Jó hír a szülőknek: tudományosan igazolt, hogy nem kell minden játékot megvenni

„Anya, légyszi vegyük meg ezt is!” – vélhetően a játékboltokban elhangzó egyik leggyakoribb mondat. Egy kutatás szerint azonban olykor megéri nemet mondani, és nem csak a spórolás miatt.

Sok szülőnek ismerős lehet a helyzet, amikor egy boltban a mellette sétáló és nézelődő gyermeke olthatatlan vágyat kezd érezni az imént megpillantott játék iránt, és mindent meg is tesz könyörgés (ne adj Isten, hiszti) terén azért, hogy megkaphassa a pillanatok alatt álmai játékává avanzsálódott kis vonatot vagy Barbie babát. Szülőként ilyenkor ambivalens érzések keletkezhetnek bennünk, hiszen egyrészt szeretnénk megadni a gyermekünknek azt, amire vágyik, másrészt viszont érezzük, hogy jó lenne keretek szabni a könyörgéseknek, hiszen ha minden alkalommal megvennénk az aktuálisan megpillantott játékot, akkor a fizetésünk nagy része a gyermekünk játékbirodalmának felépítésére menne el. Egy kutatás szerint azonban nyugodt lelkiismerettel és tudományos önigazolással húzhatjuk meg a határokat: a kevesebb játék jobban elősegíti, hogy a gyermek képessé váljon elmélyülni egy adott játéktevékenységben, fejlesztve ezáltal a figyelmi képességét, sőt mi több, a kreativitásukra is pozitívabb hatást gyakorol, mint a játékok végeláthatatlan halmaza – írják a Toledoi Egyetem kutatói.

Az amerikai Carly Daught és munkatársai összesen 36, 18 és 30 hónap közötti kisgyermeket vizsgáltak meg. A kutatók összesen 32 játékot gyűjtöttek össze, melyek négy kategóriába voltak sorolhatók: tanító jellegű játékok, szerepjátszásra alkalmas játékok (például doktor nénis játék), „akciós” játékok (például építős játék), valamint kisautók. A gyerekek két, videóval rögzített, 15 perces játékalkalmon vettek részt: az egyik alkalommal mind a négy kategóriából 1 darab játék állt rendelkezésükre a szobában (tehát összesen 4), míg a másik 15 percben minden kategóriából 4 darab, vagyis összesen 16 játék.

Vajon mi sült ki ebből az egészből? Először is az volt látható, hogy a 16 játék túl soknak bizonyult, nem használták ki őket a gyerekek, csupán a játékok felével játszottak, míg a kevesebb játékos felállásban ez a szám 75 százalék volt, vagyis négyből hármat próbáltak ki átlagosan a gyerekek. A legfontosabb tanulság az volt, hogy a játékok száma befolyásolta a gyerekek játékban való elmélyülését: amikor kevesebb eszköz volt elérhető, kevesebb játékfolyamatot kezdeményeztek, de azok dupla annyi ideig tartottak (átlagosan 2 percig), valamint ugyanazt a kategóriájú játékot hajlamosabbak voltak különbözőképpen is használni, például szerepjátszásra és „akciós” jellegű tevékenységre egyaránt. Ilyen értelemben kreatívabban éltek a felkínált lehetőségekkel.

A kevesebb néha több 

A 16 játékos felállás tehát túlságosan zavaró volt a gyerekek számára – vélik a kutatók.

A kevesebb játék alkalmasabb arra, hogy a gyermekek a fókuszukat egy bizonyos dologra koncentrálják, a tevékenységben elmerüljenek, és felfedezzék az abban rejlő többféle lehetőséget is.

Ez pedig a figyelmi képességeik és feladattudatuk fejlődésére is pozitív hatással van, amire nagy szükségük lesz később, iskoláskorban, amikor feladathelyzetekben kell tartósan bennmaradniuk, és azokban a figyelmüket fókuszálniuk.

A vizsgálat korlátaival kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a 16 játékos felállásban vélhetően azért is volt szórtabb a gyerekek érdeklődése, mert számukra addig ismeretlen, teljesen új játékokkal találták szembe magukat. Természetes, hogy ilyenkor azon vannak a gyerekek, hogy lehetőleg minél többet kipróbáljanak – ez a jelenség a gyermekpszichológusok rendelőjéből is ismert, ahol akár az is előfordulhat, hogy a gyerekek nézik az órát, mennyi idejük van még azokkal is játszani, amikre még nem került sor. „Még azzal is kell játszani!” – állapítják meg, már-már kötelességtudóan.

Ezzel együtt úgy tűnik, hogy itt is igaz a mondás, miszerint „a kevesebb néha több”. A szülőkre mindez felszabadító hatással lehet, hiszen manapság már tudományos adat is van arra vonatkozóan, hogy megéri nemet mondani a gyerkőcnek, és olykor kímélni a pénztárcát a játékboltban, másrészt ezzel annak az esélye is csökken, hogy egy óvatlan pillanatban átesünk gyermekünk valamelyik el nem pakolt játékán a nappaliban. Ha pedig már egy komplett játékbirodalom alakult meg otthon, érdemes lehet úgy alakítani a körülményeket, hogy egyszerre kevesebb játék legyen a gyerek szeme előtt, hiszen a kutatás szerint inkább ez fogja segíteni a fejlődését.

 

Forrás: Research Digest


Iratkozz fel hírlevelünkre!