Miért népbetegség hazánkban a magas vérnyomás?

Magyarországon a vezető halálokok között tartjuk számon a kardiovaszkuláris, tehát a szív- és érrendszeri megbetegedéseket (KSH, 2016). A ’90-es években bekövetkezett szemléletváltás óta nem az idősödés velejárójaként tekintünk a magas vérnyomás kialakulására, hanem többtényezős, egyéni felelősségvállaláson alapuló, módosítható jellemzőkkel és viselkedéses rizikófaktorokkal bíró betegségről beszélünk. A rizikótényezők között vannak módosítható és nem módosítható jellemzők is. Hogyan tudjuk megelőzni az állapot kialakulását? Mit kell tennünk a betegség kezelése érdekében? Cikkünkből kiderül!

Korábban megjelent cikkünkben már volt szó a magas vérnyomásról, pontosabban annak lelki okairól. Jelen cikkben más fókuszú betekintést kívánunk adni a betegség megismerésére, a már tárgyalt pszichés okokon túl. Kezdjük is mindjárt azzal, hogy melyek a módosítható, és melyek az általunk nem befolyásolható hajlamosító tényezők? Az életkor, a nem és a genetikai hajlam az első csoportba tartozik, tehát ezeken nem változtathatunk. Azonban viselkedésünk megváltoztatásával csökkenthetjük a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását: ha nem dohányzunk, rendszeres testmozgást végzünk, a koleszterinszintünket alacsonyan tartjuk, kerüljük a túlzott cukor- és sóbevitelt, valamint az alkoholfogyasztást.

Miért tartozik a kardiovaszkuláris betegségek közé?

A szisztémás megbetegedések közül az érelmeszesedés és a magas vérnyomás tartozik ide, amelyek kezelés nélkül hosszú távú következményekkel és súlyos betegségek megjelenésével járnak, mint a perifériás érbetegségek, agyérbetegségek és egyes szívbetegségek. A magas vérnyomás, más néven hipertónia, Európa-szerte nagyon gyakori probléma, a lakosság megközelítőleg negyvennégy százalékát érinti. A vérnyomás – mechanizmusát tekintve – magát az artériák belső falát érő nyomás a szív összehúzódásakor és elernyedésekor. Alexander (1936), akit a „pszichoszomatika atyjaként” is szokás emlegetni, az általa leírt 7 pszichoszomatikus betegség közé sorolja a magas vérnyomást.

Öt típusát különböztetjük meg:

1) elsődleges – a leggyakoribb, kialakulásának hátterében más tényező nem tárható fel

2) másodlagos – vesebetegségek vagy hormonális problémák miatt alakul ki

3) pulmonáris – a tüdőerekben megnövekedett nyomás, ami hosszú távon szívelégtelenséghez vezet

4) terhességi – a várandósság 20. hete után jelentkezik a magas vérnyomás

5) „fehér köpeny” – orvosi közegben jelentkezik, túlzott szorongás következtében

A vérnyomás megfelelő értékei

A normál tartományban az alábbiak szerint alakul: a szisztolés vérnyomás < 120 Hgmm, míg a diasztolés < 80 Hgmm. Emelkedett vérnyomásról akkor beszélünk, ha a szisztolés 121-139 Hgmm között van, míg a diasztolés 80-89 Hgmm. Magas vérnyomásról pedig akkor van szó, ha a szisztolés magasabb, mint 140 Hgmm és a diasztolés magasabb, mint 90 Hgmm.

Előfordulhat, hogy a magas vérnyomás nem nehezíti meg jelentősen az életvitelünket, de fontos kezelni, és az egészséges életmódra fokozottan figyelni!

