Miért érdemes felnőttként is rajzolni?

Az utóbbi években újra divatossá vált a rajzolás a felnőtt hobbik körében: színezők, csináld-magad festőstúdiók, rajz-relaxációs foglalkozások várják az érdeklődőket. Ha még nem tudod, hogyan és miért érdemes belevágnod, adunk pár tippet!

Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb kisgyerek automatikusan ceruzát fog a kezébe, és rajzol. Olyan ösztönös képességünk ez, mely később aztán sokszor feledésbe merül a kritikától tartva, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak elveszítjük az érdeklődésünket és a motivációnkat, amikor azzal találkozunk, hogy az iskolában megmondják, mit és hogyan rajzoljunk. A rajzolásnak ez a teljesítményalapú felfogása gyökeres ellentétben áll azzal, amikor a kisgyerekek a rajzon keresztül a világgal és önmagukkal ismerkednek. Amikor először, alig pár évesen ceruzát fognak a kezükbe, felfedezik annak az örömét, hogy tudják irányítani a mozgásukat, és ezáltal nyomot hagyni, létrehozni valamit a világban. Később (gyakran a környezet visszajelzéseinek alapján) megjelennek a kivehető formák, virágok, házikók, állatok, szivárványok, napocskák, főleg annak eszközeként, hogy a gyermek kommunikáljon a körülötte lévő világgal, elismerést és pozitív érzelmeket váltson ki a felnőttekből. Kisiskolás korban aztán a rajzok elkezdenek egyre inkább aköré szerveződni, ami a gyermeket a legjobban foglalkoztatja, erős benyomást kelt benne. Nem véletlen, hogy a gyerekrajzok a pszichológiai vizsgálatok során is fontos diagnosztikai eszközként szolgálnak, hiszen

a gyerekek még ösztönösen vetik papírra belső világuk kivetüléseit, mindazt, ami érzelmileg megterhelő számukra, vagy éppen különös jelentőséggel bír az életükben.

Ez a fajta absztrakciós képesség, hogy színeken és formákban keresztül tudják megjeleníteni a belső és külső történéseket, fontos a gondolkodás és az idegrendszer fejlődése szempontjából. Többen a rajzolást tartják az írás, olvasás és absztrakt gondolkodás előszobájának.

Aztán 9-10 éves kor körül gyakran alábbhagy a gyerekek lelkesedése a rajzolás iránt: a környezet már kevésbé díjazza a teljesítményüket, ők maguk is elkezdik kritikusan szemlélni a saját alkotásaikat, és egyre inkább zavarja őket, hogy a rajzaik nem elég valósághűek. Sokan ilyenkor hagynak fel a spontán rajzolással, ezzel pedig egy fontos önkifejezési eszköztől esnek el.

A rajzolás lehetővé teszi számunkra ötleteink, fantáziáink megjelenítését, tesztelését, az elmerülést saját belső világunkban, és annak minél teljesebb felfedezését.

Ezt felnőttként is jó lenne minél gyakrabban megtennünk, azonban addigra már elfelejtjük, hogyan. Elfelejtjük azt, ami a kisgyerekeknek még magától értetődő: hogy hogyan használjuk a rajz nyelvét arra, hogy megértsük és kifejezzük magunkat. Ebben leginkább az akadályoz minket, hogy úgy gondoljuk, nem tudunk rajzolni. Gyakran azt sem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá, mit rajzoljunk, de ha meg is jelenik bennünk egy kép, akkor is hiányzik a technikai tudásunk az ábrázolásához. Az utóbbi azonban az internet és az okoseszközök korában már nem kell hogy akadály legyen: gyakran csak azért hagyjuk abba a rajzolást, mert nem tudunk fejlődni benne, de ebben most már számtalan oktató videó segíthet. Az utóbbi években pedig egyre nagyobb teret hódít a digitális rajzolás is, ami minden eddiginél könnyebbé teszi, hogy különböző technikákkal papírra vessük elképzeléseinket. A rajzolás egy fejleszthető képesség, amit felnőttként is elsajátíthatunk, és általa egy egészen új világ tárulhat fel előttünk, annak számtalan előnyével együtt.

