„Egy ítélkezésmentes közegben kimondani a nehézségeket már önmagában megkönnyebbülést hoz” – a diáklét árnyoldalairól

A felsőoktatásba lépés minden továbbtanuló fiatal életében komoly mérföldkő. Nagyot fordul a világ velünk, amikor egyetemre, főiskolára kerülünk. Megérezzük a felnőttlét szabadságát, de az ezzel együtt járó felelősségek egy része is hirtelen a nyakunkba szakad. Sokaknak egyszerre kell helytállni a munka világában és a tanulmányaikban is. Van, akinek az élettere is gyökeresen megváltozik, egyetemi városba költözik, távolra a családjától, az ismerős, biztonságot nyújtó környezettől.

Emellett a felsőoktatás egészen új követelményeket állít a diákok elé, másképpen kell tanulni, magasabbak az elvárások. Ráadásul a személyiségfejlődésben is hangsúlyos fordulóponthoz érünk ekkor, a serdülőkor és a felnőttkor határához. Ez az időszak tehát számos kihívást rejt magában. De vajon, mi az, ami segíthet átlendülnünk ezeken a problémákon? A diáklét nehézségeiről és ezek megoldási lehetőségeiről beszélgettünk Illés Eszter pszichológussal, a Corvinus Egyetem Diáktanácsadó Központjának munkatársával.

Erik Erikson neves pszichoanalitikus elmélete nyomán megkülönböztethetünk normatív, vagyis a fejlődésünkből adódó, és akcidentális, azaz esetleges krízishelyzeteket. Erikson pszichoszociális fejlődéselméletében egész életünkön át tartó személyiségfejlődésünket nyolc egymásra épülő lépcsőfokként írta le. Az egyik fokról a másikra vezető életperiódus-váltások pedig mind magukban hordoznak egy-egy normatív krízist, vagyis olyan megoldásra váró feladatot, amelyet ha sikeresen teljesítünk, személyiségünket gyarapító képességekre, énerőkre tehetünk szert.

A krízis a fejlődés feltétele,

ugyanis megoldása gazdagítja az egyén problémamegoldó stratégiáit, tehát a jövőben várhatóan sikeresen fog megbirkózni a hasonló nehézségekkel. Ezekkel a helyzetekkel általában mindannyian szembesülünk, közel azonos életkorban. A normatív krízisek mellett bármely életszakaszban találkozhatunk akcidentális krízishelyzetekkel is. Ezek a megterhelő szituációk váratlanul és hirtelen jelentkező életesemények következtében alakulnak ki, életszakasztól függetlenül. Ilyen lehet például egy közeli hozzátartozónk elvesztése, egy baleset vagy a válás.

Helyünket keresve

Ha Erikson fejlődési elméletét vesszük alapul, az egyetemista korosztály sajátos helyzetben van, mind a serdülő-, mind a fiatal felnőttkorba besorolható. Krízisei, problémái így mindkét életszakaszból származhatnak. Erikson szerint a serdülőkort az identitás válsága és az öndefiníció igénye jellemzi, tehát elsődlegesen a „Ki vagyok én?” kérdésre keressük a választ ebben az időszakban. A válaszok keresése több életterületre kiterjedhet (szexualitás, ideológiák, vallás, hivatás) és könnyen túlnyúlhat ezen az életkoron. Az elért identitás a különböző területeken meghozott önálló döntésekben, elköteleződésekben ismerhető fel. Ennek jele lehet például a leendő hivatásunk kiválasztása vagy az első tartós párkapcsolatunk. A serdülőkor végén, a húszas éveink elején lépünk át a fiatal felnőttkorba, amelynek központi krízise az intimitás köré szerveződik. Ekkor kezdünk egyre inkább önállóvá válni és függetlenedni származási családunktól. A hangsúly a baráti kapcsolatokra és a párkapcsolat területére helyeződik át, a tartós intim kapcsolatok kialakításának és fenntartásának képességét kell elsajátítanunk. A kapcsolati intimitásra való képesség azt jelenti, hogy az egyén

saját identitása elvesztésétől való félelem nélkül képes kötődni másokhoz.

Ha valaki nehezen igazodik el a szociális élet útvesztőjében, nem sikerül megteremtenie az intimitást a kapcsolataiban, elszigetelődhet és magányossá válhat. Ez gyakran előforduló probléma ebben a korosztályban.

A kibontakozó felnőttkor egyik központi kihívása az intim és tartós kapcsolatok kialakítására és fenntartására való képesség elsajátítása.

