Szemet szemért, fogat fogért – avagy mi áll a bosszúvágy hátterében?

A mindennapok során számtalanszor találkozhatunk megsértett, bosszúra szomjas embertársainkkal: nőkkel és férfiakkal, gyerekekkel és testvérekkel, akik mindennél jobban vágynak arra, hogy vélt vagy valós sérelmeikért megfizethessenek. Kikre jellemző a bosszúállás, és vajon mi mozgathatja őket? Milyen a bosszúviselkedés dinamikája, és milyen hatással van lelki egészségünkre? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

A bosszút mint fogalmat nehéz definiálni, hiszen egy nagyon összetett jelenségről van szó. Ennek ellenére, ha mégis meg szeretnénk magyarázni, mit is értünk alatta valójában, talán úgy fogalmaznánk meg, hogy más személy vagy csoport ellen irányuló káros érzés vagy cselekedet, amely az „igazságszolgáltatás” önkényes formája egy vélt vagy valós sérelemre adott válaszként.

A bosszúvágy a pszichoanalitikusok által feltérképezett kérdéskör. Számtalan elmélet született annak érdekében, hogy minél jobban leírhassuk, megérthessük ezen folyamatot. Melanie Klein szerint a bosszú egy olyan romboló érzés, amelyet az irigység táplál, míg Kohut úgy vélte, hogy „a bosszúvágy és a bosszúálló cselekvés énvédő eszközül szolgál szégyen, veszteség, bűntudat és tehetetlenség idején”.

A bosszúviselkedés mindig egy bizonyos helyzet kiegyenlítésére, a megingott egyensúly helyreállítására irányul. Ebből következően a megtorlási vágyat több tényező is motiválhatja:

  • a megsérült erkölcsi egyensúlyt szeretnénk helyreállítani,
  • saját önbecsülésünket igyekszünk megmenteni, hiszen ha a másikat kevesebbre tartjuk, úgy érezhetjük, hogy mi magunk váltunk értékesebbé,
  • a bosszúról való fantáziálgatás megóv minket attól, hogy újabb sérelmet szenvedjünk el egy olyan személytől, aki korábban már megbántott minket.

A bosszúálló személy jellemzői

Kutatások kimutatták, hogy a sérelmeiért visszavágó személyekre a negatív érzelmek gyakoribb megjelenése jellemző, kevésbé tudnak ezen emóciókon uralkodni, valamint nehezen tudják a kedvezőtlen helyzetekre adott negatív reakcióikat kordában tartani. Önszabályozott viselkedéses válaszra kevésbé képesek, gyakran az indulataik irányítják őket. Sikertelenségek vagy korlátozás esetén nem tudnak előremozdulni. Stresszes helyzetben túlzott mértékben sérülékennyé válnak, és nem képesek az információk reális megfontolására. A kevésbé optimista, depresszióra hajlamos, saját és mások személyét is negatívabbnak észlelő emberek

kevésbé tudják túltenni magukat a hétköznapi apró bosszúságokon, kevésbé hajlandók nagyvonalúságra, megbocsátásra, és kevésbé megértőek vagy egyetértésre hajlamosak.

A bosszúvágytól ittas emberek vélt vagy valós megbántottságuk felett folyamatosan rágódnak, más néven ruminálnak, emiatt pedig képtelenné válnak a sérelmek produktív feldolgozására. Viszont minél többet rágódik valaki egy sértett helyzeten, annál jobban csökken annak az esélye, hogy megszületik benne a megbocsátás szándéka. Vizsgálatok rávilágítottak arra is, hogy a bosszúálló személy sokkal többet gondol az őt megsértő személyre és a sérelemre, mint az, aki igyekszik túllépni a problémán, és megbocsátásra való hajlandóságot mutat.

A bosszútól vezérelt cselekedetek impulzívan, spontán következnek be.

A bosszú dinamikája

Amennyiben külső vagy belső akadályok miatt nem tudjuk a megingott egyensúlyt, morális deficitet más hatékony eszközzel megoldani, sértettségünk következtében úgy érezhetjük, hogy az egyensúlyt csupán bosszúállással tudjuk helyreállítani. A bosszútól ittas cselekedetek általában impulzív módon, teljes mértékben spontán következnek be. Ahogy már említettük, a bosszúval teli viselkedések gyakran táplálkoznak a sérelemmel teli helyzet feletti rágódásból, amely a sértett személyére, a sérelem természetére, a sértett és a megsértő kapcsolatára vonatkozó következményekre irányul. Ez a ruminálási folyamat egy nem effektív megoldási eszköz a stresszel teli életeseményekkel való megküzdésre. Mind a keletkezett sérelem, mind pedig a megbocsátás hiánya nagyon kellemetlen érzésekkel járnak együtt, amit esetenként a bosszú tervezésével és az annak végrehajtására való feljogosítottság érzésével igyekszünk palástolni.

Bosszú és a lelki egészség kapcsolata

A bosszú forralása és a megbocsátás hiánya fokozott stresszt jelent számunkra, amely negatív érzelmeket von maga után. Kutatások kimutatták, hogy ezek a negatív érzelmek immunszabályozási zavarokat okozhatnak, melynek következtében testi betegségek jelentkezhetnek, ezek pedig tovább csökkentik a fizikai és pszichés jóllétet. Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a sérelmeken való, évekig tartó rágódás számos betegség, mint például a kardiovaszkuláris megbetegedések, krónikus fájdalom és gyomorfekély egyik kiváltó tényezője lehet.

„Két sírt ásson az, akit csak a bosszú hajt, egyet támadójának, egyet pedig magának” –tartja a kínai közmondás, s nem alaptalanul.

Él bennünk egy olyan elképzelés, hogy a sérelmeink megfizetésére irányuló jogos elégtétel elégedettséggel, felszabadultságérzettel jár, megtisztítva minket a negatív érzésektől és indulatoktól. Ezzel szemben a széleskörű kísérletek bebizonyították, hogy a bosszúállás után valójában elégedetlenebbek vagyunk, mert még többet gondolunk a történtekre, míg a megbocsátással csökkenthetnénk annak az esélyét, hogy belemerüljünk negatív rumináló gondolatainkba.

Mi segíthet minket előremozdulni a megbocsátás irányába?

A sérelmeink félretételében, valamint a megbocsátás útján való elindulásban segíthet minket az, ha sértettségünk ellenére is együttérzéssel fordulunk afelé az ember felé, aki megbántott minket. Igyekezzünk a sértő fél helyzetébe képzelni magunkat, próbáljuk meglátni azt, vajon ő miként élhette meg az adott helyzetet, és gondoljunk bele abba, hogy fordított szituációban akár mi is okozhattunk volna sérelmet. Fedjük fel a sérelem valódi, reális okát, és a megbántottsággal járó érzelmeink – düh, harag, felháborodás – meglétét ismerjük be magunknak, és fogadjuk el azokat. Ezeknek a lépéseknek a megtétele segíthet minket abban, hogy sérelmeinket könnyebben elengedhessük, és a bosszú forralása helyett a megbocsátás felé vegyük az irányt.

 

Felhasznált szakirodalom:

Kiss, M., Kovács, J. (2010). A bosszú pszichológiai összetevői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 11 (2010) 2, 129-150.

The Revenge Encyclopedia, Paladin Press. Colorado, USA. 1995.


Iratkozz fel hírlevelünkre!