Nevünkben a végzetünk – a neved meghatározhatja az életedet

Tudjátok, miért azt a nevet kaptátok, amit? Hogyan döntötték el a szüleitek, hogy hívjanak titeket? Talán nem is gondolnátok, milyen jelentősége lehet egy névnek. Hozzánk tartozik, így ismernek, ezen keresztül hivatkoznak ránk és szólítanak meg minket. Pedig nem mi választottuk, hanem a szüleink, vagy más felnőttek adták nekünk. Nézzük meg, milyen pszichológiai jelentősége lehet a vezetéknévnek, a keresztnévnek és a becenévnek!

Azonkívül, hogy a nevünknek jelentése van, ami már önmagában kihathat a személyiségünkre, sokszor a névnek története is van. Előfordul, hogy a szülők megbeszélnek egy nevet, majd a szülést követően az anya nem találja gyermekéhez illőnek, ezért hirtelen elhatározásból más nevet ad. Olyan is előfordul, hogy az anya elfelejti, mit beszéltek meg, ezért azt adja, ami eszébe jut. Ha esetleg a gyerek neme más lesz a várthoz képest, akkor hirtelen kell döntést hozni.

Meghatározó körülmények is adódhatnak a szülésnél. Például koraszülött a gyerek, még nem döntötték el, hogy hívják, ezért az anyának improvizálnia kell. Vagy komplikáció adódik, és mivel a gyerek túléli, erről nevezik el, például a Vivien (jelentése: eleven, élő) Viktor vagy Viktória (jelentése: győző, győzelem) nevet kapja.

Fontos, hogy valaki „átlagos” nevet kap-e, vagy valamilyen kitaláltat, különlegeset vagy ritkát.

Divatossá vált sorozatszereplők, filmszereplők neveit is választani.

A szülők gyakran a névválasztással kifejezik a gyerekükbe vetett vágyaikat, elvárásaikat. Ritka név adásával a szülők célja az lehet, hogy a gyerek kitűnjön társai közül, jobban felfigyeljenek rá. Ebben az esetben a szülők saját kielégítetlen vágyaikat ágyazhatják gyerekükbe. Olyan név használata, ami már szerepel a családban (például nagypapa, apa keresztneve), a családi, szülői értékek és tulajdonságok átörökítésének vágyát hordozhatja magában. Ilyenkor az lehet a szülő elvárása a gyerek felé, hogy olyan legyen, mint ő.

Egyre több kutatás születik arról, hogy a nevek hogyan befolyásolhatják személyiségünket. Savage és Wells (2010) azt találták, hogy az átlagosabb névvel rendelkező egyetemisták jobb eredménnyel végeztek, mint azok, akiknek szokatlan a keresztnevük. Utóbbiakra jellemzőbbek voltak a pszichés zavarok megjelenése is.

További kutatások arra jutottak, hogy a nevek befolyásolhatják a szakma választását (Anseel, 2008), azt, ahol élünk (Pelham, 2002), kivel házasodunk (Pelham, 2004), vagy akár a munkabeli teljesítményünket is (Polman, 2013).

Amikor már „foglalt” a nevünk

Sajnos nem ritka jelenség – főleg régebbről –, hogy egy családban meghal kisbabaként az elsőszülött. Majd születik egy újabb gyermek a családba, és ha azonos a neme, megkapja a halott elsőszülött nevét. Ilyenkor mindamellett, hogy az élő gyerek egy gyászoló családba születik, egy az egyben átveszi halott testvérének a sorsát (Hellinger, 2001). Borítékolható, hogy lesz olyan életterülete, ahol sikertelen, boldogtalan lesz.

Ugyanez a története Salvador Dalinak. Bár sikeres festő volt, a magánélete nem volt felhőtlen.

A vezetéknév

Hazánkban az a szokásjog, hogy alapesetben az apa családnevét kapja az újszülött. Az ilyen és ehhez hasonló nemzeti tradíciók keretet adnak a társadalmi működésnek, valamint ezzel együtt meghatározzák a rendszer elfogadott törvényeit, szabályait. A rendszer hatással van az egyénre olyan módon, hogy a lélek a rendszerszabályokhoz igazodva működik.

Bert Hellinger szerint (2001), ha egy családtagot nem illet meg az odatartozás joga, magyarul kitagadják a családból, megsérül a családrendszer. Minden rendszer kiegyenlítődésre törekszik, így a családrendszerben később fog születni egy olyan családtag, aki átveszi a korábban kitagadott rokon sorsát. A sorsátvétel megakadályozza, hogy a saját életünket tudjuk élni.

A vezetéknévre levetítve ezt a gondolatsort: az a tény, hogy nem tudjuk a biológiai apánk nevét hordani, az önmagában kitagadást jelent az apa felé. Ez teljesen független attól, hogy ismerjük-e a nemzőapánkat vagy sem, hogy tartjuk-e vele a kapcsolatot.

