A hála pszichológiája: miként teszi jobbá az életünket? Tudósítás a XXIII. Pszinapszisról

A mindennapok során az apró és nagy dolgok mellett is elmegyünk, nem esünk ámulatba. Ha mégis sikerül, jobban érezzük magunkat, jobban alszunk, elégedettebbek leszünk, könnyebben megbocsátunk, jobb emberekké válunk és másokat is jobbnak látunk.

A hála megváltoztatja az érzékelésünket, és ezáltal máshogy látjuk a világot is, amelyben élünk – vezette be a Hála pszichológiája című előadását Dr. Ferenczi Andrea, aki három éve foglalkozik a hála hatásának empirikus kutatásával, egyetemi hallgatókat és hajléktalanokat, különböző életkorú és hivatású személyeket is bevonva, az ő személyes tapasztalataikat feldolgozva. Az eredmények azt mutatják, a hála rendszeres megélése valóban képes az életünket pozitívan befolyásolni, mindennapi szinten áthangolni a gondolkodásunkat, és a nehézségek helyett a minket feltöltő erőforrásokra irányítani a figyelmünket. Felmerül a kérdés tehát, hogy ha hálásnak lenni ennyire jó, miért szorul háttérbe mégis a hétköznapokban?

Miért nem vagyunk hálásak?

Az ember nem függetlenítheti magát attól a szociális, gazdasági és kulturális környezettől, amelyben él – a mi esetünkben ez a modern fogyasztói társadalom, ahol a gazdaság azt közvetíti, hogy hiányban élünk, és az tesz boldoggá minket, ha minél több mindennel rendelkezünk. E mellett kampányolnak a reklámok, a magazinok és még a kulturális normák is, amelyek lefektetik a boldogság tárgyi feltételeit. Pedig a hajléktalanokkal végzett kutatásból pont az derült ki, hogy rengeteg mindenért tud hálás lenni az is, akinek szinte nincs tulajdona – elsősorban a társas kapcsolataiért és az elismerésért. Ameddig azonban arra vagyunk berendezkedve fejben, hogy a hiányaink betöltéséért küzdjünk, azt keressük, mi kell még a boldogságunkhoz, nem azt fogjuk megtalálni, ami már megvan. A boldogságkeresés már kész iparággá vált, csak ha eladhatóságban, üzletben gondolkozunk, az mindig a hiányt domborítja ki, hogy ezzel fogyasztásra ösztönözzön. Az előadó Stuart Mill idevágó mondatát idézte:

„Gondolkodj el azon, hogy boldog vagy-e, és máris nem vagy az.”

Az is a hála ellen dolgozik, hogy az időnk 46,9 százalékában valahol máshol járunk gondolatban, olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek nincsenek ott – így nehéz azokra az éppen minket érő ingerekre koncentrálni, amelyek hálás pillanatokat okozhatnának nekünk. Nagyon sokat számít tehát a boldogságunkban, hogy mit keresünk, mit várunk, mert lehet boldognak lenni itt és most is, újabb célok elérése és tárgyak megvásárlása nélkül.

Azok az emberek, akikre életvitel-szerűen jellemző a hála – tehát általánosan ilyen szemléletmóddal nézik a világot –, több pozitív érzelmet élnek meg a mindennapjaikban, ami az élettel való elégedettséghez és boldogsághoz vezet. A kutatások azt bizonyítják, hogy a hálás élethez valójában nagyon kevés dolog elég, és mindaz benne van abban, ahogy gondolkodunk.

„Bármennyink legyen is, a hála jóval fölötte meggazdagít”

– hangsúlyozta az előadó. Idősebbeknél például a hálán keresztül felerősödik a múlttal kapcsolatos pozitív hozzáállás, a hajléktalanoknál pedig csökken a reménytelenség érzése. A hála nem a betöltetlen szükségleteinkre irányítja a figyelmet, hanem az erőforrásainkra – legyen szó szép emlékekről, társakról, sikerekről –, s így segíti a stresszel való megküzdést. A hála emellett hatékony a félelem és szorongás érzésének legyőzésében, aki pedig nem fél, az nem önző vagy erőszakos adott esetben, hanem nyíltan tud közeledni a másik ember felé. A hála képes pozitív hatással lenni a kapcsolatainkra is, mert a „mi” érzését és a másik különbözőségének elfogadását erősíti, így az egymás iránti tiszteletet is.

A hála gyakorlása

A hála megélését tudatosan is gyakorolhatjuk, ameddig be nem épül az általános szemléletmódunkba. Az előadó például azt a feladatot szokta adni az egyetemi hallgatóinak, illetve a kutatásban részt vevő személyeknek, hogy legalább négy héten át vezessenek hála-naplót: minden nap írjanak fel öt dolgot, amiért hálásak. Egy másik gyakorlat a hála-levél megfogalmazása, akár olyan személyeknek is az életünkben, akikkel éppen nem vagyunk jó viszonyban, mert segíthet az elengedésben és megbocsátásban, ami jó hatással van a mentális egészségünkre. És persze lehet a hálát specifikusabb kategóriákban is gyakorolni, például keresni öt mindennapi tevékenységet, amiért hálásak vagyunk, öt olyan dolgot a környezetünkben, amit eddig nem vettünk észre, vagy csak nyitott szemmel sétálni az utcán, és befogadni mindazt, ami az adott pillanatban történik és hálával tölthet el minket.


Iratkozz fel hírlevelünkre!