Kelet és Nyugat pszichológiája, I. rész – tudatalatti Freudnál és Indiában

A következő cikksorozatunkban a világ lakosságának körülbelül egy hetede számára meghatározó gondolkodási kerettel, a hinduizmussal, illetve a pszichológiai kérdéskörökre adott magyarázataival foglalkozunk majd. Hogyan alakulnak ki az érzelmeink? Mi a tudatalatti? Van-e szabad akarat, és mi a személyiség a hinduizmus szerint? Mit gondolnak a hipnózisról, és pontosan hogyan is működik a meditáció? Az első részben a hindu pszichológia tudatalatti koncepciójával ismerkedünk meg.

2001-ben Gordon Allport  – az amerikai szociológia és pszichológia kiemelkedő alakja –, a Harvard Egyetem volt oktatója, egy, a Kelet és a Nyugat filozófiai, pszichológiai különbségeiről és közeledéséről szóló könyv előszavában írt a nyugati hozzáállásról. Megbocsáthatatlan, veszélyes, ám évtizedek óta fennálló hibának titulálja azt, ahogyan a Nyugat, a világ túlsó felén élő milliók gondolkodását, életét uraló filozófiai, pszichológiai képeket ignorálja. Miközben a saját kulturális és filozófiai kereteink között próbálunk megfejteni olyan kérdésköröket, mint az elme, a tudat, az érzelmek, vagy akár a személyiség, hajlamosak vagyunk nem tudomást venni arról, hogy a világon élő emberek nagyobb részének önmagukról, az életről, a társadalomról alkotott képüket

a miénktől alapjaiban eltérő gondolkodási keretek határozzák meg.

2001 óta azonban sokat változott a nyugati közgondolkodás. Az elmúlt évtizedekben nálunk is egyre népszerűbbek a keleti filozófiákban gyökerező önismerettel, életvitellel kapcsolatos fogalmak, a szintén keleti eredetű mindfulness pedig markánsan begyűrűzött a nyugati pszichológiába is. A könyvesboltok polcait ellepték a keleti bölcsességekre hivatkozó életviteli tanácsadó vagy önfejlesztő könyvek. De vajon erre gondolt-e Allport, amikor a Kelet pszichológiájának megismeréséről beszélt?

Hindu pszichológia – okkultizmus vagy tudomány? 

Mielőtt megpróbálnánk választ adni a fent említett kérdésekre, fontos tisztázni, miért is csukja be a szemét a nyugati tudományos közösség a hinduizmus ugyanazokra a kérdéskörökre adott, eltérő magyarázatai előtt. Bár a hinduizmust magát sokkal inkább filozófiai rendszerként, mintsem egyszerűen egy vallásként kell felfognunk, a szóról nem lehet, és nem is kell leválasztani azt az erős vallási tartalmat, ami évszázadok alatt hozzákapcsolódott. Az indiai hagyományok, az erős istenhit, a mindennapokat meghatározó vallási dogmák és szabályok természetes eredményeként a pszichológiai kérdéskörök magyarázatainál is megjelennek okkult elemek. A misztikus, természetfeletti vagy éppen istenségeknek tulajdonított hatások értelmezése, befogadása, egy nyugati, nem hívő, vagy teljesen más hitrendszerben élő ember számára természetesen nehéz. Ehhez hasonlóan pedig a nyugati értelemben vett tudomány sem képes beépíteni a saját rendszerébe. Érdemes hozzáfűzni azonban, hogy a hinduizmus magát a legtudományosabb hitrendszerként definiálja.

Erős fizikai, természettudományos magyarázatok állnak olyan fogalmak hátterében is, mint például az újjászületés.

Azt is meg kell említeni, hogy a Swami Akhilananda (1945) által, úgynevezett hindu tudományos pszichológiaként definiált iskola magában foglalja mind a hindu, mind pedig a buddhista rendszer pszichológiai elemeit és módszertanát, holott a hétköznapokban a két vallás és közössége sok mindenben eltérő gondolkodásmódot képviselnek.

Mit is akarunk tudni az emberről?

Fontos különbséget tenni a nyugati és a hindu pszichológia módszertana és célkitűzései között is. A nyugati gondolkodók legtöbbször nem ismerik el az indiai tanulmányokat, amiért nem a számunkra meghatározott tudományos módszertant használják. De azt, hogy a hindu pszichológia nem empirikus, nem lehet állítani. Akhilananda szerint a módszertani különbségeket a vizsgálódás céljának eltérései határozzák meg. A nyugati pszichológia tárgya kezdetben leginkább a viselkedés bejóslása felé irányult, a pszichológusok leírták az elme funkcióit, a viselkedés jellegzetességeit, és próbálták meghatározni a cselekvés törvényszerűségeit. De a korai pszichológiai írások között csak ritkán találunk említést olyan, a hindu pszichológia központjában álló témákról, mint például más mentális állapotok tanulmányozása vagy az elme rejtett, ma tudatalattiként ismert területei. Természetesen a pszichoanalízis iskoláinak megjelenésével, a tudatalattival való foglalkozással és ennek központba állításával nagy lépést tett a mélylélektan az elme rejtett területei felé.

