„Közeleg a tél” – avagy miért imádjuk a Trónok Harcát?

Végre nemcsak közeleg, de el is érkezett a tél. A Trónok Harca várva várt nyolcadik évada magyar idő szerint április 15-én tér vissza a képernyőinkre, és hat héten át teszi a hétfőket a kedvenc napunkká. A sorozat közel tíz éve milliókat szegez a székhez minden epizódja során, és nem hiába gondoljuk, hogy szinte nincs olyan ember, aki még ne hallott volna a sárkányok anyjáról. Miben rejlik a Trónok Harca áttörő sikere? Nézzünk rá a pszichológia szemüvegén keresztül!

Talán nem túlzás azt mondani, hogy az HBO által rendezett Trónok Harca az utóbbi tíz év legsikeresebb sorozata. Mindazok, akik már többször átrágták magukat a George R. R. Martin által írt Tűz és jég dala kötetein, mind pedig azok, akik a képernyőkön látták először, teljes odaadással képesek rajongani a fantasy sorozat minden egyes epizódjáért.

A komplexitás vonzalma

Amikor egy történet részesei lehetünk valamilyen módon – akár olvassuk vagy nézzük azt –, lehetőséget kapunk a kikapcsolódásra. Eltávolodhatunk hétköznapi gondjainktól, a mindennapok stresszforrásaitól. A fantasy műfaj segítségével pedig mindezek elől egy varázslatos világba menekülhetünk, ahol a szereplők élete kicsit sem hasonlít a mindennapi emberek szokásos problémáihoz. Mindezt a Trónok Harca komplex történetvezetésével, sok-sok karakterével és helyszínével kivételesen jól csinálja, hiszen bekapcsolódni és követni a cselekmény fonalát nagy koncentrációt és figyelmet igényel. A gyönyörű helyszínek, az igényes speciális effektek pedig csak tovább segítik a bevonódás folyamatát. Egyszerre vagyunk jelen Királyvár utcáin, miközben a Falon túl szőrmebundában masírozik a vadak hada.

Kognitív pszichológiai megközelítésből kiindulva a sorozat összetett narratívája minden történetszálhoz mentális modellek felépítését igényli. A mentális modellek olyan gondolatban felépített rendszerek, melyek egy jelenséget és annak összefüggéseit tartalmazzák. Amikor az egyes történetszálak összeérnek, esetlegesen eggyé válnak, a felépített mentális modelleket össze kell egyeztetni, ami kognitív szinten további komplex agyi folyamatokat igényel.

Emellett az ember veleszületetten kíváncsi, hiszen a kíváncsiság egy fontos mozgatórugója viselkedésünknek, sőt fejlődésünknek is. A kiszámíthatatlan események pedig izgalmassá teszik az élményt. Nem hiába érezzük a Trónok Harca esetében, hogy senki nincs biztonságban, így mindig izgulhatunk szeretett karakterünk életéért, de olykor a gonosztevők haláláért is, ami tovább fokozza az érzelmi bevonódást. Ennek hatására pedig még inkább motivál minket az, hogy következtethessünk az eseményekre. Talán minden sorozatrajongó a Vörös Nászra gondol ilyenkor legelőször.

Vajon kié lesz végül a Vastrón?

Szexualitás és agresszió

A szexualitás és agresszió már Freud idejében központi témája volt a pszichológiai értekezéseknek mint alapvető emberi ösztönkésztetések (drive-ok). Ha pedig a Trónok Harcára gondolunk, szexualitásból és agresszióból nincs hiány az évadok során. Egymást követik egykor a meztelen, máskor a véres jelenetek. Miért lehet vonzó ez a néző számára?

Ha már megemlítettük Freudot, akkor a pszichoanalízis személyiségelméleténél maradva tudjuk, hogy személyiségünknek három része van. Az én, az ösztön-én és a felettes én. Röviden a felettes én a morális szabályozó erők forrása, ami a szocializáció során ivódik belénk. A legtöbb szexuális viselkedés (bár egyre kevesebb) vagy agresszív megnyilvánulás nem elfogadott, így az ilyesfajta magatartás szorongáshoz, bűntudathoz vezethet. A képernyőn látva mindezt, legyen az egy szexuális orgia vagy az árulás halálos megtorlása, ezen ösztönök szublimált, azaz átcsatornázott levezetése lehet.

Fantasztikus karakterek, emberi jellemek

Az egzisztenciális pszichológia kifejezését az utóbbi években számtalanszor olvashattuk, hallhattuk, hiszen ezek az elméletek és megközelítések egyre fontosabbá váltak. Ez azért is lehet, mert a modern embernek élete során már nem a rá leselkedő vadállatokkal vagy háborúkban kell küzdenie, hanem ehelyett a kérdés az, hogy mi is az élete értelme. Mindannyian létünk egy olyan esszenciáját keressük, ami felruházza azt értelemmel, és úgy érezhetjük, nem élünk hiába. Ez az útkeresés a szereplők életében is aktívan megjelenik. Hogyan válik egy tizenéves kislány a rabszolgák láncait leverő királynővé; egy család iszákos fekete báránya egy uralkodó legbizalmasabb tanácsadójává; egy fattyú ellenséges népek összekovácsolójává? A karakterek mind-mind különböző utazásokon esnek át, olykor helyszíneken átívelően, máskor csupán lélekben, de a szemünk előtt zajló események hatására megfigyelhetjük, hogyan is ruházzák fel értelemmel életünket.

Ha már az egzisztenciális kérdéskört említjük, a sorozat több morális kérdést is felvet, amik nagyban meghatározzák azt, hogy ezek a karakterek „milyen” emberek is, és megkérdőjelezhető döntéseik merre vezetik tovább őket életútjukon. Joggal bosszulja-e meg halállal az anya gyermeke meggyilkolását? Egy apa bűneiért a fiának kell-e felelnie? Megéri-e becsületesnek maradni? Számos hasonló kérdést lehetne feltenni, amire nem biztos, hogy egyértelmű választ adhatunk, azonban a nézőknek segíthet abban, hogy maga is mérlegeljen.

Mindezek alapján láthatjuk, hogy a Trónok Harca világa számos módon ragadhatja meg a nézőt, akár ezeken a témakörön túl további kérdésköröket is felvethetnénk, de mindenképpen érdemes elgondolkozni, hogy tíz év alatt egy sorozat izgalmas élményeken túl mit adhat a kitartó nézőnek.

•••

Te is Trónok Harca-rajongó vagy? Érdekel Westeros lakóinak pszichés világa? Kövesd figyelemmel Pszicho-Kávéházunkat, és tarts velünk! Az esemény tervezett időpontja május 23.


Iratkozz fel hírlevelünkre!