„A sportdietetika Magyarországon még gyerekcipőben jár” – interjú Szász Mátéval, a Scitec Institute sporttáplálkozási szakértőjével

Januárban megjelent, túlterheltséggel foglalkozó cikkünkben a szakirodalom felhasználása és egy sportoló mellett megszólítottunk egy profi szakmai intézményt, a Scitec Institute-t. Hogyan vesznek részt a 2020-as olimpiai felkészülésben? Milyen szinten van jelen a sportdietetika Magyarországon? Miért szkeptikusak a sportolók és az edzők? Interjúnk.

Mivel fordulhatnak Önökhöz a sportolók?

A legtöbb sportoló valamilyen sportágat érintő problémával jön el hozzánk. Például fáradékony vagy nem elég robbanékony. Tehát van egy sportcélja, amit felismert és szeretné ezt megvalósítani. A másik leggyakrabban előforduló eset, hogy a sportoló hallotta valakitől, hogy az általunk összeállított sporttáplálkozási terv hatására javult a teljesítménye. Tegyük hozzá, hogy a sportdietetika Magyarországon még gyerekcipőben jár. A legtöbb sportolónak, akikkel találkozunk, mi vagyunk az első sportdietetikai partnere.

Hol és milyen szinten van már jelen a sportdietetika Magyarországon?

Négy évvel ezelőtt a Scitec Nutrition lett a hivatalos táplálékkiegészítő partnere a Magyar Olimpiai Bizottságnak.

Akkor kezdtük el az A-szintű, olimpiai sportolókkal a közös munkát. Az első egy évben leültünk mind a kétszáz sportolóval egy személyes konzultációra. Ezek során kiderült, hogy a legtöbb sportolónak minimális tudása volt a megfelelő táplálkozásról.

A túlterhelés jelenti az egyik legnagyobb kihívást a profi sportolók számára. Önök hogyan és milyen módszerekkel tudnak ebben segítséget nyújtani?

A kérdés megválaszolását távolabbról kezdeném. A táplálékkiegészítés a testépítésből ered. Korábban a módszer az volt, hogy a testépítők hatalmas tömeget szedtek fel magukra azzal, hogy rengeteget ettek, majd a versenyidőszak alatt kemény munkával és kalóriamegszorítással elkezdtek szálkásítani. A verseny napján így a sportolók többsége nagyon jó testfelépítéssel rendelkezett, azonban támolyogtak a színpadon. Akut rossz állapotban voltak, azonban így tudták megnyerni a versenyeket. Én is azt gondoltam akkor, hogy ez a felkészülésnek a normális menete.

Az amerikai versenyeken azonban olyan versenyzők álltak a színpadra, akik szintén rendkívül jó testfelépítéssel rendelkeztek, ugyanakkor remekül érezték magukat. Később kiderült, hogy ezek az amerikai sportolók nem hajtották szét magukat. Észrevették, hogy egy bizonyos terhelési szint fölött az edzés ártalmas a szervezetre nézve. Ezt a testépítésben már tíz éve felismerték, így a sportágban a klasszikus kőkemény edzéseket felváltották az úgynevezett intelligens edzések.

A kifáradásnak három típusa van, s ezeknek különböző következményei. Az első az akut elfáradás, amikor a sportoló egy hosszú, megerőltető edzés vagy verseny következtében elfárad. A második a perifériás támadás, amikor például egy dobóatléta válla vagy egy úszó bicepsze fárad el. Tehát egy lokálisan jól elkülöníthető izomcsoportban egy mikrotrauma, kisebb sérülés vagy egy komolyabb kifáradás lép fel. Végül létezik centrális kifáradás is. Ennek vannak hormonális, immunológiai, biokémiai és anyagcserés vonatkozásai. Akkor beszélünk erről, amikor a sportoló annyira túl van hajtva, hogy néhány napos alvással és pihenővel sem tudja magát kipihenni. Mindhárom fáradástípusnak megvannak a maga dietetikai támadáspontjai.

A kifáradás mértéke, illetve regenerációs igénye meghatározza a test teljes energiabevitelét. Például, ha egy sportoló izomsérüléssel küzd vagy túlzottan le van terhelve, akkor csupán ezek 20-30 százalékkal növelhetik a napi kalória igényét. Csupán a kalóriabevitel emelésével komoly hatással lehetünk a regenerációra.

Fotó: KRQ Communications

Mekkora a lemorzsolódás aránya az Önökhöz ellátogató sportolók körében?