Tudatalatti Freudnál és Indiában

Ahogy az számunkra ismert, Freud, Jung és a többi analitikus szerint az elme legnagyobb része a felszín alatt van, tudattalan mindannyiunk számára.

A hinduk egyetértenek a jéghegy hasonlattal.

Az elme csak egy apró része látható a felszínen, és soha sem szabad lebecsülnünk a mélyen található, nem látható részek méretét és erejét. Gyakran észre sem vesszük ezen mentális erők hatását, viselkedésünk irányító erejét. A hindu pszichológia ezeket a rejtett mentális erőket „samskaras”-nak nevezi. De Freud elméletével ellentétben, az elme tudatalattiba visszaszorított részét nem a gyermekkorból, vagy a korai évekből emlékekből visszamaradt traumák vagy érzések, hanem a létezés összességében, tehát akár az előző életekben is megélt benyomások határozzák meg.

A hinduk a tudatalattit úgy magyarázzák, mint egy raktárt. Az előző, múltbéli benyomások, ösztönök vagy „samskaras”ok gyűjteményét. Minden, amit teszünk, a test minden mozdulata, minden gondolat egy benyomást hagy az elmében, akkor is, ha ez a benyomás nem kerül a tudat felszínére. Mindenkit, mindenki viselkedését ezen összegyűjtött benyomások összessége határozz meg.

A freudi fogalom szerinti tudatosság azonban nem a legfelső szint a hinduk számára.

A hindu pszichológia a tudatosság négy állapotát határozza meg.

Alvás, álmodás, éber állapot és egy szupertudatos, nyílt tudati állapot. Azaz susupti, swapna, jagrat, és turiya. Az alvás és álmodás a Freud szerinti tudatalattinak feleltethető meg. De túl az általános értelemben vett tudatosságon feltételeznek egy kiemelkedően tudatos, mondhatni szupertudatos vagy megvilágosult, nyílt állapotot, ami koncentrációval, meditációval, jógagyakorlással, mondhatni az elme tudatos integrációjával érhető el, és természetesen több szinten játszódik.

Gestalt és hinduizmus

A két világháború közötti Németországban virágkorát élő Gestalt pszichológiai, vagy alaklélektani iskola szerint, a tudatos szelf egy egység, de nem egyenlő a különböző ösztönök és percepciók kombinációjával, vagyis az egész nem egyenlő a részek összességével. Bár ezen iskola képviselői nem adtak pontos magyarázatot az elme összességére vonatkozóan, de a hindu pszichológia képviselői szívesen állítják ezt az elméletet párhuzamba saját hasonló gondolatmenetükkel, ami egy úgynevezett „total mind”-ot feltételez. Ami a tudat egy ritkán megnyilvánuló, nehezen elérhető, teljességében értelmezett, a tudatos, tudatalatti és szupertudatos összességét jelentő fogalom, ám minőségében teljesen más, mint alkotórészei külön értelmezve.

Mi mozgatja az embert Nyugaton és Keleten?

A modern pszichológia egyik fókuszpontjában a viselkedés mögött meghúzódó motivációs erők állnak. Ennek magyarázataiban erős ellentétek vannak a nyugati és keleti iskolák között. A hindu pszichológia egyetért azzal, hogy az egyénnek sok különböző ösztöne és hajlama van. De nem fogadják el a Freud és Adler-féle elméletet, miszerint a szexuális és a hatalom iránti vágy a legerősebb ösztönkésztetések, vagy hogy ezek lennének az emberi működés legalapvetőbb motívumai. A hindu pszichológia az emberben jelenlévő alapvető destruktív késztetések elméletével sem ért egyet. Az öngyilkosságot, a háborút és a hasonló romboló viselkedéseket nem a normál elme megnyilvánulásaiként tartják számon.

A hindu pszichológia elmélete éppen ennek az ellenkezője. Ők arra következtetésre jutottak, miszerint az egyénben egy

örökké való boldogságra és örök létezésre törekvő ösztönkésztetés van jelen.

Az örök létezés pedig ebben a koncepcióban nem az örök földi létezést jelenti. A megtartható boldogságra való törekvés a leginkább motiváló erő az ember cselekedetei mögött, mind tudatosan, mind tudat alatt. A romboló késztetések, ösztönök nem alapvetők és természetesen jelenlévők az emberben. Ezek a romboló cselekedetek is csak a boldogság iránti vágy téves megértésének, félreértelmezésének következményei.

Felhasznált szakirodalom:

A cikk legnagyobb részt SWAMI AKHILANANDA: The International Library of Psychology: HINDU PSYCHOLOGY című könyve alapján készült.

További források:
Freud, S. (1924).A general introduction to psychoanalysis, trans. Joan Riviere
Freud, S. (1915). The unconscious, 14: 159-204.


Iratkozz fel hírlevelünkre!