Patchwork, mozaik, kevert – mit nevezünk mozaikcsaládnak és hogyan működik jól?

„Képzeld, szombaton ünnepeljük Klári lányom ötödik születésnapját. Hogy ki lesz ott? A férjem, az ő fia, a közös lányunk, Klárika apukája, és az ő felesége. Hogy bonyolult? Na igen.”

Manapság egyre többen élnek úgynevezett mozaik- vagy patchworkcsaládban, ami egy különleges jellegzetességekkel bíró családtípus. Mozaikcsalád alatt az olyan modern családformát értjük, melyben az egyik fél a vér szerinti szülő, míg a párja a nevelő/pótszülő szerepét tölti be, és így élnek közös háztartásban.

Mindenekelőtt szögezzünk le pár fontos dolgot: 

  • A mozaikcsalád először mindig egyszülős család volt, melyre általában jellemző a szülő-gyerek összefogás és egy szoros, akár generációs határt megszüntető egység.
  • A mozaikcsalád létrejötte elsősorban (ha nem kizárólag) az újdonsült pár, szülők döntése. A gyerekek nem feltétlenül osztoznak a lelkesedésben, sőt akár ellentétes érzelmeik is lehetnek.
  • A mozaikcsaláddá válás egy folyamat, mely során „élesben” kell a családtagoknak közös szabályrendszert létrehozni.

Tehát mozaikcsaládnak nevezzük azokat a családokat, ahol

az egyik vagy mindkét szülőnek van az előző kapcsolatából gyermeke.

Annak megfelelően, hogy melyik félnek van vérszerinti gyermeke, beszélhetünk pótanyás, pótapás és összetett mozaikcsaládokról. A pótanyás családban a férfi gyermeke él a párral, a pótapás családban pedig értelemszerűen a pár női tagjának van korábbi kapcsolatból gyermeke.

Az összetett családban mindkét szülő hoz a családba vérszerinti gyereket. Egyes szakemberek ennek a családnak a létrejöttét két cég egyesülésének analógiájával írják le. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor két cég igazgatói úgy döntenek, hogy közösen kívánják folytatni a működést! Az alkalmazottak bizonytalanok, nem tudhatják milyen változásokra számítsanak, mi lesz a feladatuk az új formációban, hogyan fog velük szemben viselkedni a másik cég vezetője. Lojálisak a saját csapatuk felé és bizalmatlanok a másik cég alkalmazottai iránt. Ezzel együtt akár szimpatizálhatnak is az egyesülést megelőzően a céget irányító vezetőkkel, akik azonban mostanra elbocsátásra kerültek. Hab a tortán, ha a két cég igazgatója más-más vezetési stílust képvisel, például az egyikük a hierarchiát megkövetelő autoritásban hisz, míg a másik az „laissez-faire” elvvel nagyobb szabadságot enged a dolgozóknak. Mi lesz ezután? Melyik fog érvényesülni, vagy melyik kire fog vonatkozni? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések merülhetnek fel.

De mik is azok a kihívások, amikkel a legtöbb (ha nem minden) mozaikcsalád szembesül alakulásuk kezdetén?

Jellemző elvárás, hogy legyen a család egyből „rendes”, „normális” család. Pedig

a mozaikcsaláddá válás egy hosszú távú folyamat,

rengeteg energia- és időbefektetéssel. Tudjuk, hogy a közös emlékek és történetek alakítják ki a közös identitást. Időt és teret kell szánni az összecsiszolódásra és a félelmek, elképzelések nyílt megbeszélésére. Létezik egy hiedelem, miszerint a családtagoknak egyből el kell fogadni, sőt mi több, szeretni kell egymást. Reálisan nézve azonban egyik pillanatról a másikra nem várhatjuk el a testvéri/gyermeki/szülői szeretet és a bizalom fellobbanását.

A mozaikcsaládok egyik további különlegessége, hogy (legalább) eggyel több külső tagja is van, a volt (házas)társ, tehát a különélő szülő szerepében. Minden kétséget kizárólag beletartozik a mozaikcsalád rendszerébe és jelen van benne, még abban az esetben is, ha nincs fizikai kontaktus. A vele való viszony okozhat a gyermeknek lojalitáskonfliktust, ha nem rendezett a szülők közötti kapcsolat, és úgy érzi, hogy választania kell a két oldal között. Ezzel együtt a pótszülő érezheti azt, hogy a különélő szülő aláássa az ő nevelői szerepét.

