstolt egy republikánus kampány kapcsán. A Netflixen nemrég debütált Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes című dokumentumfilm alapját a Bundyval a halálsoron készített interjúk és a gyilkosságokat felderítő nyomozókkal, ügyvédekkel és barátaival történt beszélgetések adják. A négyrészes sorozat nemcsak a bűncselekmények és bizonyítékok borzalmait mutatja be, de egyúttal betekintést enged egy pszichopata lelkivilágának ellentmondásos bugyraiba.

„Nem vagyok állat, nem vagyok őrült, csak egy normális személy.”

Theodore Robert ’Ted’ Bundy történetében valójában az az ijesztő – amint azt a dokumentumfilmben megszólalók közül többen is elmondják –, hogy tulajdonképpen teljesen hétköznapi figurának tűnik. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyilkosokról, bűnözőkről, és főleg a sorozatgyilkosokról első látásra képesek vagyunk megmondani, hogy abszolút romlottak, és igazán rémisztő, amikor rájövünk, hogy ő is „egy közülünk”. Soha nem ismerte vér szerinti apját. Kezdetben a nagyszülei nevelték, akiket szüleinek hitt, az anyját pedig a nővérének. Mikor a nő újra férjhez ment, magához vette az akkor már négyéves fiát, akit a férje, Johnny Bundy a nevére vett. A gyerekkori barátai Tedet önbizalomhiányos,

csendes fiúként jellemezték, akin bár látszott, hogy kicsit más, mint a többiek, alapvetően nem volt kívülálló.

Az egyetemista évei alatt ehhez képest már ambiciózusnak és népszerűnek számított, ugyanakkor vonzó külseje ellenére nem igazán voltak nőügyei. Komoly fordulatot hozott első igazi barátnője, Diane Edwards, aki mindent megtestesített, amire vágyott: csinos volt, jó családdal és perspektívával. Diplomázása után azonban Diane szakított vele, mivel több olyan személyiségvonást is észlelt a férfin, amik kizárták a potenciális férjjelöltek közül. Azt, hogy ez az első kapcsolat – és elutasítás – milyen mély nyomot hagyott benne, jól példázza, hogy a kivégzése előtt adott interjúkban is beszélt arról, hogy valamiféle elégtételt akart venni, hogy Edwards eltávolodott tőle.

Ted Bundy és Elizabeth Kloepfer, akivel évekig közösen nevelte kislányát. 

Ezután Elizabeth Kloepferrel jött össze, akinek a kislányát sajátjaként nevelte, családként éltek együtt. Az ő nézőpontjából meséli el a történetet az Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile című, nemrég a Sundance fesztiválon bemutatott film, ami azért is érdekes, mert Kloepfer olyannyira sejtette, hogy nincs minden rendben barátjával, hogy fel is jelentette a rendőrségen. Ennek ellenére a szakításukig kitartott mellette, sőt még a házasság is szóba került kettejük között.

„Nem olyan típusnak tűnik, mint aki megöl valakit.”

A fenti idézet már a floridai tárgyalás idejéből származik egy fiatal lánytól, aki többedmagával arról beszélt a kamerának, hogy mennyire helyes férfi ez a Ted Bundy. Pedig ekkor már Washington, Utah és Florida államban is több gyilkosság ügyében nyomoztak utána. Először 1976-ban Carol DaRonch elrablása miatt tudták bíróság elé állítani, akinek szerencsésen sikerült elmenekülnie a férfi elől (miután az magát rendőrnek kiadva rátámadt a kocsijában, még időben el tudott szökni, és egy közeli útig rohant, ahol felvette egy arra járó autós). Később

egy egyszerű igazoltatás során találtak gyanús tárgyakat (feszítővasat, símaszkot, kötelet, drótokat és jégcsákányt) a férfi kocsijában,

valamint a Carol csuklóján maradt bilincshez passzoló kulcsot, így került Bundy a rendőrök kezére. Ebben az ügyben egytől tizenöt évig tartó börtönbüntetést kapott, de közben a rendőrség igyekezett bizonyítékokkal alátámasztani a további, hozzá köthető gyilkosságokat. Bundy elégedetlen volt ügyvédjeivel, mondván, nem megfelelő képet alkottak róla a tárgyalás során. Végig kitartott ártatlansága mellett, annak ellenére, hogy DaRonch egyértelműen azonosította támadójaként. Ügyvédi tanulmányait nem tudta befejezni, ám úgy gondolta, hogy alkalmasabb saját védelmére, mint más szakemberek, így megengedték neki, hogy elhagyja celláját és anyagokat gyűjtsön a börtön könyvtárában. Ez vezetett első szökéséhez, amikor is egyszerűen kiugrott a könyvtár ablakán. Pár napon belül elfogták, azonban hét hónap múlva komoly testsúlyvesztéssel elérte, hogy kiférjen a szellőzőnyíláson. Ez alkalommal szerencsésebb volt, több hónapra eltűnt a hatóságok látóköréből, nevet változtatott és további gyilkosságokat követett el.

Nemcsak a korabeli sajtót hozta zavarba Ted Bundy megnyerő külseje és modora. Családja és barátai az utolsó pillanatig kitartottak amellett, hogy tévedésről van szó, nem a megfelelő gyanúsítottat vádolják, a tárgyalására járó nők odavoltak érte. A dokumentumfilm premierje után nemsokkal a Netflix twitter-üzenetben könyörgött a nézőknek, hogy ne nevezzék szexinek és vonzónak a férfit, hiszen egy többszörös gyilkosságot beismerő elkövetőről van szó. Cikksorozatunk következő részében az ügy második felét dolgozzuk fel, külön kitérve a pszichológiai profilra.


Iratkozz fel hírlevelünkre!