Kognitív viselkedésterápia a sport szolgálatában – és fordítva

A sportpszichológiai írásokban kevéssé foglalkoznak a kognitív viselkedésterápiával (cognitive behavioral therapy, CBT), miközben több olyan technikát is használnak a sportpszichológusok, amelyek a CBT-hez köthetőek (például imagináció, belső beszéd). Egy többszörösen hasznos témáról beszélhetünk, hiszen a CBT eszköztára segítheti a sportolók felkészülését, a testedzés pedig pozitív hatásokkal egészítheti ki a kognitív viselkedésterápiát. A pszichológiai faktorok tekintetében olyan terápiát kiegészítő technikaként használható a fizikai aktivitás, amely csökkenti a szorongásra való érzékenységet, segít megszabadulni a negatív gondolatoktól, illetve növeli az önbizalmat és az önhatékonyságot. Cikkünk a CBT és a sport kapcsolatáról szól profi és hobbi sportolóknál, valamint pánikbetegnél.

A kognitív szemlélettel dolgozó pszichológusok feltételezik, hogy a gondolatok, az érzelmek, a viselkedés, a fizikai reakciók és a környezet egymáshoz kapcsolódnak. A CBT-terapeuta arra törekszik, hogy megtanítsa a klienseket arra, hogyan ismerjék fel, értékeljék és reagáljanak gondolataikra és hiedelmeikre, illetve ezeken keresztül megfigyeljék a hangulati vagy érzelmi és a viselkedéses változásokat.

CBT sportolóknál

A CBT-modell alapján egy meghatározott úton halad végig a terapeuta és a sportoló, amely sok lépcsőfokból áll. Elsőként a sportoló nehézségeinek azonosítása történik, illetve a foglalkozásokkal kapcsolatos célok meghatározása. Ezt követi az a folyamat, amely révén a sportoló megértheti problémáinak kiváltó és fenntartó okait. A következő szinten a terapeuta eszközeinek és tudásának révén asszisztál ahhoz, hogy a sportoló elérje a terápiával kapcsolatosan megfogalmazott céljait. Ebben a szakaszban a kliensek feltárhatnak olyan problémákat is, amelyek módosíthatják az elsődleges terápiás célt,vagy utat mutathatnak a közös munka folytatásában.

A cél megérteni a sportoló problémáját a gondolatokkal, az érzelmekkel, a viselkedéssel és a fizikai reakciókkal kapcsolatban. Jelzőértéke lehet annak, ha a sportoló ideges a verseny előtt (érzelem), nem képes szabadon, feszültség nélkül bemelegíteni (viselkedés), hányinger vagy légzési nehézség jelentkezik nála (fizikai reakció). Mindezek pedig nem indokoltak a testi felkészültség alapján. Ezek a tünetek megjelenhetnek versenyzés közben is, és negatív irányba változtathatják a teljesítményt. Az említett tünetek versenyszorongásra utalhatnak.

A kognitív szemlélet szerint fontos edukálni a klienst a problémáiról,

tehát elmagyarázni neki, hogy a tünetek mögött milyen lelki nehézség állhat. Ezek alapján pedig együtt tűzhet ki terápiás célt a sportoló és a terapeuta.

Fontos lehet még az automatikus negatív gondolatok és a kognitív torzítások azonosítás, majd a belső beszéd pozitívvá formálása. Ezeken keresztül a sportoló objektívebben, érzelmektől mentesen láthatja saját teljesítményét, illetve elsajátíthatja azt a készséget, amely révén a későbbiekben saját pszichológusaként értelmezheti a helyzeteket. Az egész folyamat során az egyik legfontosabb tényező az, hogy a sportoló a találkozók végén kapott házi feladatokat végrehajtsa. A CBT során gyakran alkalmaznak különböző relaxációs gyakorlatokat is, valamint jelenleg több sportoló használ mindfulness gyakorlatokat. Ezt egy készülő mobil applikáció is segítheti, amely magyar nyelven is elérhető lesz.

A sportolás biológiai és pszichológiai előnyökkel jár.

