Együttérzés – egy lehetőség a boldogság felé vezető úton, I. rész

Az 1980-as évektől kezdve a boldogság kutatása bekerült a tudományos pszichológia vizsgálódásai közé. Így vált a szubjektív jóllét, vagyis a boldogság egy sokat vizsgált jelenséggé. Napjainkban egyfajta elvárásként fogalmazódik meg a boldogságra való törekvés, az ehhez vezető út pedig számtalan lehetőséget rejt magában, melyek közül most az együttérzés szerepét szeretnénk röviden bemutatni.

A tudomány szempontjából a boldogság lényegi eleme a szubjektivitás, tehát hogy boldognak lenni mindenki számára mást jelenthet. Így többféle meghatározása is született az évek során. Egy jeles kutató, Ed Diener (1984) háromdimenziós modellje szerint a szubjektív jóllét:

  • a pozitív érzelmi állapotok gyakori jelenléte,
  • a negatív érzelmek relatív hiánya, és
  • az élettel való elégedettség összessége.

Az empirikus kutatások ezen kívül négy fő komponenst vagy faktort emelnek ki. Az első és legáltalánosabb a megelégedettség, mely további alfaktorokra (munkával, párkapcsolattal, egészségi állapottal, kompetenciával és önmegvalósítás mértékével való elégedettség) osztható. A második faktor az érzelmi vetület (például öröm), harmadik a pszichológiai distressz hiánya, és a negyedik az egészség, mely az előzőek oka és következménye is egyben. Tehát „a boldogság lényegében egy kívánatos célállapot megélése, amely felé minden cselekedet irányul”.

„A boldogság tisztán belső állapot. Nem a dolgok folyománya, hanem az eszméké, a gondolatoké, a beállítottságé, és ezeket az egyén fejlesztheti, változtathatja, függetlenül a környezetétől.” Dr. Matthew N. Chappell pszichológus

Hogyan kapcsolódik ide az együttérzés?

Meghatározása szempontjából a Dalai Láma gondolatait idéznénk, aki szerint az együttérzés „mások szenvedésére való nyitottság, és elköteleződés ennek enyhítésére”.

Jellemzőit tekintve az alábbiakat tartalmazza: törődés iránti motiváció, szimpátia, kellemetlen érzések toleranciája, empatikus megértés képessége, ítéletmentesség. Az együttérzés irányát tekintve megkülönböztethetünk mások felé irányuló, másoktól kapott, és magunk felé irányuló (ön)együttérzést. Ezek befolyással vannak egymásra, és nem szétválaszthatóak.

Az önegyüttérzésről és meghatározásáról már egy korábbi cikkünk kapcsán írtunk, most a jótékony hatásairól ismertetnénk egy-két ide tartozó kutatási eredményt. A jelenség egyik neves szakértője és kutatója, Kristin Neff és kollégái kimutatták, hogy az önegyüttérzés elősegíti az emberek érzelmi jóllétét, és pozitív hatással van az élettel való elégedettségre, valamint a boldogsággal és az optimizmussal is kapcsolatba hozható. Egy másik kutatásban bebizonyították, hogy az önegyüttérzést átélő emberek több pozitív érzelmet (például lelkesedést, érdeklődést, izgalmat) élnek át, mint az önmagukkal kritikus társaik. Mindamellett, hogy boldogabbnak is tartják magukat és optimistábban állnak az élethez.

Együttérzőnek lenni összefügg olyan motivációkkal, mint a gondoskodás, a stresszre való érzékenység, a szorongással szembeni tolerancia és az empátia. A mások iránti együttérzésre való fogékonyság segíthet a szorongás szabályozásában és a negatív érzelmek leküzdésében. Egyre több bizonyíték mutat arra is, hogy

az együttérzés megteremtése magunk és mások iránt komoly befolyással van a negatív hatások csökkentésére és a pozitív hatások elősegítésére.

Természetesen sok más készséghez hasonlóan az (ön)együttérzés is fejleszthető és gyakorolható. Cikksorozatunk következő részében arra leszünk kíváncsiak, hogy milyen tényezők befolyásolják az együttérzésünket, illetve mit tehetünk a fejlődéséért.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bányai, É., & Varga, K. (2014) Affektív pszichológiai – az emberi késztetések és érzelmek világa. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

Dalai Lama (1995). The power of compassion. New Delhi: HarperCollins.

Diener, E. (1984) Subjective well-being. Psychological Bulletin, 93, 542–575.

Gilbert, P. (2005) Compassion and cruelty: A biopsychosocial approach. In P. Gilbert (Ed.), Compassion: Conceptualisations, research and use in psychotherapy (pp. 9–74). London: Routledge.

Neff, K. D. (2003b). Self-compassion: An alternative conceptualization of a healthy attitude toward oneself. Self and Identity, 2, 85–102.

Neff, K. D. (2009). Self-Compassion. In M. R. Leary & R. H. Hoyle (Eds.), Handbook of Individual Differences in Social Behavior (pp. 561-573). New York: Guilford Press.

Úgy érzed, hiába hajszolod a boldogságot? Mi segíthetünk! A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!