Nem csak magunkat, a párunkat is okosabbnak látjuk, mint amilyen valójában?

„Szerintem okosabb vagyok, mint az átlag” – legtöbbünk így vélekedik akkor, ha arról kérdezik, hogy milyen értelmi képességekkel bír. De vajon a párunkat képesek vagyunk-e objektíven látni, esetleg butábbnak, vagy éppen okosabbnak gondoljuk-e, mint amilyen valójában? Hasonló intellektusú párt választunk-e magunk mellé, és vajon boldogabbak-e azok a párok, akik hasonló eredményt érnek egy IQ tesztben? Ezekre a kérdésekre igyekezett válaszolni egy friss kutatás.

Közismert, hogy a saját képességeinket hajlamosak vagyok túlbecsülni. Egy kutatásban például a főiskolai tanárok 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jobban tanít, mint az átlag – ami elég valószínűtlen egy intézményen belül. Úgy tűnik tehát, hogy óhatatlanul elfogultak vagyunk magunkkal szemben. De vajon ugyanúgy egy torzított szemüvegen keresztül látjuk a hozzánk közel álló szeretteinket is? Úgy tűnik, hogy igen, legalábbis egy friss kutatás szerint, melynek eredménye afelé mutat, hogy a párunkat hajlamosak vagyunk okosabbnak látni, mint amilyen valójában.

Azt már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy a párunk bizonyos jellemzőivel kapcsolatban kifejezetten optimisták vagyunk. Például úgy ítéljük meg, hogy a párunk személyében olyasvalakit sikerült meghódítunk, aki a fizikai vonzerő tekintetében jobban áll, mint mi magunk. Arra viszont egyelőre nem volt adat, hogy hasonló tendencia lenne jelen az értelmi képességek terén is – az eddigi eredmények összességében azt mutatták, hogy a párunk intellektusát inkább a sajátunkkal egy polcra szeretjük tenni, nem pedig különlegesen okos emberként gondolni rá.

„Az én szerelmem a legokosabb a világon”

Az új kutatáshoz összesen 218 heteroszexuális párt toboroztak, akikről elmondható volt, hogy legalább 6 éve együtt vannak (a párok negyede már házas is volt). A résztvevőket nem arra kérték, hogy konkrét IQ-értékeket tippeljenek meg saját maguk és a párjuk vonatkozásában (például 117), ehelyett egy olyan skálán kellett elhelyezniük magukat és a párjukat, mely az intellektus különböző tartományait ábrázolta (nagyon alacsony, alacsony, átlagos, magas, nagyon magas). A kutatók végül ezeket a skálán történt becsléseket konvertálták át IQ-pontértékekre. Ezenkívül nonverbális IQ-teszt segítségével felmérték a résztvevők valós képességét, intellektusát is.

Nem okozott meglepetést, hogy az emberek ezúttal is túllőttek a becsléseikkel akkor, amikor a saját képességeikről volt szó: jelentős eltérés volt a résztvevők becsült és valós intelligenciája között (átlagosan 30 értékpont, ami sok). Csupán a nők 0,9, illetve a férfiak 1,8 százaléka gondolta úgy, hogy az intelligenciája alacsonyabb az átlagosnál, miközben a valóság az volt, hogy IQ-teszt eredményei alapján a nők 68,8 és a férfiak 55 százaléka az átlagérték (IQ=100) alatt teljesített.

A torz szemüveg azonban akkor is rajta maradt a vizsgálati személyeken, amikor a párjukról kérdezték őket.

A férfiak átlagosan 36 értékponttal többre becsülték a feleségeik és barátnőik IQ-ját, mint amennyi az a valóságban volt, míg a nők átlagosan 38 ponttal adtak többet a barátjuknak vagy a férjüknek.

A hasonló IQ-teszt nem garancia a boldog párkapcsolatra

A kutatás már ezekkel az eredményekkel is figyelemreméltónak mondható, azonban a vizsgálatvezetők további érdekfeszítő kérdéseket is feltettek. Például megnézték az adatok alapján azt, hogy az emberek vajon hasonló értelmi képességekkel rendelkező párt választanak-e, és ha igen, akkor ez a hasonlóság vajon együttjár-e a kapcsolattal való elégedettséggel is? Az eddigi kutatásokkal összhangban a jelenlegi vizsgálat is azt találta, hogy az első kérdésre a válasz igen, vagyis

többnyire olyan párt választunk magunknak, akinek az értelmi képességei hasonlóak a sajátunkhoz.

Elképzelhető, hogy ez a fajta párválasztás egy kifejezett preferencia az emberek körében (tehát törekszünk a hasonlóságra), de az is lehet, hogy csupán egyszerűbb párt találni olyan közegben, ahol túlnyomórészt hozzánk hasonló emberekkel találkozunk (legalábbis az értelmi képességek tekintetében), például a felsőoktatásban vagy a munkahelyen. Érdekes azonban, hogy

az IQ hasonlósága nem járt együtt a kapcsolattal való elégedettséggel is – nem voltak boldogabbak a kapcsolatban azok, akiknek a képességeik hasonlóak voltak, összevetve azokkal a párokkal, ahol a tagok képességei között nagyobb különbség volt.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, vajon a férfiak vagy a nők becsülték meg pontosabban a párjuk intelligenciáját, azonban erre vonatkozóan még nincsenek biztos adataik.

A vizsgálat limitjeiről szólva fontos kiemelni, hogy az IQ-t jelen esetben nonverbális teszttel mérték – elképzelhető, hogy a résztvevők más eredményeket értek volna el egy verbális IQ-tesztben, ahogyan is az lehetséges, hogy abban az esetben pontosabban becsülték volna meg a párok egymás képességeit is, hiszen a verbalitás és a nyelvi képességek jobban megragadható dolgok, amiket a párunk is objektívebben észlelhet a velünk töltött mindennapok során. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az értelmi képességeinkre vonatkozó túlzott magabiztosságunk és torzított észlelésünk könnyen túlléphet a saját határainkon, és olyankor is ezt a szemüveget szeretjük feltenni, amikor a hozzánk közel álló személyekre pillantunk rá.

•••

Párkapcsolati problémáitok vannak? Terápiás & Tanácsadó Központunkban pár- és családterápia keretében is tudunk segíteni újra megtalálni a harmóniát!

Forrás: Research Digest

Olyan problémával küzdesz, amit egyedül nem sikerül megoldanod? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!