„Csak még egy posztot!” – A személyiség szerepe a közösségimédia-függőség kialakulásában

Nem sok olyan emberrel találkozhatunk manapság, aki egyáltalán semmilyen közösségimédia-felületet nem használ. A Facebook, SnapChat, Instagram vált az elsődleges kapcsolattartó platformmá, ha akarjuk sem nagyon tudjuk kizárni életünkből, hiszen itt szerveződik minden program, itt érhető el leghamarabb minden ismerősünk, itt értesülhetünk gyermekkori barátunk házasságkötéséről, új háziállatáról, vacsorájáról. Ezeket a platformokat viszont elég eltérően használjuk, melyet a különböző motivációink mellett egyes személyiségjegyeink is meghatározhatnak.

A Föld népességének 42 százalékáról mondható el, hogy naponta használja a közösségi médiát. Hatalmas számokról beszélhetünk, melyek napról-napra emelkednek. Ma már sokan elképzelhetetlennek tartjuk az életet nélküle, a nap első és utolsó dolga, hogy lecsekkoljuk a legfrissebb posztokat, végigpörgetjük az insta-sztorikat. Lehet-e egy ennyire mindennapi tevékenységet túlzásba vinni? Beszélhetünk-e a közösségi média használata kapcsán függőségről?

A viselkedésfüggőségekről

Ha viselkedésfüggőségről beszélünk, először talán a szerencsejáték-függőség vagy a videojáték-függőség jut eszünkbe. Valójában azonban számos viselkedést túlzásba lehet vinni annyira, hogy az életünk más területeire, kapcsolatainkra, egészségünkre romboló hatással legyen.

Teljesen hétköznapi tevékenységek, például a testmozgás és a munka is függőséggé alakulhat, melyben az egyén és a környezet együttesen játszik szerepet.

Ezek a viselkedésfüggőségek sokban hasonlítanak a szerfüggőségekhez: a függő személy megszállottan szeret foglalkozni az adott tevékenységgel, ingerültté és feszültté válik akkor, ha nem gyakorolhatja eleget a viselkedést, és sokszor az élet más területeit elhanyagolva teremt minél több időt az adott viselkedésre. Még egy fontos hasonlóság, hogy a viselkedés csökkentése nehézséget okoz, ugyanúgy, ahogy az addiktív szerekről való leszokás.

Sok esetben olyan viselkedésről beszélhetünk függőség kapcsán, amit a legtöbben nap mint nap elvégzünk. Mi lehet az oka annak, hogy mégsem válunk mindannyian például munkafüggővé? A kutatások különböző környezeti faktorok mellett megfigyeltek olyan személyiségjegyeket, amelyekkel rendelkező személyek nagyobb eséllyel visznek túlzásba bizonyos viselkedéseket. A perfekcionizmus például jellemző a munkafüggőkre, egyes kutatások szerint pedig a nárcisztikus személyiségek hajlamosabbak videojáték-függőségre.

A közösségimédia-függőséggel kapcsolatba hozható személyiségjegyek

Láthatjuk hát, hogy viselkedésfüggőség bármilyen hétköznapi tevékenység kapcsán megjelenhet, és ez alól a közösségi média használata sem kivétel. A platformok lényege a kapcsolattartás mellett a szórakoztatás, ami bőven elég motivációt adhat ahhoz, hogy alapvetően szívesen használjuk ezeket a felületeket. Ha értesítést kapunk egy közösségimédia-felületen, általában izgatottak leszünk: a „mágikus talán” jelensége lesz úrrá rajtunk, hiszen lehet, hogy épp kiszemeltünk hívott meg egy eseményre, de az is lehet, hogy anyukánk posztolt épp rólunk egy gyerekkori képet. Ez a fajta izgalom jelenik meg annak kapcsán is, mikor új értesítés reményében újra és újra megnyitjuk az oldalt: minden újabb megnyitás egy lehetséges fontos értesítés, vagyis minden alkalommal, mikor belépünk ezekre a platformokra, lehet, hogy jutalomban részesülünk. Ez az az izgalmas játszma, amitől függővé válhatunk.

A Föld népességének 42 százalékáról mondható el, hogy naponta használja a közösségi médiát.

A mechanika ugyanúgy játszódik le mindannyiunknál, szerencsére mégis kevesen válnak a közösségi média függőjévé. Ennek oka pedig többek közt a személyiségben keresendő. A kutatások szerint például minél lelkiismeretesebbek vagyunk, annál kevésbé jellemző, hogy függővé váljunk. A lelkiismeret megakadályoz minket abban, hogy jóval pozitívabb énünket mutassuk a közösségimédia-platformokon, és abban is, hogy túl sokat lógjunk rajtuk mások életét figyelve. Ha kevésbé jellemző ránk a lelkiismeretesség, akkor valószínűbb, hogy a hiányosságainkat azzal kompenzáljuk, hogy a virtuális térben igyekszünk minél aktívabban részt venni, egy pozitívabb énképet prezentálni ismerőseinknek.