Már nem gyerek, még nem felnőtt

Az egyetemista diákok központi nehézségei éppen ebből a kettős szerepből származnak, a „már nem gyerek, de még nem felnőtt” állapotból. Ekkor zajlik a szülőkről való leválás sokszor küzdelmes folyamata. Ekkor épül be szexuális orientációnk és identitásunk a személyiségünkbe, elkezdjük feltérképezni a jövendő társadalmi szerepeinket. Elsődleges kérdéssé válik a párválasztás, könnyen lehet, hogy a családalapítás fantáziája is megjelenik.

Egyre közelebb kerül a munka világa, a foglalkozási szerepbe való beilleszkedés.

Ezek mind olyan életterületek, amelyek önmagukban is komoly fejtörést tudnak okozni, hát még akkor, ha egyszerre több is kihívások elé állít valakit.

Mindennapi kríziseink

Az egyetemista korosztály esetében számos krízistípust különböztet meg a szakirodalom, ezek közül három gyakran előfordulót emelünk most ki: a teljesítménykrízist, a szociális gátlást és az identitáskrízist. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, az egyetemista lét legesszenciálisabb nehézsége a teljesítménykrízis. Ha teljesítményünk nem tükrözi képességeinket annak hátterében számos tényező állhat. Származhat például önértékelési zavarból, a saját képességeink helytelen megítéléséből, néha az is előfordulhat, hogy pályaválasztási döntésünket érdemes felülvizsgálnunk, amikor a nehézség okait keressük. De a teljesítményromlás vagy a teljesítménygátlás akár egy depressziós epizód tünete is lehet. Szintén jellemző probléma a diákok körében, hogy

nehézségeik adódnak a közösségbe történő beilleszkedéssel,

ennek következtében pedig egyre magányosabbá válnak az egyetemi évek előrehaladtával. Ez adódhat a kapcsolatteremtési képesség zavarából, túlérzékenységből, a szociális készségek fejletlenségéből, összefoglalóan szociális gátlásként szoktuk ezt a problémakört említeni. A harmadik gyakran előforduló nehézség az identitás, különösen a nemi identitás krízise, identitásunk elfogadásának és vállalásának elakadása. Olyankor lép fel ez a krízis, amikor a nemiséggel kapcsolatos értékekhez és erkölcsi szabályokhoz vagy a párkapcsolatokhoz való viszonyunk meghatározása zavart szenved.

A hallgatók tehát különleges élethelyzetben vannak, emiatt sajátos kihívásokkal találkozhatnak a felsőoktatásban töltött éveik során. Ezek természetéről, a megoldási lehetőségek feltérképezésének módjairól, illetve személyes tapasztalatiról kérdeztük Illés Esztert, a Corvinus Egyetem Diáktanácsadó Központjának pszichológusát.

Illés Eszter pszichológus, a Corvinus Egyetem Diáktanácsadó Központjában hazai és külföldi diákokkal is foglalkozik, egyéni és csoportos tanácsadói folyamatok keretében.

Tapasztalatai szerint, melyek a legnagyobb kihívások, amelyeknek meg kell felelnie ma egy főiskolásnak, egyetemistának?

Az egyetemista korosztály, noha jogi értelemben már nagykorúnak, felnőttnek számít, pszichológiai szempontból a felnőtté válás útját járja. Ennek a folyamatnak része többek között az identitás megszilárdulása. Ki vagyok én, mit gondolok magamról, milyen vágyaim, készségeim vannak, milyen célokat tűzök ki magam elé, mit teszek azok eléréséért, milyen értékeket képviselek az életemben stb.

Felnőttként tudnunk kell döntéseket hozni, s felelősséget vállalni önmagunkért.

Ennek eléréséhez pedig elengedhetetlen a függetlenedés, azaz a szülőkről való leválás. Ez az az életszakasz, amikor az intim kapcsolatok kialakításában, fenntartásában is próbálgatja magát ez ember. Ezek nem kis feladatok. A kihívást tovább fűszerezi, hogy manapság rengeteg inger, lehetőség éri a hallgatót, melyek között a legjobb döntéseket szeretné meghozni. Ez pedig komoly dilemmákat, lelki megterhelést hozhat magával. Egy leválást nem segítő család szintén extra akadályokat gördít a felnőtté válás útjára.

Melyek a leggyakoribb problémák, kérdések, amelyekkel felkeresik Önt a hallgatók?

Úgy látom, hogy szerencsére egyre népszerűbb a diáktanácsadó, és egyre szélesebb a palettája azoknak a kérdéseknek, melyekkel mernek hozzánk fordulni a hallgatók. Összességében sok szorongásos nehézséggel találkozom. Ezek egyrészt teljesítmény-, másrészt szociális helyzetekhez kötődnek. Az önértékelés elsődleges fokmérője gyakran a teljesítmény és a külső visszajelzések. A szigorú belsővé tett elvárásoknak való megfelelés nyomása egy idő után kimerítő. Nehézséget jelent sokszor a korosztállyal való kapcsolódás, a mások megítélésétől, a hibázástól való félelem. Családi konfliktusok szintén gyakori eredői a fiatal problémájának. Továbbá akcidentális krízisekkel is felkeresnek bennünket, mint például egy szakítás.