Relaxáció

Nem kell egy Picassónak lennünk ahhoz, hogy felfedezzük, a rajzolás tökéletes kikapcsolódást nyújthat a mindennapi rohanásban. Pár éve nagyon divatossá váltak a felnőtt színezők, szinte minden témában találhatunk ilyet, így az érdeklődésünket összeköthetjük az alkotással. Ugyanígy felkapott lett a zen-doodle, a firkálgatásnak egy olyan formája, amikor kisebb részekre felosztott, behatárolt területeket töltünk ki minél kreatívabban, különböző mintázatokkal. De a mandalarajzolást is említhetjük, ami csöppet sem új keletű, ám napjainkban a stresszel, depresszióval való megküzdés terápiájában is használják. A mandalák szabályos alakzatra épülnek, azonban mégis végtelen variációt tesznek lehetővé színekben és formákban. Jung a mandalákat tanulmányozva úgy vélte, az önkifejezésben is fontos szerepük van, a színhasználat visszatükrözi lelki világunkat.

Bármit is választunk a fentiek közül, a rajzolás ritmikus, ismétlődő mozgását gyakoroljuk, ami segít levezetni a feszültséget, és csökkenti a szorongást is azáltal, hogy a gondolatainkat a jelenbe, az alkotásra fókuszáljuk. Erre a hatásra még jobban ráerősíthetünk, ha olyan témát választunk, ami kellemes, megnyugtató számunkra, például egy erdő vagy tengerparti naplemente megfestését (de persze kinek mit).

Hangulatjavítás

A rajzolás egyrészt úgy tud segíteni, ha a negatív érzéseinket és eseményeket meg tudjuk jeleníteni, kívülre tenni az alkotáson keresztül. Ez nagyon hangsúlyosan megjelenik például Frida Kahlo festészetében, ahogy a nemrég Magyarországon is bemutatott kiállításon is láthattuk. A szakirodalom ezt a jelenséget szublimációnak nevezi, amikor a kreatív önkifejezésen keresztül birkózunk meg a megterhelő érzelmekkel, így szabadulunk meg például a haragunktól, fájdalmunktól.

Egy új kutatás szerint azonban van a rajzolásnak egy másik útja is, amivel javítja a hangulatunkat, ez pedig szimplán az, hogy eltereli a figyelmünket a szorongásainkról és negatív érzelmeinkről. A kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy idézzék fel életük legrosszabb, legszomorúbb eseményét, utána pedig negyed órán át rajzolniuk kellett: az egyik csoportnak arról az eseményről, amit felidéztek, a másiknak pedig a cipőjüket kellett lerajzolniuk. Az eredmény az lett, hogy a cipőt rajzoló csoport hangulata javult, míg a másiké nem, így ebben az esetben a figyelemelterelés hatásosabbnak bizonyult. Azonban jó, ha hozzátesszük, hogy ez a módszer átmeneti stresszhelyzetekben segíthet nekünk, hiszen a negatív események és érzelmek hosszú távú feldolgozásához nem kerülünk közelebb általa, olyankor viszont nagyon jó lehet, ha például izgulunk egy vizsga előtt, vagy ránk tör a szomorúság, szorongás, és nem tudunk mit kezdeni vele.

Önfejlesztés

Végül, de nem utolsósorban a rajzolás felnőtt korban is számos egyéb készségünk fejlesztését segíti: javítja a memóriát, a koncentrációt, fejleszti a kreativitást és ezáltal a problémamegoldást. Ahogy gyakoroljuk, egyre jobbak leszünk benne, ráhangolódunk arra a nyelvre, amivel gyermekkorunkban kapcsolódtunk a tudattalanunkhoz, és újra megtalálhatjuk általa az utat legbelsőbb önmagunkhoz. Ha szabadon követjük a rajzban, amerre az érdeklődésünk és fantáziánk visz minket, a személyiségünk újabb oldalai tárulhatnak fel előttünk. Emellett megtapasztalhatjuk rajzolás közben azt is, hogy bármit meg tudunk valósítani, szabadon választhatunk a lehetőségek közül, kipróbálhatjuk és megjeleníthetjük az elképzeléseinket, és ezekből az élményekből épülhet az önbizalmunk is.

•••

Ha szeretnéd felfedezni a benned élő festőt, pszicho-élményfestés csoportjainkban szakemberek segítenek kibontakoztatni a kreatív oldalad.

Források:

T. Clayton: The psychological benefits of drawing – The Minds Journal

M. Adoniu: What can we learn from children’s drawings? – The Coversation

L. W. Andrews: Drawing Is a Simple, Powerful Way to Improve Your Mood – Psychology Today


Iratkozz fel hírlevelünkre!