Talán a legátfogóbb és az összes eddig leírtat is befolyásoló kérdés a határok megléte és milyensége. Ki tartozik bele a mozaikcsaládba? Ki kinek tartozik felelősséggel? Ki hoz szabályokat és azok kikre vonatkoznak? Van egy szülői és egy gyermeki alrendszer? Vagy a vér szerinti családtagok képeznek egy erősebb egységet? Kérdések, melyek tisztázásra várnak, a határok ebben az esetben nem automatikusan születnek meg. A kutatók szerint

a család külső határának megfelelően áteresztőnek kell lennie:

elég rugalmasnak a külső családtagokkal és személyekkel való kapcsolattartáshoz, de eközben elegendően stabilnak a belső kapcsolatok fejlődéséhez és az összetartozás erősítéséhez.

Végül lássunk pár szülőknek szóló tanácsot, Dr. Anne Brennan Malec, amerikai klinikai szakpszichológustól, aki egyben hat gyermek pótszülője és a Marriage in Modern Life című könyv szerzője:

  1. Vegyük tudomásul és fogadjuk el, hogy gyermekünknek lehetnek ellenérzései az új család felállásával kapcsolatban, hiszen ez nem az ő választása volt.
  2. Halljuk meg a gyerek panaszkodását és kezeljük a helyén. Mondjuk el neki, hogy tudjuk, ez nem egy könnyű helyzet, és megértjük a bizonytalanságát. Ezzel egy időben a pótszülő is nehéz időszakot élhet át, ami szintén érhető és megbeszélhető. Számára különösen fontos lehet a párja érzelmi támogatása.
  3. A pótszülő-gyermek kapcsolaton dolgozni kell! Nem lehet kényszeríteni egyik felet sem a másik kedvelésére, de apró lépésekkel, kedvességgel, tisztelettel, érdeklődéssel a másik iránt kialakíthatjuk a kiegyensúlyozott viszonyt. Fontos tudni, hogy ha egy jól működő pótszülő-gyerek kapcsolatot látunk, amögött mindig energiabefektetés van.
  4. A jól működő családi élet egyik alapköve a közösen kialakított szabályrendszer.
  5. Lehetőség szerint a vér szerinti szülő felelős a saját gyerekéért, és a különélő szülővel való kommunikációért a gyerekkel kapcsolatban.
  6. Ahogy minden családban, itt is sorsdöntő a szülőpár kapcsolata, hiszen az ő egységükre épül az egész család. Ezért is fontos időt és teret találnunk a párkapcsolat megélésére.

Minden mozaikcsalád egyedi, nem feltétlenül érdemes más családtípusokhoz vagy egyáltalán bármelyik másik családhoz hasonlítani. Ami lényeges, hogy közös együttműködéssel kialakítsuk azt a légkört, környezetet, szokásrendszert, amiben mi szeretnénk lenni, és amiben tudjuk magunkat egy családnak érezni. A kihívások leküzdésével egy ilyen életformában a családtagok, gyerekek lehetőséget kapnak a kapcsolatok gyors átlátása és magas fokú alkalmazkodókészség elsajátítására.

 

Felhasznált irodalom:

Braithwaite, D., Olson, L., Golish, T., Soukup, C., & Turman, P. (2001). ” Becoming a family”: developmental processes represented in blended family discourse. Journal of Applied Communication Research, 29(3), 221-247.

Kozma-Vízkeleti, D. (2017). Ne szólj rá a gyerekemre, szólj rá a tiedre! – A mozaikcsaládok hétköznapi élete. Előadás a Kapszli Pszichológiai Napokon. Budapest, 2017. ápr. 7-9.

Krähenbühl, V.; Jellouschek, H.; Weber, R. (2009) Mozaikcsaládok. Budapest: Animula Kiadó.

Paris, W. (2015). Before Blending Families, Consider All This. Retrieved November, 2, 2017 from https://www.psychologytoday.com/blog/splitopia/201508/blending-families-consider-all.


Iratkozz fel hírlevelünkre!