A pornográfia hatásai – erőszakossá tesz-e a pornó?

Vajon a pornónézés valóban növeli a nők elleni erőszakot? Van-e valódi alapja a feltételezésnek, miszerint aki sok pornót néz, az hajlamosabb lesz a szexuális bántalmazásra? Rémhíreken és tapasztalaton alapuló történetek helyett Koós Mónika ELTE mesterképzése keretében most valódi kutatást indít a témában. Itt az alkalom, hogy te is részt vegyél benne!

Sok esetben, ha valamelyik hírportálon megjelenik egy, a pornó hatásairól szóló cikk, a felkért szakértő a gyakorlati munkájából merített benyomások és élmények alapján mond véleményt. Pedig a valóság ennél sokkal nehezebben mérhető, így következtetéseket is óvatosan vonhatunk csak le a pornó és a szexuális erőszakosság összefüggéseiről.

Ha valaki fiatalokkal foglalkozik, és elborzad azon, hogy mennyire félreinformáltak a szex terén, könnyen összekötheti ezt az egyre könnyebben elérhető pornográf tartalmakkal. Persze, a lányokat az érdekli, hogy hogyan kell úgy szexelni, hogy ne fájjon az anál, de nem tudják, hol van a csikló és mire jó – mert a pornóból szerzik a felvilágosítást. Viszont nem eredményezheti a szakszerű és elég korán leadott szexuális felvilágosítás hiánya ugyanezt? Vagy a téma tabu jellege mind otthon, mind az iskolában? A valóságba valószínűleg mindhárom tényező belejátszik.

Az internet megjelenésével együtt a pornó elérhetőbb (accessible), megfizethetőbb (affordable) és névtelenebb (anonym) lett, mint valaha, ezt nevezzük a „triple A engine”-nek, aminek köszönhetően széles néprétegekhez elérhet, bármilyen életkorban. Természetes, hogy felmerül bennünk az aggodalom, hogy vajon hogyan és milyen irányba befolyásolja gondolkodásunkat, attitűdjeinket vagy éppen a tényleges viselkedésünket ez a sok nyers inger, aminek tömegéhez bármikor hozzáférhetünk, és ahol a színskála minden árnyalatát megtalálhatjuk, legyen az bármennyire is agresszív, degradáló vagy csak egyszerűen… furcsa.

Az egyik legtöbbet kutatott hatás a pornóval kapcsolatban az erőszak,

vagyis hogy a pornófogyasztás növeli-e a szexuális agresszió megjelenési valószínűségét? A szakirodalomban csak ASV-ként emlegetett jelenségnek (attitudes supporting violance – erőszakot támogató attitűdök) általában a nők ellen irányuló változatával foglalkoznak, melynek három fő megnyilvánulási formája van: a személyközi erőszak, a nemierőszak-mítoszokkal való egyetértés (például: azért történt nemi erőszak, mert kihívó ruhát viselt a lány) és a szexuális zaklatásra való hajlam. A pornó és az ASV kapcsolatának vizsgálatára három bevett kutatási módszer létezik: kísérleti, kérdőíves átlagpopuláción mérve, és az úgynevezett „hard data”-n végzett kutatások, vagyis amikor normál populációt és a szexuális bűncselekményeket elkövetőket hasonlítjuk össze – többek között pornónézési szokásokban.

A legújabb, fiatalokat célzó kutatások szerint létezik egyfajta közvetítő, úgynevezett mediáló változó a képletben: a látott pornófilmek észlelt realitása, hogy a néző mennyire hiszi azt, hogy amit lát a képernyőn, az az életben is ilyen. Amennyiben tisztában van vele, hogy közel sem úgy zajlanak a dolgok a valóságban, mint a filmekben, úgy nem is lesz kimutatható összefüggés annál a személynél a pornónézés gyakorisága, mennyisége és a különböző agresszivitást firtató kérdőívek pontszámai között. Ennek a közvetítő mechanizmusnak az ismeretében viszont már nem nehéz kiiktatni a pornónézés nem kívánatos hatásait –

egyszerűen csak megfelelő edukációra van szükség.