A versenyzőt az érdekli, hogy a teljesítménye javuljon. A legtöbb sportoló úgy érkezik hozzánk, hogy nem hisz a sportdietetikában. Ennek oka, hogy általában nem értik, hogy mit miért változtatunk meg az étrendjükben. Amint elmagyarázzuk nekik, hogy a változtatásoknak jelentőségük van, akkor azonnal precízebben alkalmazzák az áltatunk javasolt étrendet, és jelentős eredményeket érhetünk el közösen.

Sportáganként is nagyok az eltérések ezzel kapcsolatban. Az úszás sportszakmailag nagyon fejlett, s elképzelhetetlen, hogy egy sportoló nem tartja be az étrendet. Az edző is felügyeli, hiszen ő is tudja ezt, és meggyőződése, hogy ez segíti a felkészülését. Vannak sportágak, ahol az edző nem hisz a dietetikában, azonban elküldi a sportolót, mert a szövetség javasolta vagy kifizette számukra. S látjuk, hogy

ha a sportoló nem kapja meg a szükséges megerősítést az edzőjétől, akkor az együttműködésünk sikertelen lesz.

Továbbá lemorzsolódást eredményezhet, ha az étrend nem jó. A Scitec Institute-nál teljes egyénre szabottság jellemző. A sportolóval először áttekintjük az egészségügyi anamnézisét, a laborleleteit, felveszünk mi is egy anamnézist, és az így kapott körülbelül háromszáz input-paraméterből elkezdjük összeállítani az étrendjét. De nyilvánvalóan nincs olyan készülék, amelyben a betáplált adatok alapján megmondja a tökéletes étrendet. A végső étrend kialakításához három-négy finomhangolásra, a sportolóval való konzultációra van szükség.

Azonban ha vannak sportolók, akik nem kellően türelmesek vagy nem adnak visszajelzést a dietetikusnak, akkor ezeket a módosításokat nem tudjuk végrehajtani, és nem is lesz tökéletes az étrend. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy versenysportolóknál proaktív-feedback rendszert vezettünk be. Ez azt jelenti, hogy mi hívjuk fel a sportolót, illetve az első két hónapban hét személyes találkozó és telefonbeszélgetés biztosítja a teljes személyre szabást. A cél ezzel is a tökéletes étrend kialakítása, amihez a folyamatos kommunikáció feltétlenül szükséges.

Mindig a teljesítmény növelése a cél?

Az evidence-based nutrition-ba, azaz a bizonyítékalapú sporttáplálék teljesítményfokozásba csak olyan eszközök szerepelnek, amelyek bizonyítottan fokozzák a teljesítményt, azaz ergogének. Azonban nem a teljesítményfokozás az egyetlen tényező, amivel motiválni tudjuk a sportolót. Vannak olyan aminosav-készítmények, például a glutamin, amelyek nagyban javítják a sportoló regenerációját és közérzetét. Azonban nem ergogén – tehát nem lesz tőle erősebb és gyorsabb. A klasszikus dietetika ezeket a hatóanyagokat nem használja, hiszen a teljesítményre nincs hatással. Mi azonban pontosan látjuk azt, hogy a közérzetére igen, így beépítjük az étrendbe.

A sportolók körében is jelen van a food-fétis, tehát ragaszkodnak bizonyos ételekhez – például a vízilabdások túró rudit esznek, a Benedek Tibor-féle reklám miatt. Mások pedig chipset vagy Coca-Colát fogyasztanak, amelyek egészségtelenek. Ugyanakkor ezeket a fétiseket figyelembe kell vennünk. Hiszen annak ellenére is fogyasztani fogják, hogy ha nem rakjuk bele az étrendjükbe. Az anamnézis során ezért erre is kitérünk. S habár ezek az ételek nem minden esetben egészségesek, mégis nagy hatással bírnak a sportolók teljesítményére.

Fotó: KRQ Communications

Említette korábban, hogy a sporttáplálkozással kapcsolatban olykor szkeptikusak a sportolók. Hogyan lehetne változtatni ezen?

Az edukációnak óriási jelentősége van. Vannak tervezett programjaink a Magyar Olimpiai Bizottság számára. Külön az edzők, a kiemelt edzők, a sportolók és az utánpótlás szülők számára is. Az egyik előadásom témája a Top 10 hiba a sportoló táplálkozásában, amelyben bemutatom azokat a kézifékeket, amelyek be vannak húzva a sportolóknál. Az a konklúziónk, legyen szó utánpótláskorú vagy többérmes sztársportolóról, hogy ha be van húzva a tíz fék, s akár csak kettő-hármat kiengedne, már annak is szemmel látható hatásai lennének.