A barátságosság is fontos személyiségjellemző a közösségimédia-függőség kialakulásában. Azt gondolnánk, hogy a barátságos emberek jóval több időt töltenek ezeken a felületeken, kapcsolatokat ápolva, lájkokat osztogatva. Bár ez így is van, a kutatások szerint a barátságtalanabb emberekre sokkal inkább jellemző, hogy problémás módon használják a közösségi médiát, hamarabb válnak függővé, mint barátságos társaik. Ennek egyik oka lehet többek közt az, hogy a barátságtalanabb emberek szívesebben csámcsognak mások magánéletén, illetve a kapcsolatok fenntartása kevesebb energiát vesz igénybe virtuális téren keresztül, mint a való életben, ami kedvezhet a barátságtalan személyiségeknek.

A kutatások által leginkább emlegetett személyiségjegyek közé tartozik még az érzelmi labilitás. Az érzelmileg labilis személyeknek nehézséget okozhat a társas kapcsolatok fenntartása, a virtuális tér viszont biztonságos környezetet nyújthat nekik a kapcsolattartásban. Ezekre az emberekre jellemzőbb, hogy sok energiát fektetnek énjük minél pozitívabb bemutatására, egy-egy lájk megszerzése elképesztő boldogságot jelent nekik. Ez a fajta boldogságérzet az, ami arra készteti az érzelmileg labilis személyt, hogy minél több lájkot szerezzen, és önértékelése is a lájkoktól függ.

Ha csak a személyiségünk játszana szerepet a közösségimédia-függőségben, akkor csak a barátságtalan, érzelmileg labilis és nem túl lelkiismeretes emberek válhatnának veszélyeztetetté.

Az igazság viszont az, hogy ezen személyiségjegyek csak apró katalizátoraként működnek a függőség kialakulásában.

Sokszor elég egy nehéz életesemény (például egy családtag elvesztése) ahhoz, hogy egyetlen örömünkké a közösségi média platformjainak böngészése váljon. Személyiségünk jellemzői ugyan hajlamosíthatnak a viselkedés túlzásba vitelében, de közel sem elegendők önmagukban ahhoz, hogy a függőség megjelenjen.

Ki is számít függőnek?

Mindannyiunk környezetében van legalább egy személy, aki megállás nélkül a mobilját nyomkodja, társas események során sem képes megválni tőle, a rosszalló pillantások és megjegyzések ellenére sem. Vajon ő is a közösségimédia-függőség áldozata? Nem feltétlen. A közösségi média megjelenése egy új viselkedésformát hozott be az életünkbe. Bár már évek óta alkalmazzuk, mégsem alakult ki egy egységes etikett a tekintetben, mikor illik használni és mikor nem. A nem megfelelő használat tehát nem feltétlen a függőségből ered, sokkal inkább a megszilárdult normák hiányából.

A „fear of missing out” jelenség hatása.

További fontos jelenség a témával kapcsolatban a „fear of missing out” fogalma, vagyis az attól való félelem, hogy valami fontosról lemaradunk. Ez az érzés különösen azóta detektálható, hogy megjelentek azok a tartalmak, melyek csak 24 órán keresztül érhetők el, azután örökre eltűnnek. Az érzés, hogy ha nem vagyunk elég gyorsak, lemaradhatunk valami fontos információról, egyre csak arra késztet minket, hogy újra és újra ránézzünk az oldalra. Ez az érzés viszont nem feltétlen egyenlő a függőségben szenvedők által érzett késztetéssel – attól tehát, hogy alkalmanként elönt minket ez a fajta félelem, nem kell rögtön függőségre gyanakodnunk.

A társas kapcsolatok minősége és az élet egyéb területein ért hatások mellett a személyiségünk is szerepet játszhat abban, hogy a virtuális terek függőjévé váljunk. A közösségimédia-függőség tehát jóval összetettebb jelenség annál, mint hogy valaki sok időt tölt ezeken a felületeken. Ha mégis úgy érzed, hogy talán téged is érint ez a fajta függőség, gondold át, mennyire jellemzőek rád a következő állítások:

  • Úgy érzed, egyre több időt kell a közösségi média felületein töltened, a szabadidőd egyre nagyobb részét szánod a posztok böngészésére.
  • Arra használod ezeket a platformokat, hogy egyéb gondjaidról, problémáidról megfeledkezz.
  • Feszültséget, idegességet, szomorúságot érzel, ha nem tudod elérni a kedvenc közösségi oldalad.
  • Érzékelted már, hogy személyes kapcsolataid romlottak meg a közösségimédia-használatod miatt.

Ha a fenti állítások mindegyikét igaznak érzed, gondold újra tudatosan a közösségimédia-használati szokásaidat, ha pedig ez nehézséget okoz, érdemes szakember segítségét kérned. A tudatosság ugyanis az, amivel ellensúlyozhatunk minden környezeti tényezőt és személyiségjellemzőt, s így megvédhetjük magunkat a közösségi média káros használatától.

 

Felhasznált irodalom:

Engs, Ruth C. „The pharmacology of drugs.” in Alcohol and Other Drugs: Self Responsibility. Bloomington, IN, Tichenor Publishing, 1987, pp-52-53.

Hawi, N., & Samaha, M. (2019). Identifying commonalities and differences in personality characteristics of Internet and social media addiction profiles: traits, self-esteem, and self-construal. Behaviour & Information Technology, 38(2), 110-119.

Kircaburun, K., Alhabash, S., Tosuntaş, Ş. B., & Griffiths, M. D. (2018). Uses and gratifications of problematic social media use among university students: A simultaneous examination of the Big Five of personality traits, social media platforms, and social media use motives. International Journal of Mental Health and Addiction, 1-23.


Iratkozz fel hírlevelünkre!