Énbemutató stratégiák a sikeres beilleszkedésért

Viselkedésünk egyik fontos mozgatórugója a valahová tartozás iránti vágyunk. Ezért mindannyiunkban él valamiféle elképzelés arról, hogy milyennek szeretnénk láttatni magunkat annak érdekében, hogy elfogadjanak minket. Társas kapcsolataink alakulását ugyanis jelentős mértékben meghatározza, hogy hogyan mutatjuk be magunkat. Önmagunk és a velünk kapcsolatban álló személyek viselkedésének jobb megértése érdekében hasznos lehet, ha alaposabban megismerjük az énbemutatás főbb jellemzőit és stratégiáit.

Általánosságban elmondható, önmagunk bemutatását az alábbi fő szempontok határozzák meg:

  • a személyes céljaink, a vágyott vagy éppen az elkerülni kívánt identitások,
  • a közönség, illetve a közönség által képviselt értékek,
  • a konkrét helyzet, és
  • a társadalmi környezet.

Mások előtt történő bemutatkozásunk során igyekszünk a fenti kontextusokhoz alkalmazkodni, hogy sikeresen beilleszkedjünk a csoportba, azaz a valahová tartozás iránti szükségletünk kielégüljön. Ennek érdekében többféle stratégiát alkalmazhatunk.

Az első és talán a legalapvetőbb, hogy igyekszünk megkedveltetni magunkat, azaz

olyan viselkedést tanúsítunk, ami alapján kedvesnek és szeretetre méltónak tartanak minket,

ami várhatóan vonzalmat kelt másokban. Ezt elérhetjük például bókokkal, mosollyal, nevetéssel, a mások felé irányuló figyelemmel és pozitív értékeléssel. Fontos szempont azonban, hogy a kívánt hatást, azaz a saját magunk megkedveltetését, csak akkor érhetjük el, ha valóban hitelesek vagyunk, hiszen mindez mások számára akár képmutatásnak vagy hízelgésnek is tűnhet.

Egy másik stratégia az önreklám, ami elsősorban arra irányul, hogy kompetensnek tartsanak minket. Ez a módszer olykor ütközhet azzal a törekvéssel, hogy szeretetre méltók is legyünk, hiszen ebben az esetben a viselkedésünk fókuszába nem a partnereinket, hanem saját magunkat állítjuk.

Az önreklámozás során a saját előnyeinkről és a képességeinkről igyekszünk meggyőzni a közönségünket, és kevésbé figyelünk másokra.

Ez a stratégia hasznos lehet például az állásinterjúk során, ahol valóban szükség van a kompetenciánk hatékony közvetítésére, ugyanakkor nem az a legfontosabb szempont, hogy megkedveljenek vagy megszeressenek minket. Természetesen ennél a stratégiánál is mértéktartásra van szükség, hiszen ha túlzásba visszük az önreklámozást, könnyen előfordulhat, hogy beképzeltnek vagy akár szélhámosnak tűnünk. Megfelelően alkalmaztuk a módszert, ha sikerült tiszteletet kiváltani a partnereinkből.

Előfordulhat, hogy bizonyos személyek az önbemutatásuk során a megfélemlítés stratégiáját választják, mert veszélyesnek akarnak látszani. Ez figyelhető meg például, ha egy egyetemi tanár úgy kívánja kivívni a hallgatók előtti tekintélyét, hogy rendkívül szigorúnak és keménynek mutatkozik előttük. A félelmet kiváltó viselkedés további célja lehet például a mások feletti kontroll, illetve a hatalom gyakorlására való törekvés is.

Aki önmaga bemutatása során azt szeretné sugallni, hogy

értékes és erkölcsös, akkor a példamutatás stratégiája fogja ebben őt segíteni.

Gyakran alkalmazzák ezt a módszert például a szülők, a tanárok, a politikusok vagy a vallási vezetők, annak érdekében, hogy másokat is ösztönözzenek az általuk megjelenített példa követésére.

Akinek a viselkedését az motiválja, hogy tehetetlennek tűnjön, mert így szeretné elérni, hogy mások segítsenek rajta vagy gondoskodjanak róla, az gyakran az esdeklés stratégiáját alkalmazza. Ez azonban szintén kétélű fegyver, hiszen aki ezt az eszközt választja,

azt is kockáztatja, hogy lustának vagy számítónak fogják tartani, aki ki akar bújni a feladat végrehajtása alól.

Összességében elmondható, hogy a sikeresen alkalmazott énbemutatási stratégiák célja végső soron az, hogy segítsék az egyének csoportba történő beilleszkedését, illetve a csoporttagságuk megszilárdítását. A lehetséges énbemutatási stratégiák ismerete azonban nemcsak a tudatos alkalmazásuk lehetőségét, hanem a társas interakciók pontosabb átlátását és megértését is jelentős mértékben segítik.

 

Felhasznált irodalom:

Susan T. Fiske: Társas alapmotívumok Osiris Kiadó Budapest, 2006.


Iratkozz fel hírlevelünkre!