Léteznek olyan kísérleti vizsgálatok, ahol a pornónézés előtt vagy után felhasználtak egy, a pornográfia természetéről szóló edukációs programot ismeretközlés vagy párbeszéd formájában (ebben az esetben olyan kérdések jelentek meg a képernyőn a levetített pornófilm után, amelyek a film valóságtartalmának vizsgálatára késztette a résztvevőket). Ilyenkor, ha volt is kimutatható hatás a pornófilmek és az agresszivitás vagy az erőszakmítoszok elfogadása között (például: akinek olyan filmet vetítettek le, ahol a nő láthatóan élvezte az erőszakos, számára degradáló együttlétet, azok jobban hajlottak az olyan erőszakmítoszok elfogadására, mint például, hogy „néha csak erőszakkal lehet beindítani egy frigid nőt”), abban a csoportban, ahol volt edukáció, minimálisra csökkent.

A 2010-es évek utáni vizsgálatok nagy részében azonban nem mutatható ki a pornófogyasztásnak szignifikáns hatása az agresszióra vagy az erőszakmítoszokkal való egyetértés mértékére. Ennek a változásnak több oka is lehet. Az első és legfontosabb talán az, hogy a korai, ‘80-as, ‘90-es években megalkotott kérdőívek már nehezen tudnak jól mérni a mai PC (politically correct) világban. Ma már a kitöltők nagy része pontosan tudja, hogy nem illik rasszista vagy szexista állításokkal egyetérteni, és ez ugyanúgy vonatkozik az erőszakkal kapcsolatos kérdésekre is. Ha pedig egy kérdőív tételei túl drámaiak, és az emberek nagyon nagy része nem ért velük egyet, akkor az a teszt nem képes differenciálni a populációban, így aztán az elemzések végén kimutatható hatást sem kapunk. Egy másik magyarázat a hatás hiányáról pedig a kutatási kérdés érvényességében rejlik. A legtöbb témában született tanulmány a pornófogyasztás mennyiségét mérte össze más, kimeneti változókkal. De vajon tényleg a mennyiségi számít, ha a szexuális agressziót akarjuk mérni? Feltételezhetjük-e, hogy nem mindegy, milyen fajta pornót néz az ember? Más-e az, ha valaki Erika Lust munkásságát nézi rendszeresen, mint ha a „hardcore” szót írja be a Pornhub keresőjébe?

A hazai kutatások a témában tehát két irányelv mentén alakulhatnak majd; egyrészt szükséges lenne a nézők pornófogyasztási szokásait agresszivitás szempontjából is vizsgálni, és nem csak mennyiségileg mérni, másrészt új, jobban mérő kérdőíveket létrehozni, ha a régiek a magyar mintán is rosszul mérnek. Ehhez viszont első körben azt kell tesztelni, hogy itthon hogyan teljesítenek. Koós Mónika kutatásának első szakasza ezt a célt tűzte ki – ha szeretnél benne segíteni, ide kattintva kitöltheted a kérdőíveket! Hogy biztosan értesülj a kutatás eredményeiről és tanulságairól, iratkozz fel a hírlevelünkre, amiben közölni fogjuk ezeket!

 

Felhasznált irodalom:

Isaacs, C. R., & Fisher, W. A. (2008). A computer-based educational intervention to address potential negative effects of Internet pornography. Communication studies, 59(1), 1-18.

Peter, J., & Valkenburg, P. M. (2010). Processes underlying the effects of adolescents’ use of sexually explicit internet material: The role of perceived realism. Communication Research, 37(3), 375-399.

Wright, P. J., Tokunaga, R. S., & Kraus, A. (2015). A meta-analysis of pornography consumption and actual acts of sexual aggression in general population studies. Journal of Communication, 66(1), 183-205.

Hasonló problémával küzdötök? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink párterápia keretében segítenek újra megtalálni az összhangot!


Iratkozz fel hírlevelünkre!