A megelőzés jobb, mint az orvoslás – pszichoszociális kockázatértékelés a munkahelyen

Veszélyes anyagokkal történő munkavégzés, szereptisztázatlanság. Mi a közös bennük? Mind munkahelyi kockázati tényezők, és szeretnénk előfordulásukat a minimumra csökkenteni. A nagy mértékben átalakult munkakörnyezetünkben nemcsak a termelés és a szolgáltatások bővültek, hanem a munkahelyi tevékenységgel kapcsolatos stresszforrások száma és minősége is. Hogyan különböztetjük meg ezeket a veszélyforrásokat? Miért fontos foglalkoznunk azzal, mennyire kockázatosak ezek? Vajon elég figyelmet fordítanak erre a szervezetek a saját dolgozóik egészsége és elégedettsége érdekében?

Életünk egy igen nagy részét a munkahelyen töltjük, ezáltal az itt eltöltött idő minősége és mennyisége nagy mértékben hatással van életminőségünkre. Rengeteg stresszorral találkozunk munkavégzés közben: néha például elég egy hibásan működő munkaeszköz ahhoz, hogy frusztráltabbá váljunk, de egyes problémák elkísérhetnek akár a munkaidőn túl is, gondoljunk csak a munka-magánélet egyensúly fenntartásának nehézségére. Ezek a kockázatok, ha nem is teljesen, de nagy részben kivédhetőek. Éppen ezért nem mindegy, milyen lépéseket tesz az adott szervezet, amelyben dolgozunk, annak érdekében, hogy a legkevesebb kellemetlenség érje munkavállalóit.

Az említett példák talán elhanyagolhatónak tűnnek, de hosszú távon összeadódhat a hatásuk, hiszen

nemzetközi és hazai kutatások is igazolják, hogy a nagy fokú munkahelyi stressz akár pszichés és szomatikus megbetegedésekhez is vezethet.

Emellett pedig a szervezeteknek is hosszú távú érdeke az elégedett, elkötelezett munkavállalók megtartása. Tehát, ahogy a mondás is tartja, „jobb félni, mint megijedni”, azaz valahogyan el kell kerülni ezeket a problémákat. A megelőzés egyik legfontosabb eszköze pedig nem más, mint a lehetséges kockázati tényezők alapos feltérképezése.

Milyen kockázatokkal találkozhatunk a munkahelyen, és miben különböznek ezek?

A munkahelyi kockázati tényezőket két nagy csoportra különíthetjük el. Először is léteznek fizikai kockázati tényezők, ezek jellemzően a munkahelyi balesetek forrásait jelentik. Például ilyen a veszélyes anyagokkal történő munkavégzés, a nem megfelelő kábelezés vagy akár egy csúszós padló. Ezen kockázatok mérésében a cégek már elég gyakorlottak, megvannak a sajátos munkavédelmi előírásaik, és természetesen igazodnak a törvényi előírásokhoz is. Mérésük tehát elég egyértelmű abból a szempontból, hogy általában azonnali hatást váltanak ki, ha bekövetkeznek, és egyértelműen számszerűsíthető az általuk okozott kár. Van azonban egy második fajtája is a kockázatoknak, a pszichoszociális kockázatok.

Mit is értünk pontosan pszichoszociális kockázat alatt?

A törvényi rendelkezés szerint pszichoszociális kockázatnak minősül a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetve ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.

Amikor kockázatértékelésről beszélünk, a veszélyforrás-kockázat-ártalom szempontjából vizsgáljuk a helyzeteket: veszélynek nevezünk mindent, ami potenciálisan sérülést okozhat. A kockázat annak az esélye, hogy ez a veszélyforrás valamilyen ártalomhoz vezethet. Az ártalom alatt pedig átmeneti vagy maradandó sérülést (fizikai, pszichés) egészségkárosodást értünk.

Ezek mérése azért nagyon nehéz, mert hatásuk csak szubjektíven mérhető,

ugyanazzal a módszerrel tehát lehetetlen úgy mérni őket, mint a fizikai csoportba tartozó kockázatokat. Ráadásul az önkitöltős kérdőívek sem jelentenek tökéletes megoldást, hiszen a kitöltőt befolyásolhatja pillanatnyi érzelmi állapota, vagy az, hogy mennyire különbözik személyiségében a kollégáitól. Ezért ilyenkor a szervezetek egyre többször pszichológusok segítségét veszik igénybe.

