Korunk divatbetegsége: a „soha nem fogom utolérni magam”-kór

„Tartsd be ezt az egy-két apró szabályt és mindenre jut majd időd” – ígérik felvágósan a manapság rendkívül népszerű időmenedzsmenttel foglalkozó könyvek. Bármennyire is szeretnénk, hogy ez így legyen, néhány jó tanácstól nem fog varázsütésre megváltozni az életünk. Természetesen írhatunk listákat és megtervezhetjük minden lélegzetvételünket, de ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, először belül kell rendszereznünk. Ha te is állandóan versenyt futsz az idővel, és arról álmodozol, hogy egy nap legalább harminc órából álljon, akkor a cikkünk neked szól.

Épp, hogy vége lett az egyik megbeszélésnek, már rohansz is a következőre. A gondolataid pedig csak azon járnak, hogy hogyan is fogod tudnod befejezni így a napi munkádat, hogy hány órára kell odaérned a gyerekért az oviba, hogy kivetted-e a vizes ruhákat a mosógépből, és hogy hogyan lehetne mindezt jobban csinálni. Próbálunk mindent a lehető leggyorsabban csinálni, holott általában épp a rohanás miatt veszítünk időt. 

Manapság a stressz szinte elkerülhetetlen, s a betegségek egyik leggyakoribb forrása. Amikor azon cikáznak a gondolataink, hogy még mi az, amit be tudnánk szorítani egy napba, úgy, hogy már anélkül is lehetetlen küldetés teljesíteni a „to-do” listánkat, csak fokozzuk a stressz-sintünket. Arról nem is beszélve, hogy épp a tartalommal bíró dolgokra nem hagyunk magunknak időt: arra, hogy a családunkkal legyünk, hogy kimenjünk a természetbe, és hogy időt szánjunk önmagunkra.

A pihenést is ugyanolyan tudatossággal kellene tervezni,

mint a feladatokat, hiszen legalább ugyanolyan fontos számunkra. Pihenés alatt pedig nem azt értjük, hogy harmadszor is végignézed pizsamában a kedvenc sorozatodat, hiszen nem ez lesz az, ami tartja benned a lelket, miközben tevékenykedsz, hanem az emlékezetes kikapcsolódások.

Verseny az idővel

Ha már elkezdünk az időmenedzsmentünkön dolgozni, az elsődleges cél az legyen, hogy az elvégzendő feladatokat okosan szelektáljuk. Gondoljuk végig, hogy mi az, ami egyszerűen már nem fér bele, vagy ami energiát vesz el tőlünk. Mindenkinek kell időt szánnia arra, hogy regenerálódjon, feltöltődjön. Ha ezt a luxust nem engedjük meg magunknak, akkor a következő nap úgy sem leszünk elég hatékonyak, és ugyanúgy időt veszítünk.

Az állandós rohanás nem csak stresszt okoz, hanem figyelmi- és önkontroll problémákat is. Biztos te is érezted már azt, hogy egyszerűen annyi mindent szerettél volna csinálni, hogy végül semmi sem lett belőle. Nem tudtál ugyanis egy adott dologra összpontosítani. A multitasking szintén egy divatbetegség manapság: anyu egyszerre főz vacsorát, takarítja a hűtőt és telefonál a rokonokkal. Mindeközben viszont épp a tevékenységek lényege veszik el: nem tudja élvezni a főzést, és nem tud kellően odafigyelni a családtagokra. Azaz a tevékenység feltöltő jellege elvész.

Szeretném a homokórát megállítani

Egy másik segítő tanács a fent említett könyvekből: „kelj fel korábban, a sikeres emberek korán kelnek!”. Igen, valóban érdemes korán kelni, hogy ne kelljen reggel kapkodnunk, azonban arról nem szól a fáma, hogy attól még meg kell hogy legyen a szükséges alvásidőnk. Ugyanis alvás közben dolgozza fel a szervezetünk az előző nap fáradalmait, és készít fel minket a következő napra. Így ez az az elfoglaltság, amin

véletlenül sem szabad spórolnunk,

bármilyen nehéz időszakban is vagyunk épp.