Az apa odatartozását nem ismeri el a család, olyan szinten sem, hogy a nevét adhatná a biológiai gyerekének. Ez a hiány ki fog hatni a gyerek lelkére.

Ha nem lép az önismeret útjára, nem fogja találni az életében a helyét, alacsony lesz az önbecsülése, nagy valószínűséggel sikertelen és boldogtalan lesz.

Ez a lelki folyamat nemcsak az egyének szintjén figyelhető meg, hanem társadalmi vonatkoztatásban is lehet hatása. A második világháború alatt és után a zsidó népességben több ezer névváltozás történt az asszimiláció és a stigmaelkerülés érdekében (Farkas és Kozma, 2008). Ez a kollektív, kényszer alatti névváltoztatás számos család számára nem teszi lehetővé, hogy tisztelettel emlékezhessenek őseik nevére, s ilyen módon elszakadtak a gyökereiktől. Hasonlóan, mint egy egyén esetében, egész családok sorsára nézve meghatározó, ha nincsenek meg a kapcsolódási lehetőségek az elődeikhez, nem fognak tudni szabad, teljes életet élni (Ulsamer, 2006).

Mit adhat a becenév

A becenevet legtöbbször a környezetünktől, családunktól kapjuk, illetve óvodában, iskolában, munkahelyen ragad ránk. Nem mindegy, hogy ez egy pozitív töltetű becenév (például: Kicsim, Mazsi, Cicóka), vagy gúnynév, ami csúfolódás hatására ragad ránk (például: Dagi, Tökfej).

Van, hogy egy közösségben a névadás egyben beavatást is jelent. Ilyen például a pilóták között az a szokás, hogy amikor véget ér a pilótaképzés, és az újoncok bekerülnek az első egységükhöz, a társaik találják ki, hogy mi legyen a becenevük, ami egyben a hivatalos hívónevük lesz. Ennek a jelenségnek csoportösszetartó ereje van. A munka során használt becenév pedig egyfajta szereperősítő, ami pozitívan hathat a teljesítőképességre. Például egy főnöknek az is erősítheti a pozícióját, ha a munkatársai nem a keresztnevén szólítják, hanem „Főnöknek”.

Érdekesség még, hogy a siketek és nagyothallók a jelnyelvben egymás, vagy híres emberek neveit egy új jelbe sűrítik bele. Ez általában egy külső jellegzetességet ábrázol, ami lehet anyajegy, hajviselet vagy egyéb jellemző tulajdonság. Ahogy az ember változik, a jele is változhat (Szabó Helga, 2013).

Akármelyik nevünkről is van szó, ha pozitív töltetű számunkra a története, a jelentése vagy a hangzása, az segíti, hogy önazonosak legyünk magunkkal, és sokkal magabiztosabban tudjunk jelen lenni a saját életünkben. Azonban ha nem szeretjük a nevünket, vagy nehéz történet áll mögötte, fontos, hogy önismereti keretek között lehetőséget adjunk saját magunk számára, hogy feldolgozhassuk a hozzá kötődő nehéz érzéseinket, és megbarátkozhassunk a saját nevünkkel.

 

Felhasznált irodalom:

Frederik Anseel, Wouter Duyck (2008) Unconscious Applicants: A Systematic Test of the Name-Letter Effect https://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1111/j.1467-9280.2008.02199.x Letöltve: 2019. 05. 19.

Farkas Tamás és Kozma István szerk. (2008) Névváltoztatás – társadalom – történelem http://nevvaltoztatas.elte.hu Letöltve: 2019. 05. 06.

Bert Hellinger (2001) Die Quelle braucht nicht nach dem Weg zu fragen Carl-Auer-Systeme Verlag und Verlagsbuchhandlung GmbH, Heidelberg

W. Pelham, M. C. Mirenberg, J. T. Jones (2002) Why Susie sells seashells by the seashore: implicit egotism and major life decisions Journal of personality and social psychology 82(4):469-87.

W. Pelham, M. C. Mirenberg, J. T. Jones, M. Carvallo (2004) How do I love thee? Let me count the Js: implicit egotism and interpersonal attraction Journal of personality and social psychology 87(5):665-83.

E. Polman (2013) The name-letter-effect in groups: sharing initials with group members increases the quality of group work https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24236087 Letöltve: 2019. 05. 19

Szabó M. Helga (2013) Név helyett karikatúra? https://www.nyest.hu/hirek/nev-helyett-karikatura Letöltve: 2019. 05. 19.

Bertold Ulsamer (2006) Gyökerek ​nélkül nem lehet repülni Bioenergetic Kiadó, Budapest


Iratkozz fel hírlevelünkre!