Sport és CBT a hobbi sportban

Egy kutatásban (McGale, McArdle, & Gaffney, 2011) fiatal felnőtt férfiak mentális egészségét vizsgálták. Összesen 104, 18-40 év közötti férfi vett részt a vizsgálatban, őket 3 csoportra osztották. Az első csoportban a kognitív viselkedésterápia mellett csapatsportot (futball) űztek a résztvevők. A csoportos CBT olyan elemeket tartalmazott, mint relaxáció, személyes erősségek azonosítása, célmeghatározás, problémamegoldás, káros helyzetek elkerülése, kommunikáció. A másik kísérleti csoportban egyéni állóképességi edzést végeztek, a harmadik csoport pedig a kontrollcsoport volt. Mindegyik résztvevő maximum hússzor edzhetett 10 hét alatt, egy edzés 55 perces lehetett. A vizsgálati személyek Beck Depresszió Kérdőívet és szociális támogatással kapcsolatos kérdőívet töltöttek ki az intervenció előtt, annak ötödik hetén és a beavatkozás befejeztével, valamint 8 héttel utána. Mindkét intervenciós csoportban jelentősen alacsonyabbak voltak a Beck Depresszió Kérdőívvel mért pontszámok a kontrollcsoporthoz képest a beavatkozás után és a 8 hetes utánkövetéskor mért adatok alapján. Érdekesség, hogy az egyéni edzést végző csoport tagjai szignifikánsabb magasabb társas támogatást érzékeltek, mint a másik két csoport tagjai.

Tehát a fizikai aktivitás révén csökkenthetőek a depresszív tünetek fiatal felnőtt férfiaknál.

CBT a klinikumban

Egy kutatásban (Gaudlitz, Plag, Dimeo, & Ströhle, 2015) az aerob vagy állóképességi edzés és az alacsony hatású fizikai edzés hatását vizsgálták a kognitív viselkedésterápia (CBT) eredményességére pánikbetegségben szenvedőknél. Korábbi pánikbetegeket vizsgáló kutatásokban nem találtak szignifikáns különbséget a gyógyszeres kezelések tekintetében az aerob edzéssel szemben, illetve a CBT is hatásosabbnak bizonyult az állóképességi edzésnél. A CBT terápia heti kétszer 90 perc csoportfoglalkozást és 4 héttel később még egy plusz alkalmat tartalmazott. Magában foglalt pszichoedukációt, stresszkezelést, relaxációt és kognitív újrastrukturálást. Az átadott technikákat házi feladatként kellett otthon gyakorolniuk a részvevőknek. Az aerob edzést végző csoportban a testedzés során 3 km/h órás sebességgel kezdtek a futópadon a résztvevők, a sebességet folyamatosan növelték, az edzés végére az elvárható maximális pulzus 80%-át érték el (amit 220 mínusz életkor alapján számoltak ki). Ezalatt a kontrollcsoport tagjai ugyanolyan rendszerességgel végeztek főként nyújtó és jógagyakorlatok.

A felvett tesztek alapján a CBT terápia egy hónap alatt szignifikáns javulást eredményezett mindkét csoportban. Az aerob edzést végző csoportban a szorongásos tünetek nagyobb mértékben javultak, és hosszú távon (7 hónappal később) is tartósabbnak bizonyultak. A fizikai állapottal kapcsolatos változókban nem jelentkezett változás az intervenció hatására, azonban korábbi kutatásokban is hasonlót tapasztaltak: a klinikai tünetekben való javulás nem jár együtt a fizikai állapot javulásával. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy az edzés, amely elegendő intenzitású a fitnesz növeléséhez, kevésbé hatékony a szorongás enyhítésében, míg a szorongó hangulat csökkentését célzó testmozgás alkalmatlan a fizikai állapot/ fitnesz növelésére. Tehát

a fizikai testmozgás inkább pszichológiai, mintsem biológiai úton fejti ki hatását.

Összességében elmondható, hogy pánikbetegeknél a rendszeres állóképességi edzés kiegészítheti a CBT-t, további előnyökkel járhat a beteg számára. A kutatás rámutat arra, hogy milyen intenzitású edzés eredményezhet előnyöket: a nagyobb intenzitású edzésnek magasabb szorongásoldó hatása van, mint azoknak, amelyek kardiovaszkuláris aktivitás nélkül folynak. A kutatók kiemelik azt is, hogy a rendszeres, hosszú távú futás is hasonló előnyökkel járhat.

A CBT hatékonyan segítheti a profi sportolók felkészülését, a hobbi sport kiegészítéseként csökkentheti a depresszív tüneteket, pánikbetegeknél pedig testmozgással kiegészítve a CBT-t további pozitív hatásokat érhetünk el. Ha további érdekes cikkeket olvasnátok a CBT-vel kapcsolatban magyar nyelven, akkor ezen az oldalon keresgélhettek.

 

Felhasznált irodalom:

Gaudlitz, K., Plag, J., Dimeo, F., & Ströhle, A. (2015). Aerobic exercise training facilitates the effectiveness of cognitive behavioral therapy in panic disorder. Depression and Anxiety, 32(3): 221-228. doi:10.1002/da.22337

McGale, N., McArdle, S., & Gaffney, P. (2011). Exploring the effectiveness of an integrated exercise/CBT intervention for young men’s mental health. British Journl of Health Psychology, 16: 457-471.

Puig, J., & Pummel, B. (2012). ‘I can’t lose this match’: CBT and sport psychologist. Sport & Exercise Psychology Review, 8(2): 54-62.


Iratkozz fel hírlevelünkre!