A magas vérnyomást sokszor nem veszik komolyan a betegek, mert gyakran tünetmentes, így mintegy

lopakodva károsítja a szervezetet és súlyos következményekkel járhat,

tehát létrejön a kórfolyamat betegállapot nélkül. Ezért nagyon fontos a magas vérnyomással kapcsolatos reprezentációk módosítása, az együttműködés és a betegségbelátás fokozása a páciensekben annak érdekében, hogy a gyógyszerezést pontosan betartsák.Tünetei lehetnek a fejfájás, szédülés, fáradékonyság, esetleg orrvérzés, látászavarok. A krónikus és kezeletlen magas vérnyomás következményei az egyéb szív-érrendszeri megbetegedések, koszorúér-betegség, szívelégtelenség, míg a legszorosabb összefüggést az agyér-betegségekkel mutatja.

A hipertónia mint pszichoszomatikus betegség

Pszichoszociálisan is megterhelő a betegségtudat, azonban mindennek a hatása fokozódik alacsony társas támogatottság esetén. A már említett egészségügyi okokon túl további rizikótényezőnek számítanak a negatív érzelmi állapotok, ellenségesség, harag, A-típusú személyiség, szorongás, reménytelenség, vitális kimerültség, anhedónia, depresszió. Dunbar (1943) azt találta, hogy a koronária betegek, és a magas vérnyomásban szenvedők nagyratörő típusúak. Rosenman és Friedman pedig összefüggésbe hozták a szív- és érrendszeri megbetegedéseket bizonyos személyiségtípussal. Szerintük az A-típusú személyiség „egyrészt bizonyos személyiségjegyek kombinációjából ered, mint például túlzott versengő hajtóerő, az elismerés, haladás és eredmény iránti állandó igény, és állandó hajlam arra, hogy többszörös szakmai és egyéb tevékenységeket végezzen, másrészt pedig a „határidőkbe” való állandó belemerülésből” (Rosenman és Friedman, 1961). A fogalom tág értelemben minden olyan emberre vonatkozik, aki

„agresszív és nem szűnő harcban áll azért, hogy egyre többet érjen el egyre kevesebb idő alatt” (Friedman és Rosenman, 1974).

A harag is olyan tényező, ami befolyásolja a vérnyomás szintjét. A haragepizód érösszehúzódást eredményez, ez megnövekedett artériás nyomással jár, ami megváltoztatja a véráramlást, melynek következtében az érfalban lerakódott sérülékeny plakk megrepedhet és mozgásnak indulhat. A haragepizód kétszeresére emeli az infarktus veszélyét a következő két órán belül (Mittleman és mtsai, 1995) Láthatjuk, hogy különösen akkor káros, ha érelmeszesedés is jelen van (Boltwood és mtsai, 1993). Az akut pszichológiai stressz (30-60 perc alatt lezajlik) akár érzelmi, akár fiziológiai szempontból megnövekedett szimpatikus idegrendszeri aktivitást, megnövekedett vérnyomást és szívritmus-emelkedést eredményez. Az akut szorongás pedig a katekolamin-szint hirtelen megemelkedéséhez vezet, amelynek hatására nő a szívfrekvencia és a vérnyomás, így a szívizomnak több oxigénre lesz szüksége a rendeltetésszerű működéshez. Hosszú távon a szívizom ingerelhetősége is nő, így a stresszfolyamat által könnyebben kialakul a ritmuszavar is.

A magas vérnyomás kezelése

Az emelkedett, illetve enyhén magas vérnyomást a testmozgás csökkenti mind normál, mind magas vérnyomásúaknál. Az átlagos vérnyomáscsökkenés normotenzíveknél 2,6/1,8 Hgmm, míg hipertenzíveknél 7,4/5,8 Hgmm volt. Azt találták, hogy a vérnyomáscsökkenés nem függ az edzések intenzitásától vagy a heti edzések számától. A testmozgás tehát önmagában elég lehet az enyhe magas vérnyomás kezelésére (Thomspon és mtsai, 2003). A magas vérnyomás csökkentésére a testmozgáson kívül, az egészséges, rostban gazdag táplálkozás és az olyan intervenciók, amelyek erősítik a paraszimpatikus tónust kedvező hatással lehetnek. Ilyenek például a meditáció, autogén tréning, vagy relaxációs technikák.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!