Mindenkinek át kell esnie egy fontos leckén az életben: meg kell tanulni nemet mondani másoknak. Természetesen nagyon jó, ha segítőkészek vagyunk a környezetünkkel szemben, mégsem kötelező nekünk megoldanunk mások problémáját. Egy amerikai kutatás szerint, azok a személyek, akik magunknál érezték a kontrollt a napi feladataik közben, sokkal hatékonyabbak voltak és sokkal kevésbé fáradtak el a nap végére, mint azok, akik nem érezték mindezt. Nem szabad hagyni tehát, hogy a feladataink dróton rángassanak minket, mi határozzuk meg azt, hogy mi az, amit képesek vagyunk megvalósítani.

Ha túl sok feladatot szeretnénk egy nap alatt véghezvinni, ne csodálkozzunk, ha csalódni fogunk. Próbáljunk meg reálisan tervezni, és szánjunk időt a magunkra is.

Lehet természetesen táblázatokat is készíteni, amelyek megmondják, hogy mit hány óra, hány perckor kell megcsinálnunk. Ezek valóban hasznosak, hiszen legalább írásban is összegyűjtjük, hogy mi az, amit el kell végeznünk, így viszont elvész a spontaneitás. Nem csinálhatja az ember azokat a dolgokat, amiket épp szeretne, így nem is fogja tudni azokat elegendő lelkesedéssel, hatékonysággal végezni. Ráadásul, ha valamilyen váratlan dolog történik, akkor dobhatjuk is ki a kukába az időtervünket. 

Abba belegondoltál már, hogy egy nap mennyi időt töltesz azzal, hogy keresel valamit, vagy épp helyet keresel valaminek? Ha megvan a saját rendszerünk arra, hogy mit hová teszünk, sok időt és energiát takaríthatunk meg magunknak. Az agyunknak ugyanis nem kell gondolkoznia azon, hogy vajon előző este hol is hagyhattuk a slusszkulcsot, az eddig ezzel töltött időt pedig fordíthatjuk valami egész másra. Lehetőleg valami sokkal hasznosabbra.

A mindfulness-kutatók azt tanácsolják, hogy próbáljunk meg egyszerre egy dolgot csinálni és csak arra koncentrálni. Ha kizárjuk a más irányból érkező gondolatokat, sokkal hatékonyabbak leszünk. Azt is tanácsolják, hogy lefekvés előtt

gyűjtsünk össze három dolgot, amit másnap meg fogunk csinálni.

Nem többet, nem kevesebbet. Ha ezeket megvalósítottunk, akkor másnap nyugodt lélekkel nyugtázhatjuk, hogy kipipáltuk a tennivaló listánkat.

Az, hogy mindenki mellett ott van a telefon, és hogy folyamatosan online vagyunk, szintén az energiánkból vesz el. Habár nem tűnik sok időnek az, hogy megválaszolunk egy-egy üzenetet, vagy végiggörgetjük az Instagramot, mégis valószínűleg meglepődnénk, ha kiszámolnánk, hogy összességében mennyi időt is töltünk ezekkel a tevékenységekkel egy nap.

Hogyan tudunk tehát a legtöbbet kihozni magunkból? Legyünk önmagunk coach-ai. Gondoljuk át, hogy mi az a tevékenység, ami inkább elvesz az energiánkból, mintsem feltölt minket, és mi az, amire egyszerűen már nincs időnk. Szelektáljunk a feladatok között, merjünk nemet mondani, és összpontosítsunk arra, ami a listán marad. Ne egyszerre próbáljuk meg megváltani a világot, hanem pontról pontra, és merüljünk el abban, amit éppen csinálunk. Reális célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyeket valóban meg is fogunk valósítani, hogy a nap végén azt érezhessük: „Igen, ez egy hatékony nap volt, s most megérdemeljük a pihenést”. 

 

Felhasznált szakirodalom:

Flaxingron, D. B. (2012). 30 Days Understanding Other People: A Daily Guide to Improving Relationships. ATA Press, USA.

Pipe, T. B., Bortz, J. J., Dueck, A., Pendergast, D., Buchda, V., & Summers, J. (2009). Nurse leader mindfulness meditation program for stress management: a randomized controlled trial. Journal of nursing administration, 39(3), 130-137.

Wang, W. C., Kao, C. H., Huan, T. C., & Wu, C. C. (2011). Free time management contributes to better quality of life: A study of undergraduate students in Taiwan. Journal of Happiness Studies, 12(4), 561-573.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!