A lisztérzékenység pszichológiai vonatkozásai

Napjainkban egyre több gyermek és felnőtt küzd a táplálékallergiák és intoleranciák valamely típusával. Ezek között kiemelt jelentősége van a lisztérzékenységnek, hiszen a diagnózis felállítását követően élethosszig tartó szigorú diéta alkalmazására van szükség, amely jelentős mértékben befolyásolhatja az érintettek életminőségét. Cikkünkben a lisztérzékenység komplexebb megismerése érdekében, a kórkép – élettani folyamatok feltárásával is igazolható – pszichológiai vonatozásait járjuk körbe, szakirodalmi adatok és kutatási eredmények segítségével.  

A lisztérzékenység – más néven cöliákia – olyan genetikailag meghatározott betegség, amely bizonyos gabonafélék (búza, árpa, rozs) gluténtartalmú összetevőjére, a gliadinra adott rendellenes immunreakcióval jár együtt. A szervezet kóros immunválasza

a bélcsatorna krónikus gyulladását, a bélbolyhok sorvadását,

ezek következményeként pedig súlyos felszívódási zavarokat okozhat. A betegség tünetei változatos képet mutatnak. Gyermekkorban leggyakrabban a növekedés lelassulása, gyakori hasmenés, haspuffadás és a vérszegénység utal a lisztérzékenységre. Felnőtteknél szintén megjelenhetnek ezek a klasszikus tünetek, de az is előfordulhat, hogy a bélrendszeren kívüli panaszok (például bőrtünetek, csontritkulás, menstruációs és meddőségi problémák, magzati szövődmények vagy neurológiai zavarok) jelzik a kórkép fennállását. A betegség gyakran zajlik atípusos vagy klinikailag csendes, tünetszegény formában is.

A lisztérzékenység

multifaktoriális eredetű, azaz a kialakulásában rendszerint több tényező együttes hatása játszik szerepet.

Feltételezhetően az immunműködést terhelő biológiai, kémiai, illetve pszichoszociális stresszhatások, a genetikai sérülékenység és egyéb biológiai jellemzők (például a hormonális folyamatok), valamint a környezeti tényezők növelik a kórkép kockázatát.

Az utóbbi években több kutatás rámutatott, hogy a lisztérzékenység a testi tüneteken túl,

gyakran jár együtt bizonyos pszichológiai és pszichiátriai problémákkal is.

Carta és munkatársai (2002) által végzett vizsgálatok szerint a lisztérzékeny egyéneknél nagyobb arányban fordul elő a depresszió, a disztímia, a pánikzavar és az alkalmazkodási zavar a kontrollszemélyek csoportjához képest. A depresszió vonatkozásában azt is kimutatták, hogy minél korábban jelentkeztek a cöliákia tünetei, annál valószínűbb volt a depresszió jelentkezése. A lisztérzékenyek körében jelentősebb mértékben előforduló hangulatzavarok magyarázatára többféle elképzelés is létezik:

  • Az egyik ilyen magyarázat szerint a pszichiátriai zavarok kialakulására a lisztérzékenységgel együtt járó felszívódási zavarok, és az ezzel összefüggő „hiányállapotok” hajlamosítanak. A csökkent felszívódás miatt létrejövő triptofán hiánya például a központi idegrendszer vonatkozásában a szerotonin-szintézis csökkenésén keresztül vezethet a hangulati zavarok iránti fogékonysághoz. Ugyanezen gondolatmenet szerint felmerült a folsav és a B6-vitamin hiányának pszichiátriai sérülékenységet fokozó szerepe is.
  • Egy másik elképzelés szerint a lisztérzékenységhez gyakran társuló autoimmun eredetű pajzsmirigybetegség lehet a közvetítő kapocs, mivel a pajzsmirigy ellen termelődő thyroid-antitestek jelenléte önmagában is kapcsolatba hozható a hangulati zavarok fokozott gyakoriságával.
  • A gyulladásos folyamatokat kísérő immunológiai változások – amelyek a diéta hiányában a lisztérzékenyek esetében megjelennek – a központi idegrendszer közvetítésével a hangulati életre is hatással lehetnek. A gyulladáskeltő citokinek megnövekedett mennyisége ugyanis számos más ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter) mennyiségét módosíthatja, amelyek a depresszív hangulat kialakulásában szerepet játszanak.