Az önértékelés egyik fontos fokmérője a teljesítmény, amelyről az egyetemi évek alatt minden félévben külső visszajelzést kapunk.

Hogyan segíthet ezekben a helyzetekben a hallgatók számára a pszichológiai tanácsadás?

Sokszor azt látom, hogy már önmagában az, hogy egy biztonságos, ítélkezésmentes közegben egy kívülállónak elmondhatja a fiatal a nehézségét, megkönnyebbülést hoz. Sokszor mondják a hallgatók: „Segít, hogy hallom, amit mondok.”

Kiadni önmagamból azt is jelenti, hogy strukturálom, elkezdem megdolgozni, ami bennem van.

A diáktanácsadóban egyéni és csoportos keretek között is dolgozunk. Az egyéni tanácsadásban egy rövid (1-8 alkalmas), fókuszált folyamatban segítjük a hallgatót abban, hogy jobban megértse, mi is történik vele. Mi az igazán nehéz számára az adott helyzetben, milyen érzéseket él át. A folyamat során külső-belső erőforrásait igyekszünk előhívni, melyek segítségével saját megoldásait vagy ennek irányába mutató első lépéseit teheti meg. Csoportos keretek között gyakori tematika a kommunikáció, a társas megismerés fejlesztése. A csoport ereje abban rejlik, hogy megélhetem azt, hogy nem vagyok egyedül a nehézségemmel. Biztonságos keretek között próbálhatom ki magamat addig szorongatónak vélt helyzetekben, és visszajelzést kaphatok magamról.

Többször szó esett a szorongásról mint központi nehézségről. Hogyan segíthet egy szakember ennek oldásában?

Szorongásoldás, stresszkezelés, pszichoszomatikus tünetek enyhítésében sokat tud segíteni az autogén tréning.

Manapság megtanuljuk, hogy hogyan feszüljünk rá a teljesítményre, az elvárásoknak való megfelelésre, de azt kevésbé, hogy hogyan lazuljunk el,

nyugtassuk meg magunkat és serkentsük testünk öngyógyító folyamatait. Az autogén tréning pedig ebben segít. Izomellazítás és önmagunkra irányuló passzív koncentráció segítségével trenírozzuk magunkat a testi-lelki ellazulás átélésére. Az önmagunkra szentelt idő és figyelem pedig önismereti munka táptalaja is egyben.

Vannak olyan sajátosságai az egyetemistákkal folytatott tanácsadói munkának, amelyek eltérnek más, nem ebben az élethelyzetben lévő kliensekétől?

Alapvetően szerintem nincs. Az egyetemi keretek miatt korlátozott ülésszámú folyamattal tudunk tervezni, mely nem mindig nyújt lehetőséget egy kérdéskör teljes feldolgozásához. Illetve a probléma adott esetben pszichoterápiás indikációt mutathat. Ilyenkor segítjük a hallgatót olyan lehetőségekkel, ahol folytathatja a lélektani munkát, illetve abban, hogy szakellátásba kerüljön.

•••

Egyetemistaként sokszor komoly akadályok gördülhetnek elénk, és nem mindig látjuk kristálytisztán a leküzdésükhöz vezető utat, saját eszközeinket és mozgósítható erőforrásainkat. Ha úgy érzed, nehézségeid kezdenek hatással lenni az iskolai teljesítményedre, szociális életedre, tartósan befolyásolják közérzetedet, akkor érdemes lehet segítséget kérni. Ezt akár a Mindset Pszichológia Terápiás és Tanácsadó Központjában is megteheted. A diákok számára március hónapban pedig külön kedvezményeket is biztosítunk!

 

Felhasznált szakirodalom:

Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Erikson, E. H., Erikson, J. M. (1998). The life cycle completed (extended version). WW Norton & Company.

Marcia, J. E. (1994). Az én-identitás állapotainak fejlődése és érvényessége. In Ritoók Pálné – G. Tóth M. (szerk.) Pályalélektan. Szöveggyűjtemény. Tankönyvkiadó, Budapest.

Ritoók M., Lisznyai S., Monostori B., Vajda Zs. (1998). Magyar egyetemisták körében végzett felmérés a hallgatók életvezetési stílusának és mentálhigiénés állapotának felmérésére. Kutatási beszámoló a Mentálhigiénés Programiroda részére.

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!