Párkapcsolati sérelmek megbocsátása

Nincs párkapcsolat sérelmek nélkül. Az apróbb, hétköznapi karcolások és a mély sebek egyaránt veszélyeztethetik a partnerek közötti intimitást. Milyen szerepe van a megbocsátásnak a bizalom, a kötelék helyreállításában? Milyen folyamaton megy keresztül a pár, amikor megbocsátás történik? Cikkünkben a kapcsolati fájdalmak megbocsátásról olvashattok.

A legtöbb kapcsolati trauma intenzív érzelmi stressz idején történik. Akkor, amikor a kötődési szükségleteink különösen felerősödnek. Ilyen helyzetek lehetnek a gyermekszületés, vetélés, közeli hozzátartozók halála, munkahelyvesztés, súlyos betegség, hűtlenségre kiderülése. A sérülés akkor keletkezik, amikor az egyik félnek nélkülöznie kell partnere érzelmi elérhetőségét, támogatását. Ezek az események a „minden egész eltörött” élével képesek megsebezni, elhomályosítani minden korábbi pozitív interakciót, közösen átélt pillanatot.

A szeretetkapcsolat biztonsága sérül.

A sérülést okozó fél nem feltétlenül ártó szándékkal van jelen ezekben a szerencsétlen helyzetekben. Sokszor egyszerűen nem tud ráhangolódni a másik érzelmi szükségletére, ezáltal nem tudja, hogyan nyújthatna támaszt. Ezek a traumák azonban nem múlnak el nyomtalanul. A partnerek látszólag túllendülhetnek rajtuk, a kapcsolódó érzések azonban konzerválódnak valahol a mélyben, s újra feltörnek, amikor az érzelmi biztonság ismét fokozott igényként jelenik meg.

A sérelmek fel- és átdolgozásának folyamatában fontos szerepet kap a megbocsátás.

A megbocsátás a bizalom helyreállításának feltétele. A megbocsátással foglalkozó irodalmak és kutatások komoly növekedést mutatnak a nyolcvanas évektől. A pozitív pszichológiai fogalmak oszlopos tagjáról van szó. A mentális és fizikális egészségre gyakorolt hatása pedig széles körben elismert. Párkapcsolati kontextusban a megbocsátás keresése és adása a kapcsolati elégedettség fontos tényezője.

A megbocsátásra való bátorítás ugyanakkor könnyen heves ellenállásba tud ütközni értelmezési különbségekből fakadóan. A megbocsátás ugyanis nem meg nem történtté tevést, felejtés, elfogadást vagy a cselekedet jogossá formálást jelenti. Nem jelenti a megbocsátó gyengeségét, sem naivitását. A megbocsátás egy olyan szándékkal övezett intra- és interperszonális változás folyamata, ahol a sértett egyre kevésbé érez, gondol vagy viselkedik a sérelmet okozóval szemben negatívan.

Milyen lépések segíthetik a folyamatot egy párkapcsolatban?

A fájdalmat okozó eseményekben az a fontos, hogy milyen sebezhetőséget hoztak felszínre, s nem feltétlenül maga a cselekmény. Az incidens tűnhet triviálisnak az egyik fél számára, gondolhatjuk, hogy a partner túlreagálja a történteket. A másikban ugyanakkor egész űr keletkezett a megszólított érzések következtében. Az első cél ennek megértése és komolyan vétele. Kitartó meghallgatás szükséges, míg világosság válik, mit élt át a másik.
A megbántott félnek próbálkozni kell azzal, hogy minél világosabban és egyszerűbben tudja megfogalmazni fájdalmát. Ennek a leírására és nem a másik hibáztatására érdemes koncentrálni.

Milyen hatással voltak ránk a történtek?

Például: „Azt éreztem, hogy egyedül vagyok, nem vagyok számodra többé fontos.”
A sérelmet okozó félnek nem könnyű végighallgatni ezeket önfeltárásokat. Gyakran csak a sokadik beszélgetésre sikerül átbeszélni, megérteni, elbírni, hogy mit élt át a másik. Érzelmi jelenlét, társa fájdalmának el- és saját szerepének felismerése nélkül nem fognak tudni előre lépni a megbocsátás folyamatában. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a botlások elkerülhetetlenek egy szeretetkapcsolatban. S a szégyenkezésen, önvádláson túl, hihetünk abban, hogy van esély a bizalom helyreállítására, és változhat a történtekről alkotott narratíva. A megbántott félnek ugyanakkor éreznie kell, hogy a másik is átérzi, hogy min ment keresztül.

A sérelmet szenvedő partner azzal segít, ha elmondja, hogy mire van szüksége most. Mit vár a másiktól, hogyan reagáljon másképp, mint amikor megtörtént az incidens.

A megbocsátásban a pár új történetet alkot.

Ennek része a fájdalmat okozó szituáció, hogy hogyan történt, mikét ejtett sebet a bizalmon. Ugyanakkor a narratíva része lesz az is, hogy hogyan néztek szembe ezzel a traumával, s hogyan hozták helyre, ami történt. A változásnak, az új narratívának az önmagunknak való megbocsátás is része. A fokozott bűntudat, az öndestruktív viselkedés ugyanis távolít a partnertől, és akadályozza a kötelék erősödését. A megbocsátás egy folyamat, és nem egyik pillanatról a másikra történő döntés eredménye. Ezért is okozhat nehézséget, félreértést, dühöt, amikor a sértett fél azt kommunikálja a partnernek, hogy „Megbocsátok neked.” Ilyenkor ugyanis sokszor még vissza-visszatérnek a sérelmekből fakadó negatív interakciók. Az ilyen típusú közléseket így érdemes kevésbé szó szerint értelmezni, inkább a megbocsátási szándék kifejezéseként, melynek különböző stádiumain fog keresztülmenni a pár.

A megbocsátás nem varázsszer, nem racionális döntés kérdése, nem várható el vagy kényszeríthető ki. S vannak olyan kapcsolati traumák, ahol azt érezzük, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk megbocsátani őket. Nincs sérülésbiztos kapcsolat, ugyanakkor botlásaink kiigazítására lehetőséget tudunk teremteni egymásnak.

•••

Párkapcsolati konfliktusok és sérelmek – egyedül sokszor nehéz túllendülni a nehézségeken. Párterápiánk keretében pszichológus segítségével találhattok vissza a harmóniába! Akár online is foglalhattok időpontot szakembereinkhez.

 

Felhasznált szakirodalom:

Frank D. Fincham Julie Hall Steven R. H. Beach (2006). Forgiveness in Marriage: Current Status and Future Directions. Family Relations, 55 (October 2006), 415–427.

Sue Johnson (2018). Ölelj át. Harmat Kiadó


Iratkozz fel hírlevelünkre!