A téma kutatói szerint a lisztérzékenység és a depresszió közötti kapcsolatot erősíti a diagnózist követően kialakuló rosszabb életminőség, a szexuális élettel való elégedetlenség, a nehéz alkalmazkodás a betegség krónikus jellegéhez. A szerzők fontosnak tartják kiemelni, hogy a depresszió és a testi betegségek kapcsolata rendkívül komplex. A depresszió nem csupán a betegségből fakadó nehézségekre adott pszichés reakció lehet, hanem gyakran más betegségek kialakulásának, illetve szövődményének hajlamosító tényezője is. E folyamatok szétválasztása sok esetben gyakorlatilag nem lehetséges.

Tanulmányok szerint a lisztérzékenyek életminősége szempontjából

nagyon fontos szerepe van diéta szigorú betartásának,

azonban ez az érintettek jelentős hányadának komoly problémát okoz. A gluténmentes diéta szigorú követése azokban az országokban (például az USA vagy az európai országok) különösen nehéz, ahol a gluténtartalmú gabonák alapvető elemei az élelmiszeripari termékeknek. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a glutén számos élelmiszer rejtett összetevője, illetve a gluténmentes élelmiszerek ízvilága jelentősen különbözik a hagyományos gabonaalapú élelmiszerekétől, és az áruk is magasabb.

Bellini és munkatársai (2011) gyermekekkel és serdülőkkel végzett kutatásukban kiemelték, hogy

a diéta betartását segíti az érintettek megfelelő kontrollérzése,

amit a kórképről szóló tájékoztatással, edukációval, illetve a lisztérzékeny személyek pszichés támogatásával lehet erősíteni. A betegség prognózisának javításában, a betegek életminőségének fejlesztésében tehát az információnyújtásnak kiemelt szerepe van. Az ismeretek bővítését szolgálja – többek között – az egészségpszichológia kutatási eredményeinek publikálása az egészségügyben dolgozó szakemberek számára, valamint a szélesebb olvasóközönség részére közérthető formában történő közvetítése, amelyhez jelen cikkünkkel is igyekeztünk hozzájárulni.

 

Felhasznált irodalom:

Bellini, A., Zanchi, Ch., Martelossi, S., Leo, G.D., Not, T., & Ventura, A. (2011). Compli ance with the gluten-free diet: The role of locus of control in celiac disease. Journal of Pediat-rics, 158, 463—466.

Carta, M.G., Hardoy, M.C., Boi, M.F., Mariotti, F., Carpiniello, B., & Usai, P. (2002). Asso-ciation between panic disorder, major depressive disorder and celiac disease: A possi ble role of thyroid autoimmunity. Journal of Psychosomatic Research, 53, 789—793.

Rigó, A. (2013): A lisztérzékenység biopszichoszociális szemléletű áttekintése Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 14 (2013) 2, 167—199.

Rigó,A., Nagy, D., Bíró, M. & Kökönyei, Gy. (2014): Életminőség lisztérzékenységben Alkalmazott pszichológia 14(4):117–131

Rigó, A. (2011). Klinikai pszichológiai problémák krónikus testi betegségekben. In N. Csá-szár-Nagy, Zs. Demetrovics, & A. Vargha (szerk.), A klinikai pszichológia horizontja. Tisz-telgô kötet Bagdy Emôke 70. születésnapjára (670—696). Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem, L’Harmattan Kiadó

Yirmiya, R., Pollak, Y., Morag, M., Reichenberg, A., Barak, O., Avitsur, R., et al. (2000). Ill-ness, cytokins and depression. Annals of New York Academy of Sciences, 917, 478—487.


Iratkozz fel hírlevelünkre!