Az edukációnak két irányból kell elindulnia. Az utánpótlásnál azért kiemelt jelentőségű, mert a felnőttkorú sportoló fizikai felépítésének 90 százalékát utánpótláskora végéig eléri. Ha ebben a korban megkapja a megfelelő támogatásokat élettani, táplálkozási és lélektani szempontból, akkor a sportoló alkalmassá válik a még nagyobb teljesítményre. Ha bármelyik hiányzik, akkor komoly hátrányba fog kerülni.

A másik irány az edzők felől közelíti meg a kérdést. A Magyar Edzők Társaságának mi vagyunk az egyik partnere, és a kiemelt magyar edzőknek szoktunk előadásokat tartani. Az egyik tavalyi előadásunkon számos olyan edző vett részt, akik több olimpikont kineveltek az évek során, s folyamatosan jegyzetelve hallgattak minket. Az edzők tudják, hogy szükség van az új eszközökre. Az ő helyzetüket az nehezíti, hogy a száz új eszközből kilencven nem működik, s az edzőknek a tíz működőt kell kiválasztaniuk. S ha az edző rosszul dönt, az ő felelősségéből adódóan a sportoló is megbukik. Az edzők kételyei főleg ennek tudhatók be.

Egy korábbi interjúnkban Kardkovács Zsolttal, a U1 Research ügyvezetőjével beszélgettünk a sportanalitikáról, s elmondta, hogy ugyan a videotartalomelemzés elterjedt, de „nem objektív mérőszámokhoz kötik az értékelést, nem is keresik a potenciális mérőszámokat”. Önök hogyan látják a teljesítmény-diagnosztika hazai helyzetét?

A teljesítmény-diagnosztika orvosi paraméterek alapján jól mérhető tudományág.

Remek szakemberek vannak Magyarországon, akik minőségi eszközökkel dolgoznak.

Azonban a kapott adatokkal az edzők gyakran nem tudnak mit kezdeni. Magából a kapott eredményből pedig nem lesz intervenció. Komoly vezetőedzőkkel beszélgettem, akik azt tudták mondani, hogy ha a pulzus csillapodás nem jó a sportolónak, akkor feltehetőleg beteg – ami valóban így van. Azonban ha egy ilyen komoly teljesítmény-diagnosztika outputnak ez az eredménye, akkor érezhető, hogy nincsenek kellőképpen kihasználva a kapott adatok.

Mennyiben segítené az Önök munkáját, ha lenne a sportegyesületek stábtagjai között egy sportdietetikus?

A legtöbb sportegyesületnek van dietetikusa, azonban azt tapasztaltuk, hogy a mi szakmai képzettségünk speciálisabb, sportorientáltabb és széleskörűbb. A mi csapatunkban van sportdietetikus, biológus, gyógyszerész, analitikai vegyész, orvos és kardiológus is, s van olyan tagunk, aki ötvenháromszor teljesítette az Ironman-távot. Háromszáz input-paraméterrel dolgozunk, van egy rendszerünk, ahol ezt tároljuk és szisztematikusan követjük, vannak fejlett eszközeink, igazolt protokolljaink, amelyek mentén haladunk, illetve vannak visszamérési pontok és beavatkozási pontok.

Ezzel szemben, ha a sportoló elmegy a körzet által kijelölt dietetikushoz, aki a saját tapasztalatai és néhány input-paraméter alapján összeállít egy étrendet, azonban ez nem elegendő. A legmegfelelőbb az lenne, ha a sportegyesületeknél egy egész stáb dolgozná ki a sportolók étrendjét.

Összességében a sportdietetika hiányosságaiban látom a problémát. Az intézményünkben éppen emiatt indítottunk kutatásokat öt különböző területen. Hihetetlen, hogy 2019-ben nincs megfelelő szakirodalom olyan alapvető témákról, mint a hidratáció. Bármikor meg tudjuk nézni a telefonunkon, hogy a Marson milyen képeket csinált a NASA eszköze, de azt nem tudjuk megmondani, hogyan kell a sportolónak megfelelően bevinnie a folyadékot.

Kérem, mondjon néhány szót az Önöknél folyamatban lévő kutatásokról is!

Legfontosabb célunk az, hogy Tokióig hozzájáruljunk a magyar sport fejlesztéséhez. Emiatt elhatároztuk, hogy 2020-ig bármilyen új információt találunk, nem fogunk széles körben publikálni róla. Azonban mivel az Institute nemzetközi sikereket is el akar érni, így a későbbiekben a szélesebb közönséggel is meg fogjuk osztani a vizsgálataink eredményeit.


Iratkozz fel hírlevelünkre!