Miért foglalkozzunk vele? Kinek a felelőssége?

Amellett, hogy törvényi és erkölcsi kötelezettsége ez a cégeknek, számos pozitív hatása van: előnyös anyagi téren, hiszen a betegség miatti hiányzás, illetve a fluktuáció csökken. Másrészt, ha nem foglalkozik vele egy szervezet, folyamatosan generálódhatnak problémák: teljesítményromlás, motivációhiány, romló munkahelyi légkör, vagy akár növekvő kontraproduktivitás is megjelenhet. Előfordul azonban, hogy egy szervezet igényt tartana rá, de nem teheti meg, hogy elvégezze a mérést, például erőforrás vagy iránymutatás, eszközök vagy szakember hiányában.

Nemzetközi és hazai kutatások is igazolják, hogy a nagy fokú munkahelyi stressz akár pszichés és szomatikus megbetegedésekhez is vezethet.

Hogyan, mi szerint zajlik egy kockázatértékelés?

A kockázatértékelés általában egy öt lépéses folyamatból áll. Először a szakember azonosítja a veszélyforrásokat, majd kiértékeli azok kockázatát. Ezt követően készít egy akciótervet, amivel a kockázat a minimálisra csökkenhet. Ennek végrehajtását monitorozza és értékeli is. A folyamat akkor teljes, ha van lehetőség visszajelzésre a dolgozóktól, illetve egy újraértékelést is meg tud a szakember valósítani. A kockázatfelmérés eszközei elég széles skálán mozognak: találkozhatunk kérdőívvel, kérdéslistával, vagy a munkacsoportok egyszerűen brainstorminggal, fókuszértekezlet segítségével is rájöhetnek a kockázatokra. Ha a munkavállalók stressz-szintje kiugróan magas, egészségfejlesztő programokat is létrehoznak. Emellett persze ott vannak a hagyományos módszerek is, amik egyszerűek, de ritkán jut eszünkbe alkalmazásuk: a munkaszervezés átalakítása, a munkaterület átalakítása, tréningek vagy a beosztás megváltoztatása.

Mi a helyzet itthon?

A Munkavédelmi Törvény előírja a munkáltatók számára a pszichoszociális kockázat felmérését, de a „hogyan”-t rájuk bízza. Sokáig ezért nem is találhattunk egységes, validált magyar mérőeszközt ezen a területen. 2013 őszén azonban a Magatartástudományi Intézet Munkahelyi Stressz Kutatócsoportja egy országos felmérést indított, azzal a céllal, hogy a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőket feltérképezze. A kérdőív nemcsak a munkahelyi pszichoszociális kockázati tényezőket vizsgálja, hanem az azzal összefüggésbe hozható egészségi károsodásokat, pszichés és szomatikus tünetek előfordulását is. Bárki számára elérhető, a kitöltés anonim. A teszt azért nagyon hasznos, mert a kitöltést követően azonnali visszajelzést kapunk saját eredményeinkről. Megtudhatjuk, hogy saját munkahelyi stresszpontszámaink a 28 skála mentén hogyan viszonyulnak az országos és ágazati átlagokhoz, illetve észlelt stressz-szintünk, stresszel összefüggésbe hozható testi tüneteink jelentős egyéni kockázatot jeleznek-e? A jelentős különbségek esetében érdemes tájékozódni arról, hogy munkahelyünkön milyen lépéseket tesznek a pszichoszociális kockázatok kivédése érdekében.

 

Felhasznált irodalom:

Kommüniké a munkahelyi stresszel kapcsolatban, Munkavédelmi törvény: 1993. évi XCIII.törvény 87.§1/H.

Kristensen, T. S., Hannerz, H., Høgh, A., & Borg, V. (2005). The Copenhagen Psychosocial Questionnaire-a tool for the assessment and improvement of the psychosocial work environment.Scandinavian journal of work, environment & health, 438-449.

Nistor, K., Cserháti, Z., Szabó, A., & Stauder, A. (2012). Adaptation of Copenhagen Psychosocial Questionnaire version II (COPSOQ-II) in Hungary. Int J Behav Med19, 262-263.

Rick, J., & Briner, R. B. (2000). Psychosocial risk assessment: problems and prospects. Occupational Medicine50(5), 310-314.

További források itt, itt és itt


Iratkozz fel hírlevelünkre!