„A serdülők nehézségei kapcsán betekintést nyerhetek a később kialakuló zavarok előszobáiba” – interjú Mogyorósi Rebekával

Melyek az arra utaló jelek egy kapcsolatban, hogy a nehézségek megoldásához érdemes párterápiás segítséget kérni? Általában milyen problémákkal fordulnak az emberek párterapeutához? Mit profitálhat egy szakember a saját terápiájából, és hogyan ültetheti át a saját tapasztalatait a klienseivel végzett munkájába? Ezekről beszélgettünk Mogyorósi Rebeka pszichológussal, pár- és családterapeuta jelölttel, Központunk munkatársával. Interjúnk. 

Ön gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt dolgozik. A kétféle munka hogyan tud összekapcsolódni és hatással lenni egymásra?

A fiatal korosztállyal való foglalkozás esetemben a serdülőkkel való munkát jelenti. Számomra ezzel a korcsoporttal a legnehezebb, ugyanakkor a legizgalmasabb is együtt dolgozni, és ez a munka rengeteg hasznosítható tudással szolgál olyan helyzetekben is, amikor egy felnőtt ül velem szemben. A serdülők nehézségei kapcsán betekintést nyerhetek ugyanis a később, felnőttkorban kialakuló zavarok előszobáiba, ami azért fontos, mert

a felnőtt klienseim helyzetét is jobban meg tudom érteni, ha van tapasztalatom arról, hogy milyen kamaszkori élmények állhatnak mögöttük.

Másrészt azért örülök neki, hogy van lehetőségem serdülőkkel is foglalkozni, mert a családterápiában nagyon gyakori, hogy a tünetet produkáló családtag épp egy ilyen korú gyermek, az ő problémás viselkedése miatt kér segítséget a család. Ilyenkor könnyebb átlátnom a családi dinamikát, ha jól ismerem az úgynevezett indexpáciens életkori sajátosságait.

Sok pszichológus jár maga is terapeutához önismereti céllal, és ezzel Ön is így van. Megosztható, hogy mi az, amit a saját terápiás munkájának eredményeiből át tud vinni a klienseivel való munkába?

Egyrészt az, hogy én magam rálátok a saját vakfoltjaimra és jobban megismerem saját működésemet, sokat segít abban, hogy hatékonyabban tudjak másokat kísérni saját önismereti folyamatukban. Sokszor elfelejtik, elfelejtjük azt, hogy a szakember is ember, neki is vannak nehézségei, megdolgozandó területei az életének.

Másrészt fontos tapasztalatnak tartom, hogy ne csak a „szakember széke” legyen számomra ismerős, hanem hogy üljek a másik oldalon is, legyek kliens is.

Ez nagyon sokat ad ahhoz, hogy empatikusan tudjak mások felé fordulni, hiszen így bizonyos szempontból elmondható, hogy „ültem az ő székükben”. Sokszor tapasztalom, hogy a kívülállók számára nehéz megérteni és elfogadni, hogy egy bizonyos nehézség hogy lehet valakinek probléma. A mások helyébe való belehelyezkedés (jelen esetben beleülés) sokat segít abban, hogy megértők, elfogadók legyünk másokkal, illetve önmagunkkal szemben is.

A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban az egyik fő tevékenysége a párterápia, melyet egy kollégájával, Román Boglárka szexuálpszichológussal tartanak. Meg lehet határozni olyan problématerületeket, amikkel a párok általában megkeresik Önöket? 

Hozott nehézségként megjelennek az olyan kommunikációs problémák a párok között, melyek rendszeresen ismétlődnek a kapcsolatban, és megnehezítik a mindennapokat, az együttélést. Nem ritka, hogy a fő kérdés az „együtt vagy külön?” dilemma, amikor a pár bizonytalan kapcsolatuk közös folytatásában. Illetve az is gyakran tapasztalható, hogy a párkapcsolati nehézségeket egyéni pszichés problémák is árnyalják, legalább a pár egyik tagjánál.

Ha pedig arról gondolkodunk, hogy mi állhat még a nehézségek hátterében, akkor nagyon gyakran oda lyukadunk ki, hogy a pár két tagja más párkapcsolati életciklusban tart.

Például az egyikőjük még a szimbiózisban lubickolna, míg a másik már szívesebben differenciálódna és találna kicsit vissza újra önmagához az egykori összeolvadt állapotból. Ezen felül gyakran találkozunk intimitással, szexualitással, bizalommal kapcsolatos problematikákkal is, melyek javításában, feloldásában segítjük a hozzánk fordulókat.

Ön szerint mi kell ahhoz, hogy egy pár terápia nélkül is meg tudja oldani a nehézségeit, és miből lehet tudni, hogy eljött a pont, amikor már indokolt szakembert bevonni a folyamatba? 

Amikor a pár tagjai kellő önismerettel rendelkeznek, reflektívek a kapcsolatuk működésére, és képesek az asszertív kommunikációra, döntően érett megküzdési mechanizmusokat használnak, akkor sikerülhet terápia nélkül is túllendülniük nehézségeiken, de ez sok tényező függvénye. A párterápia olyan esetekben lehet indokolt, amikor például azt érzi a pár, hogy szeretnék együtt folytatni, és vinni az életüket, de ennek a hogyanját, a mindennapokban való megvalósításának módját mégsem találják, helyette

automatikusan ugyanazokat a maladaptív megoldási módokat alkalmazzák újra és újra.

Akkor is hasznos lehet, ha felmerül a kérdés, hogy együtt vagy külön folytassák életútjukat, hiszen a párterápiának nem törvényszerűen az a célja, hogy együtt maradjon a pár, sokkal inkább az, hogy rálássanak saját maguk és a másik működésmódjára, igényeire, vágyaira, szükségleteire, és ez alapján hozzanak egyfajta döntést. Ha úgy érzik a pár tagjai, hogy már mindent megpróbáltak, képességeikhez mérten elmentek a végsőkig, mégsem működik a kapcsolat, akkor érdemes lehet párterápiás segítséget kérni.

•••

Ha úgy érzed, megfelelő kísérőd lehetek személyes fejlődésedben, ezen a linken tudsz időpontot foglalni hozzám egyéni pszichológiai tanácsadásra.


Iratkozz fel hírlevelünkre!