Péniszirigység, amoralitás, hisztéria – mit gondolt Freud a nőkről?

A pszichoanalízisre általában úgy gondolunk, mint egy forradalmian új eszmerendszerre, ami számos felesleges vagy túlzó társadalmi normát képes volt újraértelmezni, ezáltal korábban nem tapasztalt szabadságot biztosítva az egyénnek. Éppen ezért Freud személyét is ezeknek a modern gondolatoknak a fátylán át szeretjük látni. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben a bécsi professzor nagyon is erősen reprezentálta az általa oly sokszor kritizált társadalom nézőpontját, amelyben élt. Például a nőkkel kapcsolatban.

„A nőiség rejtélyén minden időben sokat töprengtek az emberek. […] Bizonyára Önök is részesei e töprengésnek, már amennyiben férfiak. Az Önök közt lévő nőktől természetesen nem várjuk ezt, hiszen éppen ők maguk jelentik a talányt.” 1933-ban hangzottak el a fenti mondatok Sigmund Freudtól A nőiség című előadásán. A közönséghez intézett szavak élesen érzékeltetik, hogy a klasszikus pszichoanalitikus elméletben a nők reprezentációja alapvetően tükrözi és megerősíti a korszak kulturális nőreprezentációinak egyéb formáit. A freudi elmélet biológiai determinizmusra épül. A pszichoszexuális fejlődést dichotómnak feltételezte, amiben

a női oldal konkrétan és szimbolikusan is a passzivitással asszociálódott.

Ebben az értelemben a tudományos és a művészi alkotás folyamatában is a (férfi)tekintet tárgyaként jelentek meg a nők. Mint megfejtendő rejtélyek, akiknek nincs saját hangjuk önmagukról.

Anna O.

A nő mint „talány” megfogalmazásnak szép példája a pszichoanalízis talán máig leghíresebb esettanulmánya. Bertha Pappenheim – aki Anna O. álnéven vált a pszichológiatörténet részévé – Josef Breuer betege volt, és bár

Freud személyesen sohasem találkozott vele, nélküle valószínűleg nem létezne pszichoanalízis abban a formában, ahogy ma ismerjük.

Bertha tünetei mögött – látás-, hallás-, valamint beszédzavarok, hallucinációk, eszméletvesztés – orvosai nem találtak fizikai kiváltó okokat, így a hisztériás diagnózist kapta. Kezdetben hipnózissal próbáltak javítani az állapotán, később azonban az ő kezelése során alkalmazták először az úgynevezett szabad asszociáció módszerének csíráit. Ez az a technika, aminek lényege, hogy a beteg mindenféle megszorítás nélkül kimondhat mindent, ami az eszébe jut, és amiből később Freud eljutott a pszichoterápia alapjáig, miszerint pusztán beszélgetés segítségével lehet javítani valakinek a mentális állapotán. A hisztéria tehát a pszichoanalízis „alapító betegsége”, ugyanakkor legalább ennyire tekinthető a pszichoanalízis a hisztéria „alapító tudományának”. A „női betegségnek” tartott hisztéria és a róla szóló tudományos diskurzus

egyrészt szexualizálta, másrészt patologizálta, harmadrészt pedig az irracionalitás szférájába utalta a nőket.

Freud elképzelései a veleszületett biszexualitásról, valamint a nővé vagy férfivá válás (tehát nem születés) folyamatáról radikálisan, korát meghaladóan modernnek mondhatók. Mindemellett elméleteinek tudományos elfogadásán való fáradozásában normatívnak és univerzálisnak tekintett számos olyan elgondolást, amik sztereotípiákat sűrítenek magukba, és több közük van a kor elvárásaihoz, mint a biológiához.

Az amorális női nem

A pszichoanalitikus fejlődéselmélet egyik legnagyobb újítása volt, hogy beemelte a tabunak számító szexualitást is a személyiséget befolyásoló tényezők közé. A freudi pszichoszexuális elmélet azonban alapvetően egy nem és egy libidó köré épül – ami egészen véletlenül hímnemű. Ennek fényében tehát

a nő kezdetben kis férfi, akinek végig kell járnia a nővé válás szükséges, elkerülhetetlen, ám nehéz útját.

Két sajátságos feladattal is szembe kell nézniük a lányoknak a fiúkkal szemben. Szerelmi tárgyat kell váltaniuk az anyáról az apára, valamint erogénzónát a klitoriszról a vaginára. Esetükben tehát az ödipális fázisba való átlépés és az anyától való elfordulás kasztrációs komplexussal és péniszirigységgel terhelt. A fő fejlődési különbség Freud szerint a két nem között, hogy a lányok nem képesek maradéktalanul elfojtani Ödipális-komplexusukat, mint a fiúk. Utóbbiak ugyanis éppen kasztrációs szorongásuk következtében lépnek túl ezen a fázison és azonosulnak a szuperegót képviselő apával. Ez azonban

a lányok számára nem elérhető, és ezzel magyarázható kevésbé fejlett erkölcsi érzékük és kevésbé „kérlelhetetlen” felettes énjük.

A megoldást például a szülésben látja, főleg, ha történetesen fiúgyermeket tud a kérdéses nő világra hozni, és a pénisz hiányát a gyermek utáni vágy tölti be. „Nagy a boldogság, amikor később egyszer ez a gyermek utáni vágy valóban beteljesül, különösen akkor, ha a gyermek fiú lesz, aki a hőn óhajtott péniszt magával hozza.”

Freudról köztudott, hogy számtalanszor újraértelmezte saját korábbi teóriáit. Ugyanígy az is igaz, hogy a mai pszichoanalitikus iskolának nem egy az egyben a freudi elmélet adja a törzsét. A pszichoanalízis forradalmian új gondolatai és kijelentései alapvetően befolyásolták a huszadik századi izmusokat, így többek között a feminizmus is sokat köszönhet neki. Érdekes ugyanakkor felfedezni, hogy még az újítónak ható elméleteket is mennyire meg tudják határozni a társadalmi normák és a korszellem, amiben születtek.

 

Felhasznált szakirodalom

Borgos, A. (2018) Holnaplányok – Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában. Budapest, Noran Libro Kiadó

Borgos, A. (2017). Pszichoanalitikus elméletek nőiségképe Freudtól a feminista pszichoanaízisig.


Iratkozz fel hírlevelünkre!